Toy (ZiHyo, Block B)

Szereplők: Ahn Jaehyo, Zico (Block B)

Figyelmeztetés: +18
Leírás: Az emberek sokszor kihasználják a másikat. Van, hogy ez a dolog kölcsönös. Ám egyszer minden ilyen dolog átalakul valami másba. Valami másba, amit nem lehet megmagyarázni. Jaehyoban is átalakultak ezek az érzések "valami mássá", még hozzá Zico iránt. Ám a fiúnak ő csak egy játékszer. Vajon az is marad? (plusz a legújabb daluk hozzá, mert nagyon megadja hozzá az alaphangulatot: Toy)
Írói megjegyzés: Mind a hármunk nevében nagyon köszönjük, hogy már 8 feliratkozónk van. És mindenki másnak, hogy olvassátok a kis történeteinket^^
Shiro-chan

- Yo, Yo Zico on the mic, drop the beat! – hallottuk meg az ismerős mély, erőteljes mégis kellemes hangot, majd pár másodperc múlva megjelent a hang tulajdonosa is szokásos tündöklő formájában. Guns ’n’ Roses pólója alá fekete-fehér csíkos hosszú ujjút vett fel, mindezt egy szürke szaggatott nadrággal. Nyakában egy-két ezüst nyaklánc lógott, míg gyönyörű szemeit fekete napszemüvege takarta el. Sosem értettem, hogy egy amúgy is sötét helyre minek vesznek fel egy ilyen kelléket, de gondolom ez a rappereket még menőbbé teszi. Az meg már teljesen más kérdés, hogy ez a koncepció, még ha egyszerű is, nincs benne semmi giccs, túlzás, vagy ilyen „igen, én rapper vagyok, motherfucker, te meg nem” érzés sem, sokkal inkább csak egy egyszerű öltözet, amit a mindennapokban is felvehet az ember, de még is különlegessé teszi a tény, hogy ki a viselője. Woo Rohadt Zico. Szőke hajkoronája felzselézve ékeskedik fején, ezzel is többet mutatva tökéletes arcából. Ahogy bemutatkozik és elkezdi előadni első számát a tömeg egy emberként sikít fel, velük együtt sajnos én is. De… én, Ahn Jaehyo, egy feltörekvő idol még is mit keresek Zico, a nagy underground rapper, koncertjén? És a szívem miért kezdett el hevesebben verni, mikor meghallottam a hangját? És még is miért sikoltozok én is a többi emberrel együtt, annak ellenére, hogy maszkom a hang nagy részét elnyomja? A kérdésekre választ pár héttel ezelőtt találunk.

Kedves húgom, Hyejin napokon keresztül rágta a fülemet azért, mert ő látni szeretné az Istenét, a Mindenét, a Tökéletességet, azaz Zicot, élőben. Viszont szüleink egyedül nem engednék el őt, a barátnői meg nem szeretik az ilyen zenéket, szóval kizárásos alapon maradtam én. A meggyőző párbeszédünk a következőkép zajlott: „Kísérj el a koncertre! Nem. Naaa, légyszííí. Mondom, hogy nem. Egy hónapig én csinálok minden házimunkát, és falazok, mikor kurogatni mész. Mikor is lesz pontosan az a koncert?”. Na, ne hogy bárki is azt gondolja, hogy hímringyó lennék, vagy bármi, csak… hogy is mondjam? Van egy valaki, akit bármi áron, bármikor látnék. Az egész kapcsolatunk tényleg csak testiségre alapul. Vagyis, had pontosítsak: alapult. Ám azok miatt a reggelek miatt, amikor mellette ébredtem és megláttam kócos haját, azok miatt az együttlétek miatt, amikor jobban kötődött hozzám, én pedig hozzá, mint anya gyermekéhez, azok miatt a pillantások miatt, amiket felém intéz mikor kíván, mikor rám gondol, mikor elkezdjük a dolgot, miközben csináljuk és miután befejeztük, és végül amiatt, amilyen ő maga: beleszerettem. Beleszerettem a testébe, a szemébe, a hajába, a ruháiba, az illatába, a mosolyába, a nyögéseibe, a dús ajkaiba, a lelkébe, a személyébe, a szívébe, a mindenébe. Lényegtelen, hogy mennyi ideig vagyunk együtt –percekig, esetleg napokig- én mindig azt kívánom, bárcsak egy kicsivel több lehetne. Bárcsak ő is szerelmesen nézne rám, és nem kéjjel telve. Bárcsak ő is kinyitná felé a szívét. Bárcsak… bárcsak ő is belém szeretne. De ez lehetetlen, hisz én nem vagyok más számára, mint csak egy játékszer, amit ha egyszer megun, eldob. Lányok, fiúk, komolyan mondom, soha, de soha ne kattintsatok a „barátság extrákkal” opcióra. Ilyen nem létezik, mert valaki úgyis beleszeret a másikba. És innen megkezdődik minden: érzékeny pillanatok, féltékenykedés, többre vágyás, végül megszűnik vele minden kapcsolatod, és nem tudod majd később máshogy leírni, mint klisékkel. „Én szerettem, de neki csak a testem kellett. Én megadtam neki mindent, de ő nem adott semmit. Én azt hittem, lehet ebből több is, de ő nem kért ebből” –ezek azok a mondatok, amiket, higgyétek el, jobb ha nem mondotok el az életetekben. De hogy még is ki ez a személy, aki annyira elcsavarta a fejem, hogy a baglyok féltékenyek lennének rám, valamint a látvány egy Stephen King könyvbe illene csak bele? Hát az a szemét dög, aki most éppen a színpadon rappel és tündököl. Bezony nekem, és Ziconak „ilyen” kapcsolatunk van. Hogyan találkoztunk, kötöttünk ki egymás mellett… fogalmam sincs. Egyszer, egy részeg éjszakán elkezdődött, és azóta is tart. Erről jut eszembe: részegek se legyetek, mert még a végén belementek olyan hülyeségekbe, mint én.

De ilyenkor felmerülhet mindenkiben a kérdés, hogy miért állok mindenkitől a lehető legmesszebb, maszkban, talpig feketében, attól félve, hogy bármelyik percben lebukhatok, és tönkre tehetek mindent, vagy hogy Ő meglát majd. Erre nagyon egyszerű a válasz. Nem mondom, hogy Rómeó és Júlia kapcsolat, mert attól azért messze vagyunk, de valami olyasmi. Köztudott, hogy az underground előadók elég gyakran lenézik és megvetik az olyan idolokat, mint én, olyan tetteikért, mint például: fanservice és az ezzel járó ölelések, színészkedések, és az esetleges csókok, puszik. Meg persze a saját magunk lejáratása egy-egy programban, amiért néha legszívesebben elásnánk magunkat és utána órákat sírunk a fürdőbe zárva, hogy nem így képzeltük el ezt az egész híresség dolgot. Nagyon sok olyan helyzet adódik egy idol életében, amit nem akar megtenni, viszont kénytelen, mert van egy hosszú-hosszú szerződés, ami kényszerít arra, hogy ilyeneket csináljunk. És ezek az emberek, akik itt vannak ma, egytől-egyig megvetnek minket. Van egy-két kivétel, de azok is általában azok a rapperek a bandákból, akik régebben ugyanebben a műfajban jeleskedtek. Éppen ezért, ha bárki rájönne a kapcsolatunkra, vagy csak arra, hogy ismerjük egymást, Zicot kitaszítanák a csapatból, ami egyet jelent az életével, engem pedig a média, és a többi zenész tenne lelkileg tönkre. És ezeknek az opcióknak a végén csak a szenvedést látom, amibe az emberek dühödt és csalódott véleménye hajszolt minket.

- Úristen, az ott Babylon! –ugrott nyakamba testvérem, amint meghallotta az énekes hangját, ezzel is kizökkentve hosszas elmélkedésemből.

- Csodás. – forgattam szemem.

- Ennél egy kicsit nagyobb beleéléssel, ha kérhetném. – tette csípőre kezét.

- Woohoo. – szememmel együtt mutatóujjamat is forgattam, beleélésem jeleképp.

- Ne legyél ilyen! Tanulhatnál is tőlük!

- És még is mit?

- Hogy hogyan legyen több sorod. – hogy mindig képes eltalálni azt a pontot, ami a legjobban fáj.

- Kuss, és nézzed őket. –löktem vissza a tömegbe, ahonnan visszajött hozzám. Alapvetően imádom ezt a lányt, de vannak olyan elszólásai, amiket nem tudok tolerálni, és elrontja a hangulatomat. Mint például most. Megpróbáltam élvezni a koncertet, fürdőzni Zico hangjában és látványában, de képtelen voltam rá. Belegondoltam, hogy még tényleg mennyire alábecsülnek az ügynökségnél, és az alakulóban lévő csapatban, valamint, hogy a feljebb jutásért mennyi aljas dolgot kell majd megtennem, egész egyszerűen elszomorított és padlóra vágott. Ezért hát átverekedtem magam a tömegen egészen a pultig, ahol kértem magamnak valamit, ami nagyon üt, majd azt iszogatva élveztem Zico és a többiek előadását. Valamikor a koncert vége fele és az üveg félénél rezgett a telefonom azt jelezve, hogy kaptam egy SMS-t.

„Amint vége ennek az egésznek, gyere a hátsóparkolóba. Nem tudom ki az a ribanc veled, de ha nem akarsz rosszat magadnak, őt nem hozod. Most nincs kedvem a szendvicshez, csak Ahn Jaehyohoz.”  - írta.

„Az a ribanc a húgom, te faszfej.” – válaszoltam.

„Hupsz. De ugye azért jössz?”

„Persze” – hát, ez a nap se fog úgy eltelni, hogy a szívem ne törjön még jobban össze emiatt a fiú miatt. Valószínűleg fáradt lesz, szóval egy gyors menet és vége.

- Egyszerűen remek. Csodás életed van. – motyogtam magamnak, majd kortyoltam egy nagyot a barna löttyből, ami az üvegben volt.

- Nekem miért kell mennem, és te miért maradhatsz? –nyavalygott Hyejin.

- Mert az alku, az alku.

- Nem mondod, hogy megint vele találkozol?

- Pedig de.

- Hogy lehet az, hogy nekem, ilyen külsővel nincs senkim, de neked, olyan külsővel, szinte minden héten más van?

- Úgy, hogy ez a visualok ereje. – nyitottam ki neki a taxi ajtaját, amint a jármű megérkezett. Bediktáltam a sofőrnek a címet, a lány kezébe pedig odaadtam a pénzt, amit majd a férfinak kell fizetnie.

Amint elhajtottak, elindultam a megbeszélt helyre, ahol negyed órát kellett várnom arra, hogy végre meginduljanak az emberek onnét. Addig az üvegben maradt pia nagy részét eltűntettem, valamint a telefonomon olvastam a koncertről való visszajelzéseket. Természetesen, hogy lehetett volna másképp. Zico, és a csapata úgy, ahogy vannak tökéletesek. Mindenki szereti őket.

- Hát veled meg mi van? –hallottam meg a mesés hangot miután a tulajdonosa belerúgott a lábamba. Lassan néztem fel rá, hátha nem kapok infarktust a látványától, de sajnos tervem nem jött össze. Izzadt arca még vonzóbb volt közelről, mint távolról. – Ha eddig nem haltál meg, akkor majd most?

- Lehetséges. – feleltem közönyösen.

- Chö. Majd azután patkolj el, hogy túl vagyunk a dolgon. Nem terveztem, hogy nekrofil legyek.

- Pedig te még úgy is szexi lennél. –motyogtam magam elé, reménykedve abban, hogy nem hallotta meg, de abból ítélve, hogy egyből felrántott magához és megcsókolt rákellett jönnöm, hogy az ellenkezője történt annak, amire számítottam.

- Tudom. –felelte, majd feltűnés nélkül bevezetett a klubba, ahol volt a ma esti előadás, és azon belül is a saját várakozójába. Nem volt benne semmi különös, egy nagy bőrkanapé, egy dohányzó asztal, valamint kettő bőr fotel. Egy nagy tükör előtte egy székkel, valamint néhány a fiú fellépő ruhája közül. – Egyébként – kezdte, mikor elhelyezkedtem a kanapén, az asztalra letettem saját italom és egy másikat vettem a kezembe – megnéztem a múltkori fellépéseteket.

- És, mit gondol róla művészúr? – kérdeztem flegmán, holott nagyon is érdekelt a véleménye.

- Egy dolgot kérdeznék: énekesek lesztek, vagy sztriptíz bárban rúdtáncosok? Alig volt benne valami ének, a fele playback volt. És arról már ne is beszéljünk, hogy mit műveltetek egymással a fantalálkozó közben.

- Úgy beszélsz erről, mintha nekem olyan sok közöm lenne hozzá. Tudod, hogy utálom, ha mások érnek hozzám rajtad kívül. És az, hogy mit táncolok, hogyan és kivel, mind az ügynökség határozza meg. Még nem vagyok abban a pozícióban, hogy legyen véleményem, vagy beleszólásom azokba a dolgokba, amik velem történnek ott.

- Azzal addig teljesen megbékélek, hogy játszanod kell a hülyét, azt a tehetséget, ami benned rejtőzik még mélyebbre nyomják azzal, hogy alig szerepeltetnek, de az, hogy amikor szerepelsz, akkor is vonaglanod kell mással, kiakasztó.

- Megmondtam már ezerszer, hogy a munkám ezen részéről ne beszéljünk, mert fáj. Nagyon fáj. – mondtam neki éles nyomatékkal a hangomban, hogy az utána kialakuló csendben megihassak még egyel az italok közül.

- Jó, akkor azt hanyagoljuk. De arra mi a magyarázatod, hogy megcsókoltad azt a Minhyukot, vagy kit? Lehet, hogy te nem akartad, de én láttam, hogy nem sok tartotta vissza attól, hogy ott helyben megerőszakoljon.

- Ugyanaz a magyarázatom, mint neked, a múltkori lányra „ez is a munkám része”.

- Yaaa, mi bajod van ma? Megjött, vagy mi? Most még nálam is bunkóbb vagy. – ült le mellém. Nem szeretem a dolgokat oda magyarázni, ahova nincs, de olyan volt, mintha a szemének egy aprócska részletében, a legelrejtettebb zeg-zúgban az aggódás egy aprócska jele ott ült volna és egyenesen velem szemezne az a kis dög.

- Szimplán csak az, hogy egy napon, két órán belül két számomra fontos ember, olyan dolgot vágott a fejemhez, amiről tudják jól, miként érint, de csak azért is folytatják ennek a mondogatását. Na vajon szerinted mi bajom lehet?

- Jaehyo…

- Nem kérem azt, hogy szeress, vagy törődj velem, vagy… vagy ne viselkedj velem úgy, mint csak egy babára, akivel kedves szerint játszadozhatsz, csak annyit, hogy ma… ne egy rövid valamit produkáljunk, hanem valamit… valami olyat, amitől kevésbé érzem magam a világ legnagyobb vesztesének. Nem akarom magam se különlegesnek, se hercegnőnek, se semmi ilyennek érezni, szóval ne így kezelj. Sokkal inkább csak éreztesd azt, hogy nem vagyok annyira egyedül, mint amilyennek én gondolom magam. Legalább addig tedd meg ezt, ameddig tudod. Valamiért, valahogyan úgy érzem, hogy ennek az egésznek lassan vége. Egyszer csak ott fogsz hagyni a sarokban, eldobva, megunva, kihasználva, de addig… de addig a végzetem, a testem, a lelkem a mindenem a te kezedben van. Szóval kérlek, amíg tudsz használj ki, hisz teljesen a tiéd vagyok.

- Hogy tudod mindig kimondani azt, amire én nem vagyok képes? És… te, a sztárocska, az idol, miért érzed ugyanazt, mint én, mikor megismerkedtünk? Talán részeg vagy? – miközben lágyan beszélt hozzám, hajamat birizgálta ujjai közt. – De legyen. Ma más lesz, megígérem.

- Nem kell ígérned, nincs szükségem rá. Tudod jól, hogy már rég a játékod lettem, azt csinálsz velem, amit akarsz.

- Igen tudom. – felelte, majd bármilyen felvezetés nélkül ajkaimra tapadt.

Húsos alsóajkának érzésére testemen végig futott a hideg, fejemet még jobban elvesztettem, mint a csók előtt. Nem tartott vagy öt másodpercig a csók, de már éreztem, hogy hatással van rám. Azt szeretem Zicoban, hogy mindig képes meglepni. Egyszer vad, erőteljes, domináns, míg máskor bújós, mint egy kiscica, védelmező és szenvedélyes. Szinte majdnem minden együttlétkor másmilyen oldalt mutatott, hol vegyesen, hol egymagában. Ma teljes őszinteséggel állíthatom, hogy olyan kevert volt, a tészta sütés előtt. Míg nyelve egyszer gyengéden masszírozta enyémet, addig a következő pillanatban azt hittem, hogy teljesen szétharapja számat. Mindeközben én ölébe másztam és ott ringatóztam csípőjén. Az én kezem az ő hajában, míg az övé enyémben. Levegő hiányában vált el tőlem, majd talált rá fülem mögötti érzékeny részemre, amit szinte képes lennék elélvezni, annyira jó érzés, ha valaki ott csókol meg. Ám ez a fiú nem csak csókolt: ő biztos volt abban, hogy az ötezredik alkalommal is megjelöl, és mindenki tudtára adja, hogy én az övéve vagyok, így hát kellőképp kiszívta testemnek azon részét. Két kezével pólóm alá nyúlt és nagy tenyerével végig cirógatta felsőtestem minden apró pontját, ezzel is elérve azt, hogy kirázzon a hideg és libabőrös legyek. Végül újra számat kóstolgatta, ezzel egy időben pedig nadrágomat gombolta és cipzárazta ki, ezzel is már egy kisebb megkönnyebbülést adva lüktető férfiasságomnak. Egy hirtelen mozdulattal szabadította ki azt alsómból, szinte csak pár másodpercig éreztem a hideg levegőt, mivel hatalmas tenyere ágaskodó tagomra tapadt. Először makkomon körözött hüvelykujjával lassan és kínzón, majd fel-le mozgott rajta, hol megszorítva, hol gyengéden kezelve egész férfiasságomat. Őrjítően jó érzés járta körbe egész testemet, olyan, amilyen eddig szinte még soha. Felvéve kezének mozgását én is úgy vonaglottam csípőjén, ezzel is jobban felizgatva őt. Egy gyengébb pillanatomban megváltoztatta technikáját, aminek köszönhetően pillanatok alatt a csúcsra vitt és hangos nyögéssel élveztem el kettőnk közé.

Amilyen gyorsan csak tudott úgy fektetett el a fekete kanapén. Az új pozícióban még több csókkal hintette be számat és ajkamat. Szinte fel sem fogtam, hogy nincsenek rajtam ruháim, olyan gyorsan szabadult meg tőlük. Láttam a szemében, hogy már nagyon akarja, alig bírja kivárni. De ebben a tekintetben volt valami, ami visszatartotta őt. Valamiféle önkontroll költözött belé, ami megfékezte őt attól, hogy ez csak egy durva és gyors szex legyen. Ez az erő segítette őt abban, hogy eleget tegyen kérésemnek. Nem tudom honnét szerezte ezt, de… de nagyon tetszik. Azt akarom, hogy mindig ilyen legyen a szeme, és mindig így nézzen rám. Azt akarom, hogy tényleg törődjön velem.

Míg én gyönyörű szemeiben vesztem el, addig ő beférkőzött lábaim közé, kivárva a tökéletes pillanatot, hogy elkezdhesse a tágítást. Szokásától eltérően mind ujjait, mind engem beken síkosítóval, és csak úgy kezdte el az akciót. Ha azt mondom, hogy most egy ész úriember, mennyire néztek hülyének? Először középsőujját helyezte fel bennem, majd tapasztaltságom miatt azt követte a többi is.

- Készen vagy, szépfiú? –kérdezte két csók között.

- Rád mindig készen állok. –karolom át nyakát ezzel is közelebb húzva őt magamhoz.

Ujjai helyén hamarosan megéreztem péniszét, amit lassan és kínzóan helyezett fel bennem. Nem kapkodott el semmit, nem sietett sehova. Ő is azt akarta, hogy jó legyen. Szerintem a testem már kialakított Ziconak egy helyet magamban, ami csak és kizárólag őt illeti meg, oda senki más nem illene. Ahogy teljes hosszával bent volt elkezdett egy lassú tempót diktálni, ami egyre csak gyorsult azzal, ahogy megszoktam. Volt, hogy alig-alig jött ki belőlem, de volt, hogy szinte teljesen kint volt és egy erős, valamint gyors mozdulattal döfött belém.

- Miért nem mondasz semmi olyat, mint amilyet szoktál? – kérdeztem.

- Mert azzal, ha most káromkodnék nem segítenék azon, hogy kevésbé érezd magad egyedül.

- Köszönöm. – suttogtam, majd még jobban magamhoz húztam, hogy megölelhessem. Ilyenkor, mikor közel enged magához olyan, mint egy nagy és szeretnivaló plüssmackó, amit egész életedben ölelni akarsz.

Az időmúlásával cseréltünk helyzetet, így most a kanapénak támaszkodok, és Zico csípőmet szorítva hátulról elégít ki. Egyszer csak teljesen hozzám bújik, megölel és úgy folytatjuk tovább. Ez az új póz, az ügyessége, a gyakorlottsága és minden egyéb tényező juttat el arra a pontra, amikor már érzem, hogy közel a vég.

- Zico… érzem, hogy… mindjárt. – lihegem. Nem válaszol semmit, helyette kiszáll belőlem, megfordít az ölébe vesz és leül a kanapéra ezzel együtt férfiasságára ültetve engem. Így neki is tökéletes kilátása van rám és nekem is rá. Nem kell sokat ugrálnom rajta, neki sokat löknie csípőjével, egy gyanútlan pillanatban érzem meg azt, ahogy izmaim összehúzódnak, az a bizonyos bizsergés körbe járja egész testem, fejem tetejétől a talpamig. Velem együtt Zicot is eléri az orgazmus csodás érzése. Én a szokásos hangos és vékony kiáltással megyek el, ő pedig a szokásos öblös és mély nyögésével. Ám most valami mégis más volt. Eddig sosem ölelt magához orgazmus közben, most viszont igen. Olyan szorosan ölelt magához, mint aki attól fél, hogy az állat, amit nagy nehezen megszelídített bármelyik pillanatban elszökhet tőle. Míg pihegünk és kipihenjük fáradalmainkat átsuhan rajtam egy gondoltat, amit félek kimondani. Hisz ha kimondom, akkor vagy végleg összeroppanok, vagy a vak remény fog tovább élni bennem. De ha nem teszem fel, akkor lehet, hogy örök életemre bánni fogom. – Zico.

- Hm? –puszilt bele nyakamba.

- Szakítsunk, kérlek. – mondtam ki hossza hallgatás után. – Úgy érzem, hogy képtelen vagyok ezt az egészet folytatni. Utálom a rettegést, a kétségeket, a reménységet és a reménytelenséget. Utálom magam, amiért ilyen lettem. És téged is utállak, amiért ilyenné tettél. Mond, miért kellett ez? Vagy ha nem akarsz erre válaszolni, akkor csak hagyj el, kérlek.

- Nem lehet. Most még nem engedhetlek el. – fogta arcomat kezei közé.

- Miért nem?

- Nem tudom… Csak szimplán, valamilyen misztikus erő azt mondja nekem, hogy ne csináljak belőled a polcon porosodó babát. Azt mondja, hogy keltselek életre. Szerinted mit kéne tennem?

- Miért kérdezed, mikor tudod a választ?

- Miért kéred, hogy szakítsunk, mikor tudod, hogy úgy sem fogunk?

- Mert fáj. –feleltem, miközben egy árva könnycsepp végig szántotta arcomat és halálát Zico kezén lelte.

- Akkor addig várj kérlek, míg nekem fáj, neked pedig nem. Onnantól fordul a kocka, és én leszek a te játékod. Amint ez megtörténik, addig játszhatsz velem, amíg eleged nem lesz belőlem. Olyan messzire dobhatsz el magadtól, amilyen messzire csak akarsz, akár össze is törhetsz, ha azt akarod. Csak várj még. 

A Nyuszi, a Sárkány és az Oroszlán(ZeloxGDxZico) - 4. rész

Szereplők: Zelo(B.A.P.), Zico(Block B), G-Dragon(BigBang)

Figyelmeztetés: (erre a részre) +18
Páros: (erre a részre) ZeloxGD
(írói megjegyzés: ömmm... izé... én magam is szégyenkezve teszem ki ezt a részt, hiszen ennél talán még egy szálka is hosszabb, de esküszöm, hogy a következő hosszabb/izgalmasabb/jobb lesz)
Shiro-chan

- M-m-mégis milyen szórakozásra gondolsz? –kérdeztem tőle meglepetten.

- Természetesen fürdésre. Szinte biztos vagyok benne, hogy a tapasztalatlanságod miatt nem mostál meg mindent rendesen.

- Már nem azért Hyung, de húsz éves vagyok. Egy párszor már fürödtem az évek során.

- Akkor a péniszedet miért nem mostad meg?

- A mimet? És még is honnan veszed, hogy csináltam-e vagy sem?

- Onnan, hogy nem láttam a tipikus mozdulatot.

- Te leskelődtél?

- Ez az én házam, azt csinálok benne, amit akarok. De most ne ez legyen a fontos, inkább a tisztaságod. – mondta, majd elvette a polcról a tusfürdőt, egy újabb adagot nyomott kezébe és eldörzsölte azt köztük. Derekamat átölelve fogta kezébe akkor még lankadt farkamat. Lassan húzogatta rajta a bőrt fel-le, majd egyik kezével heréimre is rámarkolt és úgy tisztította őket. – Látod Nyuszi, most már sokkal tisztább. De szerintem ez ennél lehetne egy kicsivel jobb, nem de?

- Hyung… erre… erre tényleg semmi szükség. – nyöszörögtem keze alatt. Akármennyire is ellenkeztem, a testem akaratom ellenére cselekedett. Bárhogy próbálkoztam, a vér nem szállt a fejembe, sokkal inkább a péniszembe, ami ettől egyre jobban keményedni kezdett.

- Jaaaj, nézzenek oda, milyen csintalan fiúcskával van dolgunk. Csak nem felizgultunk egy kis ilyentől?

- Nem… - motyogtam.

- Na ezt kétlem. Ne szégyellj semmit előttem, én is ugyanennyire izgatott vagyok a gyönyörű és selymes bőröd látványától. – suttogta kéjjel teli hangon fülembe. Férfiasságának elejét nyílásomhoz vezette és apró köröket írt le körülötte. – Még se vagy annyira jó, mint gondoltam. Nem mostad meg a feneked. Annyi baj legyen, segítek.

Mielőtt tiltakozhattam volna, egy hideg folyadékot éreztem meg magamban, majd GD ujjait. Csak úgy, mint először, most is egy újjal kezdte. Ezt az egyet, mint a ceruzát a hegyezőben, úgy mozgatta. Percek múltán jött a második. Ismét kör-körös mozgásokat csinált bennem, amit megtoldott egy-egy ollózó mozdulattal. Az első kettőhöz csatlakozott a harmadik is, így ezeket ki-be húzogatta belőlem hol lassabban, hol gyorsabban. Néha megállt és behajlította őket, ami miatt hangosan felsikoltottam. Eddig mindent nagyon élveztem, ám ami a következő pillanatban történt teljesen lesokkolt. A három ujja mellé csatlakozott egy negyedik is. Szemeim kikerekedtek és fájdalmasan felnyögtem.

- H-H-Hyung, ez… ez már túl sok!

- Na ne viccelj. Majd gondolj bele mi lesz akkor, ha egyszerre ketten leszünk benned.

- Hogy mi? –kiáltottam fel. Nem, nem, nem és nem. Egyet is alig bírok magamba engedni, nem hogy kettőt. Ez az egy mondat teljesen kiakasztott, így fészkelődni kezdtem.

- Nyugi van, csak vicceltem. De azért kérdezhetek tőled valamit?

- Mit?

- Elakarsz élvezni csak az ujjaimtól?

- Hyung, én a farkadat jobban szeretem! – Jó estét kívánok kedves nézőink, maguk a „Hogyan lett Choi Junhong-ból egy ribanc” nevű adásunkat nézik. A mai adásban kiderül, miként is szégyeníti meg magát teljesen a B.A.P. maknae-ja. A belső tévéműsorom bár elég vicces volt, én még is a sárga földig süllyedtem. Hogy mondhattam ilyet egy olyan embernek, aki sokkal idősebb nálam, és akit alig pár napja ismerek?

- Még egy ilyen, és legközelebb felkészülés nélkül hatolok beléd Zico szeme láttára. De most kivételesen nem veszem ezt figyelembe. Igen is az ujjaimtól fogsz elélvezni.

Akármennyire is szexi GD mély és dörmögő hangja, egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy én valakinek az ujjaitól menjek el. Jó, tény és való, hogy pár napja még azt se gondoltam, hogy G-Dragonnal és Zicoval is lefekszek, de ez részletkérdés.

Említettem már, hogy JiYong bármire képes? Nem? Hát akkor most mondom. Amennyire elleneztem az elején ezt az egész „ujjazósdit”, most annyira élvezem. Számat kaján nyögések és perverzebbnél, perverzebb mondatok hagyják el. Egy bizonyos pillanatban, mikor egy újabb meleg vízcsepp folyt végig gerincemen és a rapper eltalált bennem valamit ujjaival, én úgy élveztem el egy hatalmas sikítás keretében.

- Mi a szar? –képedtem el saját magamon.

- Nem szar Zelo, nem szar. Ez ondó.

- Ezt én is tudom, de ennyitől?

- Mi az, hogy csak ennyitől? Na várj csak, amíg kiveszem őket! –és abban a minutumban kihúzta belőlem ujjait és engem megcsapott valamilyen üresség érzet. A bensőm kívánta, hogy valami kitöltse, hogy valami mozogjon benne. Érezni akart valami keményet és határozottat. Ez az üresség és kívánkozás egy kisebb szenvedésbe torkollott. Szenvedtem, mert GD nem adta meg nekem azonnal azt, amit akartam. Kínomban előredőltem a zuhanykabinban, majd pár másodperc múlva éreztem, ahogy valami meleg szépen, fokozatosan merül el bennem. Minél beljebb került, az én számat úgy hagyták el egyre jobban a jól eső és elégedett nyögések, csak úgy, mint JiYongét. Amint tövestül bennem volt, mint akit egy rakétából lőttek ki úgy kezdett el bennem ki-be mozogni. Lökései erősek voltak és gyorsak, nyögései hangosak és kielégültek. Hosszú perceken át csinálta nekem hátulról, mikor egyszer csak maga felé fordított, a falnak nyomott mire én lábaimat köré fontam.

- Hyung, elfogsz bírni? – kérdeztem.

- Amikor szexelsz és elér az extázis, nem törődsz olyan dolgokkal, mint súly vagy magasság. Csak csinálod, amíg mindketten el nem éritek a beteljesülést. –válaszolta, majd egy forró csókba hívott.

Percekig faltuk egymás nyakát, mikor egyik keze tagomra csavarodott. Emiatt ugyanaz az érzés tört rám, mint nem rég. A forró vízcsepp érintése, GD nyelve a számban, farka bennem, keze péniszem körül. Éreztem, ahogy minden izmom összehúzódik, majd egyik pillanatról a másikra lazul el és élvezek el. Pár lökés után GD is elélvezett, még hozzá belém.

Miután végre rendesen is megfürödtünk minden egyéb incidens nélkül a hálóban feküdtünk az ágyon. Pontosabban én feküdtem fejemet GD ölébe téve, miközben ő ült és a hajammal játszott. Nem tudom milyen sokáig maradhattunk ebben a pozícióban, mikor GD lehajolt hozzám és apró puszikat adott számra. Az egyik puszi egy kicsit félre sikerült és egy igen hosszú csók lett belőle.

- Annyira szeretlek, Zelo. –nézett mélyen a szemembe. – Ne haragudj, hogy most mondom, miután csináltuk, és így úgy tűnhet, hogy csak amiatt, de ez nincs így. Imádom, ahogy beszélsz, ahogy rappelsz, ahogy kedves vagy mindenkivel. Nem tudok betelni a babapofiddal és az aranyosságoddal. Ha tehetném egész nap a meztelen tested nézném, mert számomra az lett a legizgatóbb dolog ezen az elcseszett világon. Nyuszikám, nem kérem azt, hogy most azonnal vallj te is szerelmet nekem csak arra kérlek, hogy gondold át. Hidd el, sokkal jobban járnál velem, mint azzal a bunkóval. Neked és nekem is szükségünk van szeretetre, amit tökéletesen megadhatunk egymásnak. Csak te és én. 

A Nyuszi, a Sárkány és az Oroszlán(ZeloxGDxZico) - 3.rész

Szereplők: Zelo (B.A.P.), Zico (Block B), G-Dragon (BigBang)

Figyelmeztetés: (erre a részre) nincs~

Páros: (erre a részre) ZeloxGD
(Írói megjegyzés: rájöttem, hogy az egyes részekhez nem kell leírás, hisz a lényege ugyanaz marad, amit legelőször leírtam. Szóval ez így most kimarad^^)
Shiro-chan 

A kis papíron, amit GD-től kaptam a telefonszáma szerepelt mellette a „Hívj bármikor, Nyuszikám” mondat. Eleinte nem akartam felhívni őt a történtek miatt, de aztán rájöttem, hogy teljesen elakadtam a dallal még úgy is, hogy az itthoni hyungjaim segítettek. Persze sokat ért a segítségük, csak hát még sem ők azok, akik tudják a koncepciót. Zicot megpróbáltam elérni, de kivolt kapcsolva. Ebből –és a hírekből persze- arra következtettem, hogy nagyon dolgozik a Block B új albumán, hisz csak akkor szokott elérhetetlen lenni, ha valamibe nagyon belevágja a fejszéjét. Napokig halasztgattam a dolgot, míg végre erőt kaptam magamon, hogy felhívjam JiYong-ot. Azért még sem mindennap beszélhet az ember a BigBang leaderével telefonon keresztül, szóval egy kicsit ideges voltam. Telefonomba bepötyögtem a számokat, majd vártam. Kicsengett. Ez cseng. Még mindig cseng. Még mindig, és még mindig…

- Igen, tessék, Kwon JiYong. –szólt bele egy rekedtes hang a telefonba.

- Ööö… szia Hyung, Zelo vagyok. Bocsánat, ha felébresztettelek, csak…

- Zelo, Nyuszikám, végre hallhatom a hangod. Tudod te mennyit vártam erre a hívásra? TOP Hyungot teljesen kiakasztottam miattad.

- Elnézést, csak nem mertelek felhívni. –motyogtam kínosan a készülékbe, mire a vonal másik feléről egy hangos nevetés hallatszódott.

- És még is miért féltél?

- Hát, mert te vagy Kwon JiYong. Tudod, G-Dragon, a BigBang leadere.

- Még mindig nem értem a problémát.

- Jaaaj Hyung, nem mindig beszélhet valaki olyan nagy emberrel, mint te. –mondtam kissé idegesen.

- Olyan aranyos vagy, Nyuszi. De, amúgy mi vett arra, hogy bátorkodj felhívni?

- Az igazság az, hogy nem haladtam semmit a dallal és fogalmam sincs, hogy kéne folytatnom.

- Istenkém Zelo. Tudod te egyáltalán, hogy miért kaptunk szünetet? Hogy a saját bandánkkal és magunkkal foglalkozzunk. Ez egy ilyen meló: a hét első felében görcsölünk miatta, a végén pedig lazítunk.

- De ennek így mi értelme?

- Idol vagyok, nem igazgató, szóval ne kérd, hogy megértsem azoknak az őrülteknek a gondolatait.

- Jó, rendben. De…

- De?

- De azért nem tudnál segíteni? Nem akarok valami kis szutyit odavinni a két istenség, akarom mondani profi elé.

- Akkor mit szólnál ahhoz, ha este érted mennék és nálam gyakorolnánk egy kicsit?

- Tényleg Hyung, komolyan mondod? Azt nagyon megköszönném.

- Oh, sokkal inkább én köszönöm. Este találkozunk, édes. Fél kilencre legyél kész. – mondta, azzal letette a telefont. Amint beleegyezett a segítségbe szinte éreztem, ahogy a messze elvándorolt lelkem folyamatosan visszatér belém, és az a bizonyos elem, ami a bensőmben van feltöltődik energiával.

Hatalmas vigyorral mentem ki szobámból egyenes a konyhába, ahol éppen Daehyun hyung majszolt valamit.

- Mi finomat eszel, Hyung? –öleltem át vállát. Mint majdnem minden bandában, nálunk is hagyomány, hogy a bandatagokat ölelgetjük. Pláne akkor, mikor szeretethiányunk van. Messze vagyunk a családjainktól, folyamatosan dolgozunk, örülünk, ha egy elejtett telefon vagy Skype beszélgetést betudunk tenni a menetrendünkbe. Sokszor van honvágya mindegyikőnknek, ilyenkor különféle módon vezetjük le az idegeinket. Van, aki eszik, van aki bulizik, van aki magába roskad az egyik szobában, van aki dalba önti érzéseit, van aki táncol, és van, aki megölel mindenkit, akit ismer. Ezek a dolgok általában egy-egy emberre jellemzőek, ám van, hogy cserélgetünk és Daehyun helyett Himchan eszik, vagy Jongup-al kitáncoljuk a bánatunkat. Mondjuk, nem engedjük meg, hogy bárki is szomorú legyen, mivel az nekünk is rosszul esik. Pár napig engedjük szenvedni az adott delikvenst, aztán mikor megunjuk, egy szeretetbombával lebombázzuk és már is visszakapjuk a mosolygós tagot.

- Sajttortát, természetesen. –felelte teli szájjal.

- Előbb nyeld le kaját, és csak azután beszélj Daehyun, különben gusztustalan vagy. –lépett be a konyhába bandánk anyja és dívja, Himchan. 

- Hyung, - másztam át az ő nyakába és néztem rá nagy kiskutya szemekkel- lenne egy kérésem.

- Mindjárt gondoltam. De mondjad.

- Ma este valószínűleg JiYong hyungnál fogok aludni a dal miatt, ugye nem gond?

- Hé, Junhong, ne merészelj elhanyagolni minket amiatt a kettő miatt. – dobott meg Yongguk, a leader, egy párnával.

- Ugyan már, eszem ágában sem lenne. –mondtam, majd visszadobtam egy párnát, ami miatt kialakult egy kisebb játék köztem és közte. Imádok Yongguk-al beszélgetni, játszani, vagy csak szimplán együtt lenni. Ő az a tag, aki mindent tud rólam és az életről, így mindig megfelelő tanácsokkal tud ellátni. Nagyon szeretem őt.

Nyolc óra magasságában neki álltam összeszedni mindent, ami kellhet: füzet, kotta, toll, ceruza, radír, váltóruha és fogkefe. Mivel nem egy barlangba tervezek menni, ezért az olyan dolgokat, mint törülköző nem viszek magammal. Izgatottan mentem a nappaliba, ahol befészkeltem magam Youngjae és Jongup közé, akik épp valami új drámát néztek a tévében.

Bő negyed óra elteltével csöngetnek az ajtón, amit Himchan ment kinyitni. Amint meghallottam az ismerős hangot vállamra felkaptam táskám, majd a többiektől elköszönve mentem az ajtóban várakozó G-Dragonhoz, aki egyből átölelt egyik kezével. Yongguktől és Himchantól erre egy furcsa nézést kaptunk, és emiatt a nézés miatt egy kicsit elszégyelltem magam.

- Na most a szabályok: egy korty alkoholt sem ihat, ahhoz még túl kicsi. Holnapra kérjük vissza. Mindegy mikor teszed ágyba, de ha holnapig nem látjuk, a rendőrség megy el érte. Aztán semmi csajozás, még ártatlan. Ilyenkor este ne adj neki sok kaját, mert különben rosszat fog álmodni. –sorolta fel a dolgokat Yongguk, mire én elképedve és meggyalázottan néztem rá, a mellettem álló fiúnak pedig alig sikerült visszatartania a nevetését.

- Hyung, se öt éves, se állat nem vagyok.

- Tudjuk, de jobb félni, mint megijedni. És aztán épségben kérjük vissza, még szükségünk van rá. –mosolygott Himchan GD-re. Még mielőtt bármi mást is mondhatott volna ez a két idióta, elrángattam a kocsija felé GD-t.

Beültünk a fekete Dusterbe, bekötöttük magunkat, majd GD beindította a kocsit. Pár perc kocsikázás után a gyomrom törte meg a csendet, ami eddig az autóban volt jelen.

- Csak nem éhes a kicsi fiú? –vigyorgott rám gúnyosan.

- De igen.

- Hát, sajnos nem tehetünk ez ellen semmit, Appa megmondta, hogy nem ehetsz már semmit.

- Jaj, de ezt persze nem kell betartanod.

- És a csajozós részt?

- Hát, izé… azt, szerintem…

- Nyugi, azt már csak elvi okokból sem fogom megszegni. –mondta, majd egy puszit nyomott arcomra az egyik piros lámpánál. – De ha szépen mondod, akkor talán beugorhatunk valahova enni.

- Hyuuuung, BabyZelo éhes. –vetettem be a legédesebb aegyo-mat, aminek senki sem tud ellenállni.

- Ezt mások előtt nem csinálhatod! –jelentette ki, majd nevetve befordult jobbra. Utunk egy KFC-hez vezetett. Az egyik legjobb dolog a világon a KFC-s kaja. Laktató is, csípős is és még csirke is! Három az egyben élvezet.

Az étterembe érve megcsapott a gyorskajáldák tipikus hangulata. Az olaj és a sültkrumplik ínycsiklandozó illata, az ember tömeg zajos beszélgetései. Az állandóan ismétlődő reklámok és zenék. A szerelmes tinipárok, vagy az épp „a világ nagy dolgait” megtárgyaló baráti csoportok. Elvétve egy-két család is ült az étterembe, akik kisgyerekeikkel játszottak és ettek. JiYonggal az oldalamon léptem be a sorba. Rövid időn belül mi következtünk, majd ledaráltuk az eladó csajszinak a rendelésünket, aki kikerekedett szemekkel bámult minket. Amint odaadta nekünk a vacsoránkat, már kaptam is elő a pénztárcám, de GD megelőzött és átnyújtotta a kártyáját a lánynak.

- De Hyung, nem úgy volt, hogy felezünk?

- A mait én állom, Nyuszika. –mondta, majd rám kacsintott, mire az étteremből több apróbb sikoly hallatszott.

- Szerintem felismertek. –nevettem.

- Jó nekik. –vonta meg hanyagul vállát, majd miután sikerült fizetni egy félreesőbb helyet választottunk és ott fogyasztottuk el a kaját.

- Úúú, nézd milyen hosszú ez a krumpli. –mutattam felé lelkesen az említett darabkát.

- Csak nem a nagyot szereted, Zelo? –vetett felém egy kaján vigyort.

- Hát persze, az a legjobb. –nem értettem miért kell egy ilyen egyszerű dologhoz ilyen arcot vágni.

- Akkor majd este is kapsz egyet, jó?

- De minek, ha most itt vagyunk?

- Azért, mert akkor nem csak a gyomrod fogja kívánni a hosszú krumplit, hanem az is a te szádat. – és itt megértettem, hogy pontosan mire is gondolt.

- Olyan perverz vagy, Hyung. –mondtam nevetve, majd hozzádobtam egy kisebb darab krumplit.

Két órát töltöttünk a kajáldában, ahol megbeszéltünk mindent a munkával kapcsolatban. Honnan szerezhetnék ihletet, milyen módon álljak neki, miről írjak. Ő mit kedvel, és mit hallana szívesen a számból. Összehasonlítottuk kettőnk stílusát, és bár merőben eltérő még is voltak pontok, amiben egyetértettünk. Megmutattam neki azokat az irományokat, amelyeket a bandával írtunk és egy-kettőt egész hasznosnak talált, azokat bejelölte színessel, ne hogy elfelejtsük. A haza felé vezető úton folyamatosan beszélgettünk különböző dolgokról, a legjelentéktelenebbtől elkezdve a felmelegedésig mindenről. Azért elég érdekes, hogy majd’ negyven perc alatt mennyi mindent meglehet beszélni.

A házhoz érve GD a földalatti parkolóba vezette a járművet. Imádom az ilyen parkolókat, a filmekben mindig itt történnek a legmenőbb jelenetek.

- Tudod Zelo, - kezét combomra vezette, majd párszor végig simított azon- ez az első alkalom, hogy valakit randira vittem, és nem esek neki itt a kocsiban. Szóval érezd magad megtisztelve.

Fogalmam sem volt hogyan kellene reagálnom erre, így inkább csak gyorsan kipattantam a járműből, majd a liftek felé igyekeztem. Amint mellém ért rapper társam, megnyomtam a hívó gombot mire kinyílt az ajtó. A liftbe belépve GD megnyomta a tizennyolcas billentyűt. A lift elindult, a fiú pedig magához húzott egy csókra. Nyelve átfurakodta magát számba, ahol lustán játszadozott enyémmel. Kezei fenekemet markolták, míg én hajába túrva élveztem csókját.

A liftből kilépve lakosztálya ajtaja felé vettük az irányt, amibe belépve egy kisebb Mennyország tárult elém. Az ő lakása fele akkora volt, mint a mi dormunk, márpedig az a hely nem olyan kicsi, ahogy ez sem. Egy lépcső vezet fel az emeletre, ahol több szoba is van. A földszinten van egy nagy konyha, egy nappali, valamint újabb szobák. A nappali közepén egy gyönyörű fekete ülőgarnitúra, előtte egy üveg dohányzó asztal, alatta fehér szőnyeg. A kanapékkal szemben egy plazma tévé ékeskedik a falon, mellette pedig polcok, amin díjak, könyvek és képek sorakoznak.

- Gaho-ah, Appa itthon van! –kiáltott, majd egy édes shar pei kutyus jelent meg előtte csóváló farokkal. – Gyere Gaho, köszöntsd a vendégünket.

- Szia. –guggoltam le elé, mire ő félénken körbe szaglászott, majd térdemre állva követelte magának a simogatást, amit készségesen csináltam neki. Beljebb mentem, majd a kanapéra ültem, GD mellém ült volna, ha Gaho nem furakszik közénk és terül el kettőnk közt. Hosszú ideig simogattuk a kutyust, mikor az ásítva elment a helyére és elaludt. – Elmehetek fürdeni, ha nem gond?

- De hogy is. Szükséged van bármire is?

- Igen. Ha szólok, akkor majd tudnál nekem behozni egy törülközőt?

- Persze. –mondta, majd a kanapéról felállva egy újabb csókot nyomott ajkaimra.

A fürdőbe belépve választhattam, hogy kádban akarok fürdeni, vagy zuhanyozni. Szívem a nyugtató fürdő felé hajlott, ám más házában még sem tölthetek órákat a fürdőbe zárkózva. Így hát ledobtam magamról minden ruhát, beálltam a zuhany alá és megengedtem a forró vizet. Kellemes érzés volt, ahogy bekalandozzák a vízcseppek minden egyes testrészem. Kinyúltam a tusfürdőért, majd egy kisebb adagot nyomtam kezembe, amit szét kentem testemen mindenhol. Nagyon jó illata volt, olyan… G-Dragon-os. Mint mindenkinél, nekem is a hátam jelentett a legnagyobb gondot, hogy megmossam. Bárhogy erőlködtem nem értem el, így mikor két idegen kéz masszírozni kezdte azt, meglepődtem.

- Hyung?!

- Én csak behoztam a törcsit és láttam, hogy szenvedsz, gondoltam segítek. De ha már itt vagyok, miért ne szórakozhatnánk egy kicsit?

7 minutes in Heaven (Sungjae x Ravi)

Szereplők: Ravi(Vixx) és Sungjae(BtoB)
Figyelmeztetés: +18

Páros: Sungjae x Ravi

Leírás: Minden baráti társaságnak kötelező legalább egyszer összeülni és játszani valami olyan játékot, amivel szívathatják egymást. Raviéknál ez már egy rendszer, minden hétvégén találkoznak és isznak vagy játszanak. Viszont nem minden este végződik szépen, vagy legalább is nem a terveink szerint, mint ahogy ez sem. Vajon ki Ravi titkos jótevője? És ha megtudja, elfogadja-e vagy sem?

Shiro-chan

Szinte nincs olyan tinédzser ezen a Földön, aki ne ismerné a Hét perc a Mennyországban című játékot. De ha még is létezik ilyen, elmondom mi az. Kiválasztanak melléd egy partnert, akivel hét kerek percet –se többet, se kevesebbet- kell eltöltened egy sötét helyen. Lehet ez egy vécéfülke, egy zuhanykabin, egy szekrény, akármi. A jelenlévő fiatalok a fürdőszobától elkülönített vécét választották helyszínnek, hisz az elég szűk ahhoz, hogy közel kerülhessenek egymáshoz. Jelenleg tizennégy ember játszik és várakozik arra, hogy vajon az üveg kire fog mutatni. A társaság fele már túl volt a nehezén, hisz most nagy gyomorral kellett, hogy rendelkezz. Az est témája a szex volt. Két választásod volt: szexelsz, vagy csak beszélsz róla? A bátrabbak a szexet választották, míg a félénkebbek –vagy valamit tervezgetők- a beszédet. Az üveget megpörgette az előző játékos –aki egyébként egy egész szép menetet tudhatott maga után az egyik lánnyal-, majd az üveg eleje a Ravi nevű fiatalemberre esett.

- Szexelsz, vagy csak beszélsz róla? –tette fel az ominózus kérdést a fiú, mire Ravi arcán egy hatalmas mosoly ült ki.

- Merre is van a helyszín? –kérdezte, mire a többiek hangos füttyögésben és tapsokban törtek ki. A házigazda elvezette őt a helyiséghez, ahol elmagyarázta a szabályokat.

- Nem fogod tudni ki az, aki bejött hozzád. Nem kérdezhetsz róla vagy tőle semmit. Egész végig csendben kell lennie, te annyit sikoltozol, amennyit akarsz. És ebből következik a legfontosabb szabály: minden engedett, ami erotikus, de semmi, ami gyengéd. Értve vagyok? –magyarázta a lány.

- Igen. – bólintott Ravi határozottan.

A fülkébe belépve hirtelen idegesség futott át rajta. Régen volt már részese egy kiadós körnek, így nagyon remélte, hogy aki ide jön kedveskedik neki ilyesmikkel. Viszont nem csak ebben reménykedett. Azt akarta, hogy élete nagy szerelme, Sohyun jöjjön ide és eltölthessenek együtt kellemes perceket. Elképzelte, ahogy a lány bepucsít előtte és hangos sóhajokkal jutalmazza a tudását. Szinte érezte a tenyere alatt azokat a formás fenekeket és melleket, amiket rövid időn belül markolászni fog. Minden egyes erotikus gondolattal egyre jobban begerjedt, így mire nyílt az ajtó, férfiassága szinte teljesen kemény lett. Az ajtó kinyílt, majd becsukódott.

- Szia. –köszönt Ravi a láthatatlan személynek. – És most mit fogunk csinálni?

Kérdésére nem szavakban, hanem tettekben kapott választ. Társa egy gyors és durva csókot nyomott szájára, amitől teljesen elkábult. Bárki is vagy, eszméletlenül csókolsz. –gondolta magában. A következő dolog, amit érzett, hogy az a valaki, aki bejött éppen nadrágjából bontogatja ki. Ez a személy guggolt Ravi előtt, így megfelelő magasságban lehetett a fiú meredező tagjával. Alsóján keresztül játszott egy kicsit a kiválasztott fiúval. Apró csókokat hintett pénisze köré, majd belső combját kóstolgatta. Mindketten tudták, hogy nincs sok idejük, így mihamarabb elkezdték a dolgot. Az immáron térdelő alak lefejtette a –minden értelemben- álló fiú nadrágját és mit sem várva rákapott. Fejét, mint egy szakértő, úgy mozgatta a srác férfiasságán. Nyelvével aprókat körözött, míg feljött a tövétől a makkjáig, majd vissza. Egy hangos cuppanással vált el tőle, hogy kezeibe vehesse a lüktető péniszt. A bőrt húzogatta rajta, fel-le. Néhol megállt, hogy megnyomkodhassa, vagy éppen verhesse egy kicsit az ínycsiklandozó finomságot. Míg kezeivel munkálkodott, addig száját visszavezette Ravi combjaira, amit szívni kezdett. Amint úgy érezte, hogy biztos ott lesz egy folt, áttért a fiú heréire. Jobbról balra nyalogatta, majd egybe bekapva mindkettőt szívta azokat. Majd miután megunta ezeket, visszatért Ravi hímvesszőjére. Mint egy jégkrémet egy forró nyári napon, úgy nyalogatta ő is férfiasságát. Imádta az ízét, a tapintását, a sikamlósságát. Azt kívánta, bárcsak ne hét percük lenne összesen, hanem inkább hetven, amiben kiélheti minden mocskos képzeletét Ravival. A dolgozó fél érezte, hogy kevés idejük maradt, így nagyobb fokozatra kapcsolt, és erőteljesen és határozottan szopta a fiút. Eközben Ravinak fogalma sem volt, hogy mit reagáljon a történtekre. Ez az egyik legjobb orális szex, amit eddig átélt. Tudta, hogy kint mindent szín tisztán lehet hallani, hisz ők is hallottak mindent, így kicsit félt attól, hogy a többiek meghallják kéjes nyögéseit. Átgondolta a dolgokat, és rájött őt ezt egy cseppet sem érdekli. Egymás után engedte el mély és férfias nyögéseit. Úgy érezte, hogy tényleg a Mennyországban van. Főleg mikor átfutott rajta a jól ismert bizsergés, és mindenét összeszorítva élvezett partnere szájába.

- Köszönöm. –lihegte. –Menthetetlenül köszönöm.

A jótevője ment ki elsőként a vécéről, hisz ez volt a szabály: mindig az utolsó távozik elsőként. Pár perc elteltével Ravi is összeszedte magát és csatlakozott a többiekhez. Mint az előző körök lefolyása után, senki nem szólt egy szót se.

- Sungjae, mintha lenne valami fehér a szádon. –nyúlt Sohyun a Sungjae nevű fiú szájához, hogy letörölje azt a bizonyos fehér dolgot.

- Oh, köszönöm. Úgy tűnik fagyis maradtam. –mosolygott a fiú.

- Milyen fagyit ettél? –kérdezte a lány.

- Amilyet te sose fogsz. –kuncogott, mire a lányból egy hatalmas kacaj tört ki. Ravi úgy érezte, hogy legszívesebben leütötte volna Sungjae-t, amiért az ő jövendőbeli feleségével flörtöl, ám jólneveltsége és jelenlegi nyugodtsága miatt nem tette ezt meg.

Már igen későre járt, mikor a „kiválasztottak” elosztották maguk között a hét szobát. Ravi az egyik legeldugottabbat választotta, hogy Sohyunnal úgy hancúrozhassanak, ahogy akarnak. Szinte biztos volt benne, hogy a lány volt az, aki kielégítette őt akkor, ott. Ki más lehetett volna, hisz rengeteg érzelem volt azokban a mozdulatokban. A fiú idegesen, még is boldogan ücsörgött az ágyon várva kedvesét, hogy betoppanhasson. Az ajtó újra kinyílt, majd becsukódott. A szobában sötét volt, egészen addig, amíg az illető aki belépett, fel nem kapcsolta a villanyt. Ravit valahol itt verte pofán az élet.

- Te meg mit keresel itt? – rivallt rá partnerére.

- Ugyan már Hyung, az előbb még nem így viselkedtél. – aki elvezette Ravi az öröm egyik otthonába, akivel ma egész este lennie kell, az nem más, mint Yook Sungjae. Az iskolában egyel alatta van, és egészen idáig Ravinak nem volt vele semmi baja. Sungjae a sokkos állapotban lévő Ravihoz lépett, az ágyra térdelt, majd megcsókolta őt. Az idősebb fiút valamiféle áramütés érte, ahogy ajkaik találkoztak és ellökte magától Sungjaet.

- Mi a faszt csinálsz?

- Folytatom, amit megkezdtünk.

- Velem biztos nem. Én mentem és megkeresem az igazi partnerem, Sohyunt.

- Sok sikert. Szerintem két leszbi nem örülne neki, ha egy igazi faszt lóbálnának meg előttük, mikor kettesben vannak, de te tudod. – vonogatta a vállát a fiatalabbik, majd elterült az ágyon.

- Parancsolsz?

- Sohyun a barátnőjével, EunBi-val van. És ők együtt vannak, mert leszbikusok.

- Az képtelenség!

- Pedig de. Egész régóta tudja ezt róla mindenki, vagyis… majdnem mindenki. – a fekvő srác egy gúnyos mosollyal ajándékozta meg sokkos állapotba került barátját.

- Na most magyarázz el nekem mindent! – mondta idegesen Ravi, majd Sungjae csípőjére ülve ragadta meg őt pólójánál fogva. Eközben Sungjae végig simított a fiú gerincén, majd egész egyszerűen belemarkolt fenekébe.

- Imádom ezt a pózt, cica.

- Nem vagyok a macskád, te perverz dög. –közölte, majd egy hatalmas pofont adott az alatta lévőnek.

- Na jó, üsse kő, elmondom. Sohyun pár hónapja jött rá másságára, mikor EunBi szerelmet vallott neki. Pár napig gondolkodott a dolgon, míg végül igent mondott a lánynak. Nagyjából két hét után belevetették magukat a dolgok közepébe, és megtörtént az első szexuális alkalmuk. Aztán jött egy kis félreértés, és Sohyun arra kért, hogy feküdjek le vele, hogy biztos lehessen a döntésében. Őszinte leszek, ahhoz képest, hogy leszbikus, nagyon élvezte az igazit a mű helyett, ne tudd meg milyeneket sikoltozott. – és Ravi itt már teljes erejéből ütötte meg a fiút, mire az nevetésben tört ki. – A sztorihoz hozzátartozik, hogy biszexuális vagyok, és ebből a társaságból már mindenki megvolt. Egyetlen ember kivételével, aki pedig te vagy.

- Engem hagyj ki az ilyen terveidből, légy szíves, és ne hazudozz nekem. Elmentem.

- Jó menj csak. De ne várd, hogy bárki kielégítsen, miután láttad, ahogy a két lány melle összeér, miközben csókolóznak, vagy éppen mikor kinyalják és megujjazzák a másikat. Jó szórakozást. – Ravi egy pillanatra maga elé képzelte a képet és akaratlanul is, de felnyögött. Ennél erotikusabb látványt régen látott már. Mi tévő legyen? Fogalma sem volt róla, hogy most elmenjen, és mindenki megutálja, vagy itt maradjon és megerőszakolja valami őrült. Az ágy szélére ült egy nagy sóhajtás keretében. Pár pillanat után mozgolódást érzett, majd két kar fonódott dereka köré. –Én segíthetek ezen. –suttogta a fiú fülébe, miközben végig simított annak férfiasságán.

- Még csak az kéne.

- Pedig pár órája még te is élvezted.

- De most már nem akarom.

- A szád ezt mondja, viszont a tested nem. Plusz nem csak te vagy ám felizgulva, hanem én is. Fogalmad sincs róla, hogy mennyire vágyakozok azok után a nyögések után. Azt akarom, hogy magam alól halljam őket.

- Nem elég, hogy megakarsz fektetni, de még én lennék a csaj? Na erről szó sincs. Én nem vagyok senki alávetettje.

- Jó, nekem mindegy. Én mindegyik pozíciót élvezem.

- Te most tényleg ezt akarod?

- Igen. Nem kell több, csak egyetlen éjszaka. –csókolt végig Sungjae hyungja nyakán.

- És miért? Hogy én is fent legyek a listán?

- Azért is.

- És még miért?

- Az maradjon titok. –mondta, majd egy édes csókra húzta a fiút. Sungjae nem várt semmit, nyelve egyből betört a másik szájába, hogy izmaik vad csatát küzdhessenek. Ravi egyből kapcsolt, így a fiatalabbikat csípőjénél fogva tolta beljebb az ágyon, ám minden egyes centivel követte őt. Végül teljesen elfektette az ágyon és a fiúk kezei vándorútra indultak. Sungjae kezei Ravi hátát és fenekét cirógatták, míg Ravié Sungjae mellkasát. Bimbóit nyomogatta, csavargatta, simogatta addig, amíg egészen meg nem keményedtek kezei alatt. Sungjae egyetlen mozdulattal rántotta le partnere pólóját, aminek következtében elé tárult egy kisebb Paradicsom. Az idősebbik kockáin végig simítva érezte, ahogy pénisze az eddiginél is jobban megkeményedik. – A csokik hozzád képest semmik.

- Akkor ezt azt hiszem, bóknak veszem. –mondta, majd a másik fiú pólója is valahol a szoba túl végén landolt. Ravi egyből kapott az alkalmon és Sungjae mellbimbóit kezdte nyalogatni. Basszus, ez nagyon finom. Vajon lent is ennyire jó? – az utolsó gondolatától kirázta a hideg. Igen, lefog vele feküdni, de nincs az a pénz, amiért szájába venné egy másik srác péniszét.

A hosszú csók csaták közben lekerültek a fiúkról a nadrágok, zoknik, alsóneműk, minden, egészen addig, míg teljesen meztelenül nem vonaglottak egymáson. Ravi kezébe fogta sajátja és Sungjae farkát, és egymásnak dörgölve azokat verte ki maguknak. Mindkettőjük száját kéjes nyögések hagyták el, a levegőben csak úgy terjengtek a belőlük áradó hormonok.

- Ravi, térjünk végre a lényegre, én ezt nem bírom. –nyöszörögte Sungjae.

- Kérd nagyon-nagyon szépen. –dörmögte Ravi mély hangján.

- Hyung, kérlek, tedd be nekem a finom és ízletes farkad. Hyung, ugye megteszed ezt nekem? – mint egy igazi kurva, Sungjae úgy esdekelt a srác tagjáért. Mondjuk a kurva szó nem állt tőle olyan messze, bár ő sokkal inkább volt hímringyó, mint sem kurva.

- Ennél jobban meg se tudtál volna győzni. –mondta, majd szájába véve néhány ujját nyalogatni kezdte azokat. Amint eléggé nedvesnek érezte őket, mutatóujját felhelyezte Sungjae-ba. Legnagyobb meglepetésére minden probléma nélkül bement neki. Sose gondolta volna, hogy egyszer három ujjal fog kitágítani egy srácot, de így lett. – Nagyon nedves vagy ide lent, ugye tudod? –dörmögte a fiút fülébe.

- Egy ilyen látványtól és élménytől ki ne lenne az?

- Viszont nagy tág is vagy.

- Hát persze, hogy az vagyok. Múlt héten is meghúztak, viszont néha-néha magamnak is csináltam.

- Te beteg vagy.

- Tudom. Viszont jó az ágyban.

- Na azt majd meglátjuk. –mondta Ravi, majd egy gyors mozdulattal kirántotta ujjait, ami miatt Sungjae-nak pillanatnyi üresség érzete támadt. Pár pillanat múlva Ravi húzott néhányat péniszén, majd szépen, lassan tette be azt a fiú nyílásába. Legszívesebben elmerült volna egyszerre az egészben, viszont Sungjaet és magát is kínozna akarta. Hosszú percekbe telt, mire tövestül benne volt Ravi Sungjae-ban, holott az utóbbinak csak egy kicsit feszítettek az izmai. Ravi tényleg különleges, annyira kitölt, mint még soha senki. – gondolta egyik mámoros pillanatában Sungjae. Mihelyst Ravi tövig benne volt a másikban, száját egy öblös nyögés hagyta el. Eleinte lassú és gyengédebb lökésekkel próbálkozott, ám mikor az egyik erősebbre sikerült, eltalált valamit Sungjae-ban, mire az egy hatalmasat kiáltott. És itt volt az a pont, hogy nem tudta magát visszafogni. Az alatta fekvő fiú lábait felhúzta annyira, hogy az dereka köré fonhassa azokat, így is nagyobb teret adva Ravinak. A lökései gyorsak, erősek és határozottak voltak. Olykor-olykor lopott egy-egy csókot Sungjae-től, de menetük nagy részét nyögéseik töltötték ki.

- Csere van, Ravicica. Másik pózt akarok! –közölte a fiatalabbik, majd lassan ugyan, de fekvő helyzetbe tette Ravit, míg ő ráereszkedett férfiasságára. Eleinte csak ő ugrált a fiún, majd Ravi csípőjét is beleadva dobálta Sungjaet. Ravi még több gyönyört akart hozni Sungjae-nak, így péniszére markolt és verni kezdte azt. Nem túl sok idő múlva mindketten érezték, hogy közel a vég, így egy magasabb tempóra váltotta. Először Sungjae-t érte a beteljesülés hulláma, majd miután minden izma összeszűkült Ravi farka körül, ő is elélvezett. – Köszönöm szépen Ravi, imádlak.

- Én is köszönöm. –mondta, majd egy apró csókot nyomott a fiú homlokára.

Hétfőn Ravi izgatottan ment iskolába, hogy újra láthassa Sungjae-t. Egész úton győzködte magát, hogy csak szimplán boldog reggele van, ám legbelül tudta, hogy mindez a másik fiú miatt van. Egész hétvégén rágondolt, és a kis kalandjukra. Pontosan emlékezett a menet előtti nevetésére, így valahányszor meghallotta fülében mosolyognia kellett.

Az iskola udvarán sétál végig, mikor megint meghallja ezt a nevetést. A hang irányába fordítja fejét, majd meglátja Sungjae-t sok-sok olyan fiú társaságában, akik nem ő. Valamiféle erő ködösíti be agyát, teljesen elborul az elméje. Ha tekintettel lehetne gyilkolni, ő jelenleg biztos azt tette volna. Viszont mikor a fiatalabbik fiú észre vette és integetett neki, szíve kihagyott egy ütemet, automatikusan mosolyogni kezdett és visszaintett. A fiú futni kezdett felé, majd a nyakába ugrott.

- Ravi! Úgy örülök, hogy újra találkozunk! –ölelte át Ravit szorosan.

- Én is örülök, Sungjae-ah. –ölelt vissza Ravi. Eltelt pár másodperc, mikor Sungjae menni akart, ám Ravi nem engedte őt. –Csak még ez kicsit, had maradjunk itt. – suttogta. Borzasztóan jó érzés volt neki a kezei közt tartani a fiút. Jó volt érezni kellemes illatát és a belőle áradó melegséget.

- Most már mennem kell Ravi, majd még beszélünk. – köszönt el tőle egy puszi keretében.

Az idősebb fiú, nem tudta mihez kezdjen magával. Egész nap a hétvége járt a fejében, Sungjae vonagló és izzadt meztelen testét látta maga előtt, ami miatt folyton merevedése lett. Ez játszódott le minden percben, órában, szünetben, egészen addig, míg meg nem unta. Ahogy kicsöngettek az ötödik óráról, Ravi úgy rohant ki a teremből, keresve azt, amelyikben a fiatalabbik fiú volt. Az osztálya, mint a heringek úgy robbantak ki az teremből, de Ravi sikeresen kapta el Sungjae karját és húzta el az iskola egyik eldugott részébe.

- Nem bírok magammal, könyörgök neked Sungjae, lógjunk el és csináljuk. –lökte a fiút a falnak.

- És ez nekem miért éri meg?

- Mert újra felírhatsz a listádra.

- Áh, kétszer nem írok fel senkit.

- De… de… de én nagyon akarom!

- Belemegyek, de csak akkor, ha kimondasz egy kilenc betűs szót.

- Még is mit?

- Segítek neked, te kis buta. „Sz”-el kezdődik.

- De… én azt még nem tudom mondani.

- Biztos vagy te benne? –húzta fel szemöldökét Sungjae, majd nyakkendőjénél fogva vonta magához szerelmét egy mély és szenvedélyes csókra. – Mond ki. –suttogta.

- Szeretlek, szerelmem. –mondta Ravi átölelve Sungjae nyakát.

- Én is szeretlek, RaviCica. 

Zöldszemű Jimin (Jimin x J-Hope)

Szereplők: BTS tagjai

Figyelmeztetés: +18

Páros: Jimin x J-Hope

Leírás: Minden emberben ott bújkál az a bizonyos érzés, ami akkor tör a felszínre, ha valaki megpróbálja elcsábítani tőlünk szívünk választottját. Mindenki másképp éli meg ezt a helyzetet, ahogy a BTS főtáncosa, Jimin is. J-Hope számára a minden, akiért tűzbe tenné a kezét, így nem csoda, hogy fenyegetve érzi magát Taehyung mellett, aki a fiú legjobb barátja. Vajon képes legyőzni a benne rejlő Zöldszemű Szörnyeteget és V-t?

Shiro-chan

- V, szeretlek! –kiáltotta J-Hope, majd a narancssárga hajú fiú nyakába ugrott, aki egyből magához ölelte. És ismét kezdődik minden előröl. Ők megcsinálják a fanservice-t a műsorokban, a kamerák leállnak, V ráakaszkodik J-Hopera, én pedig egyedül maradok a reményemmel, hogy este legalább egy kicsit együtt lehetek a szerelmemmel. Imádom a bandám tagjait tényleg fogalmam sincs, mihez kezdenék nélkülük, csak van az A bizonyos érzés, ami mindig, mindent tönkretesz. És ez az érzés nem más, mint a féltékenység. Gyűlölöm, mikor a felszínre tör belőlem a zöldszemű szörny. Ilyenkor elég egy apró érintés, egy elvétett viccelődés, egy félreérthető pillantás és én máris kirobbantanám a III. Világháborút. Amikor a féltékeny-Jimin énem van elől mindenkit utálok, akit nem Jung Hoseok-nak hívnak. Azt akarom, hogy engem öleljen, hozzám beszéljen, az én pillantásomat keresse és egész egyszerűen: velem foglalkozzon! Ez a bizonyos szörnyeteg sajnos már túl régóta lakozik bennem. Pontosabban a debüt óta. Nem szeretem a tipikus kliséket, miszerint „én már az első pillanatban tudtam, hogy összetartozunk”, vagy a „mi szerelmünk szerelem volt első pillantásra”. Ilyen dolog nem létezik. Nincs olyan, hogy első-látásra-szerelem. Hisz gondoljunk csak bele: mi van akkor, ha egy közveszélyes ember az, akire kivetettük a hálónkat amiatt a pillantás miatt. De az is lehet, hogy valaki pont százhatvan centi, hosszú barna hajjal, nagy kék szemekkel, édes mosollyal, nagy mellekkel, tökéletes alakkal, de a személyisége undorító és maga a lány idegesítő és legszívesebben egy rotációskapával vernéd ki az összes fogát! Szóval jah, ebben a dologban nem hiszek. Viszont az idő múlásban igen. Én is így szerettem bele Hoseok-ba. Beszélgettünk, nevettünk, táncoltunk, filmet néztünk, hülyéskedtünk, csináltuk a saját kis dolgainkat és egyik nap, mikor felkeltem majd megláttam a kócos haját, kómás fejét és meztelen felsőtestét a szívem egy hatalmasat dobbant, majd egy gyors tempóban tovább lüktetett. Senki másnál nem éreztem így, csak nála. Valahányszor megláttam őt és folyton mosolygós arcát, nekem is mosolyognom kellett. Ha szomorúnak láttam, miután legszívesebben megöltem volna azt, aki miatt az én mosolybombám szomorú, megvigasztaltam, megöleltem, gyakorlatilag mindent megtettem azért, hogy jobb kedvre deríthessem. De egyszerűen fogalmazva a szerelmünk kezdete teljesen átlagos volt. Átlagos vallomás, átlagos félelmek, átlagos szavak egy egyáltalán nem átlagos fiúval.

- Hyuuung, szeresd Jungkook-ot is. – gondolataim örvényéből a mi kicsi maknaenk ébresztett fel a hatalmas ölelésével.

- Hyung szereti Jungkook-ot. – öleltem át jó szorosan. A második ember akit a legjobban szeretek J-Hope után az Jungkook . Pici és ártatlan. Legalább is még egy darabig. Eleinte nehéz volt felfognia, hogy én és Hoseok egy pár vagyunk, de miután leülepedett benne ugyanolyan lett a kapcsolatunk, mint azelőtt. Az elválaszthatatlan idióták visszatértek.

- De akkor Hyung miért szomorú? Összevesztetek Hoseok hyunggal? – Bambi szemeivel bámulta arcomat, az hátha elárul neki valamit letörtségem okáról.

- Kis butus, hát sosem fogod megtanulni? Én és J-Hope nem fogunk összeveszni ebben az életben.

- Akkor megint az az idióta kavar be? –annyira vicces, mikor V-t szidja a kedvemért. Tisztában vagyok vele, hogy ő a legjobb barátja, ám értem még is képes őt elhordani a legmelegebb égtájakra is. Mondjuk, V-t mindenki idiótázza, szóval már Kookie se tudja máshogy szólítani.

- Fején találtad a szöget. –nevettem kínosan.

- Semmi ok az aggodalomra, Sütihős megment téged!

- Sütihős?

- Persze, ez nem elég egyértelmű? Taehyung hyung, most szeresd Jungkook-ot! –kiáltotta, majd a két fiú felé futott és végül egy nagy lendületet véve ugrott V nyakába, aki ettől elesett, így ketten fetrengtek a földön és nevettek.

- Na, mi van Popsi, megint féltékeny vagy ezért uszítottad a nyakunkba a Törpét? –ismét ez a hang. Valahányszor meghallom a szívem újra dobban egy nagyot, hirtelen jött melegség jár át és a rózsaszín köd elhomályosít mindent. És J-Hope tesz is arról, hogy még véletlenül se tűnjön el ez a köd. Nagy tenyereivel fenekembe markol, amivel közelebb von magához. Ajkai elkapják enyémet, melyeket ezután lustán kóstolgat. Nyelve körbejárja szám minden apró zeg-zugát, ezzel is felébresztve a bennem szunnyadó hormonokat.

- Hagyjál már te Seggfej, én nem ismerem azt a szót, hogy „féltékeny”. – még mielőtt teljesen elkábított volna ellöktem magamtól.

- Igen? És ha azt mondom, hogy ma Taehyung-al elmegyünk randizni, akkor se leszel féltékeny?

- Gyűlöllek! –kiáltottam rá, majd egy erőteljes csókra hívtam őt, melybe szokásához híven belenevetett.

- Imádom, amikor ilyen vagy Popsi. – mondta, majd mosolyogva elhagyta az öltözőt.

Annyira gyűlölöm, hogy imádom. Szerintem nincs olyan ember ezen a planétán, aki ne ismerné ezt a paradoxont. Tökéletesen ábrázolja a rapper felé táplált érzéseimet. Néha napján már szinte fizikai fájdalmat érzek, annyira jóképű és elbűvölő. De tényleg. Van, hogy legszívesebben csak nézném egész nap porcelán bőrét azzal a hatalmas mosollyal az arcán. Az se érdekelne, ha nem lehetne köztünk semmilyen érintkezés, csak had bámulhassam. Esküszöm, legközelebb már annyira védeni akarom, hogy bezárom egy ketrecbe és az embereknek pénzt kell majd fizetniük, hogy megnézhessék. Aki pedig hozzáér, vagy csak a közelébe megy halál a jutalma. Neeem, egyáltalán nem akarom kisajátítani ezt az idiótát, ugyan már. Na jó Jimin, mára elég lesz belőled, inkább aludj egyet. –belső énem, mint mindig most is lényegre törő volt. Lehet, hogy a fáradtság miatt vagyok egyre hisztisebb mostanában. Vagy csak szimplán csajjá alakulsz és hozzád is bekopog a Mikulás. –na most már elég lesz, BelsőJimin, kuss!

***

Miután szerencsésen legyőztem a belsőhangomat, a stúdiótól egészen hazáig aludtam. Méghozzá J-Hope vállán. Legalább is mikor felkeltem, akkor az ő izzadtság szaga fogadott.

- Büdös vagy. –motyogtam, majd fejemet még jobban belefúrtam az irritáló szag ellenére is. Bár nekem még ez is mennyei, hisz az Övé.

- Te meg kedves. –röhögött.

- Pedig igaza van Hosoek, amint hazaérünk, letusolsz. – mondta komolyan leaderünk, RapMonster.

- Óóó, szóval akkor ez volt az a rothadó szag. –gondolkodott el Jin.

- Hosoek, basszad meg, megint egy borz vagy. –szállt be az említett személy alázásába Suga is.

- Hyung, undi vagy. –kuncogott Jungkook. Életem, ennél jobb beszólást még nem tud. Nem baj, jelenleg ez is tökéletesen megteszi.

- Én szeretem ezt az illatot. Szexi és férfias. – öltötte ki ránk nyelvét V, mire J-Hope az ölébe ültette.

- Most csak V-t szeretem, titeket nem. Ő legalább látja azt, amit mások nem, igaz Drága?

- Igen, Hyung. –felelte, majd egy nagy puszit adott J-Hope szájára. És ebben a pillanatban egyszerre több dolog is történt. Hoseok-ból, NamJoon-ból, Jin-ből és Sugából kitört a nevetés, Jungkook ijedt tekintettel nézett rám, V egy fölényes vigyorral az arcán bámult, bennem pedig kitört a Harmadik Világháború. Na jól figyelj, te idióta. Én elintézem, te pedig hozd az ásót. Ma kinyírjuk ezt a rohadékot. –akármennyire is nem akartam, de ellenkellett állnom belső énem tervének, miszerint nyírjuk ki Kim Taehyungot. – Ő már az enyém.

- Majd meglátjuk. – ha a sejtéseim nem csalnak, egy haláltusára készülünk V-vel. Remek. Bár az eredmény teljesen egyértelmű: nincs olyan, hogy Park Jimin ne nyerje el szíve választottjának kegyeit. Mondjuk nem értem, hogy miért akart velem versenyezni, mikor én vagyok a barátja, a kedvese, a párja, a mindene.

- Ya, te idióta, hagyd abba. –röhögött fel még jobban J-Hope. Ha eddig nem forrt fel az agyvizem, most tuti. V mozogni kezdett Hoseok csípőjén miközben hangosan nyögdécselt. –Ezt majd este.

- Szavad ne feledd. – mondta kuncogva V.

- Hyung, nem zavar, hogy J-Hope hyungnak barátja van? – és igen, Jungkook, egy isten van. Egy nap még kamatostul visszafizetem a sok jót, amit értem és ezért az elmeroggyant lóért teszel.

-  Nyugi van, Kookie. Jimin tudja, hogy csak hülyülünk, nem de? – J-Hope nagy szemekkel nézett rám, aminek sehogy sem tudtam ellenállni.

- Ja, hogyne. –mondtam durcásan, majd egész testemmel elfordultam a két fiútól, így Jin hyungra nehezedtem, aki még mindig az előbbi apró puszin nevetett. Nekik ez vicces, de nekem a szívem szakad meg miatta. Én vagyok az egyetlen, aki hozzáérhet ahhoz a szájhoz. Csak én csókolhatom, csak én nézhetem. Valamit tennem kell, hogy magamhoz láncoljam még ennél is jobban. Vajon ha veszek egy hajóláncot egy vasmacskával a végén, kikötözöm a szobámba és ott tartom az idők végeztéig, akkor ugye velem marad? Szerintem igen. De ez legyen csak egy B terv, ha az A terv nem sikerül. Ami pedig nem más, mint én. Hoseok sosem tudott ellenállni a nézésemnek, az érintésemnek, a hangomnak, az egész lényemnek. És pontosan ez az, ami V-nek nem adatott meg: ő nem Park Jimin, hanem Kim Taehyung. Ugye mindenki érzi ezt az illatot? Bizony, bizony, ez a győzelmem édes illata.

Amint hazaértünk szobámba érve tervezgettem a ma estét. Vacsorázni nem viszem el, ahhoz túl fáradtak vagyunk. A tengerpart túl messze van, játszótérre meg nem akarom elvinni, mert abból nem az lenne, amit én elterveztem. Főzhetnék is neki. Nem, ez tutira nem. Nincs kedvem leégetni a dormot. Ez az, megvan! Mozi, az mindig beválik. Ha nem pornót akarsz vele nézni, akkor azt ajánlom, hogy ezt az ötletet verd ki a fejedből. – basszus BelsőJimin, hogy neked mindig igazad van. Hoseok-kal nem lehet elmenni nyilvános helyre filmet nézni, mert mindig csinál valamit, ami idegesíti a többi nézőt. Ha tetszik neki a film, ugrál, hogy milyen jó. Ha nem tetszik neki, akkor alszik rajta és hangosan horkol. Ha vicces, akkor még azon is nevet, ha az egyik szereplő éppen eszik. Ha szomorú, akkor majdnem, hogy hangosabban sír, mint egy kisbaba. Oh, mond Istenem, miért büntetsz egy ilyen összetett pasival?

- Popsi. – két kar ölelte át derekam, majd egy édes csókot kaptam nyakamra.

- Mi van, te Seggfej?

- A helyzet az, hogy Taehyung-gal van egy kis elintézni valóm, így ma vele alszok. Ugye nem probléma?

- P-p-persze, hogy nem az. M-m-menj csak.

- Köszönöm szívem, imádlak. – és a szívem valahol itt tört össze. Miért akar átmenni hozzá? Mi dolguk van? Miért fontosabb neki V, mint én? Vajon már nem szeret, és minden szava hazugság? Talán elvesztettem a harcot, ami köztem és V között zajlik? Basszus, miért nem tudja csak egyetlen egyszer észrevenni ez a baromarcú, hogy szarul esik nekem, ha egyedül hagy?! Most még is mit csináljak? Verd el. –felelte belsőhangom. Azt biztos, hogy nem! Akkor meg verd ki. – hát ez hülye. Még is mit kéne kivernem? És még V az idióta. Sok mindent kiverhetsz, például balhét. De én most a farkadra gondoltam. Inkább az, mint a részegség, hisz holnap próbálni is kell. –csábítóan hangzott ez az ajánlat. Ha már kiszeretett belőlem, miért ne nézhetnék pornót és csinálhassam úgy magamnak, ahogy akarom? Meg amúgy is, ha részeg vagyok, akkor hányok. És inkább élvezek a kezemre, mint sem végig hányjam az egész házat. Te tényleg egy zseni vagy Jimin.

Laptopommal feküdtem le ágyamra és írtam be a keresőbe a „gay sex” opciót. Ez is J-Hope hibája. Mikor még nem feküdtünk le, simán megnéztem a heteró szexet, és minden tökéletesen ment, de aztán az a seggfej átvette a testem felett az irányítást és nem tudok más milyet nézni, csak ilyet. Hajamba túrtam, majd szorgosan keresgélni kerestem a videók között. Nem vágytam semmi extrára, tehát nem akartam szado-mazo Szürke Ötven Árnyalata stílust, se egy gyors meneteset két idegen közt. Persze, az ilyen filmekben szereplők nem ismerik egymást, de… de én most valami olyasmire vágytam, amiben legalább egy kicsit tükröződik a szerelem egy aprócska szelete. Választásom végül két japán srácra esett. Nem nagyon volt szó háttér sztoriról, csak annyit lehetett tudni, hogy egy hotelben van egy maximum harminc éves edző és egy talán tizenhét éves fiú. És e mögé bárki kitalálhat bármit. Én úgy gondolom, hogy gyengédebb érzelmek kötik őket össze, így mikor a csapatnak, amiben a fiú van, választania kellett, hogy ki aludjon az edzővel és ő önként vállalkozott, így is eltölthet egy kis időt a szerelmével anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnne. Nem tehetek róla, most menthetetlenül romantikus akarok lenni, és az is leszek.

A fiatal fiú –akinek pompásan látni lehetett felálló farkát- masszírozni kezdte az edzőt, aki emiatt nyögni kezdett. Óvatos volt, hogy merevedése még csak véletlenül se érjen hozzá a férfihoz. Vállától haladt a hátán keresztül egészen a csípőjéig. Itt már érződött, hogy biztos lesz valami, hisz egyre többször ért hozzá az idősebbik fenekéhez. Eztán jobb combját kezdte masszírozni, ami miatt többször is érzékenyebb helyre tapintott. Visszatért a férfi hátához, majd az egyszer csak elkapta a fiú kezét és péniszéhez vezette. Pár percig még feküdt a hasán, majd hátára feküdt és úgy kérte meg a fiút, hogy folytassa, aki ennek szíves örömest eleget tett. Mint a kedvenc jégkrémét, úgy falta a fiatalbbik az idősebbik férfiasságát, aki emiatt hangos nyögéseket hallatott. Miközben kezével folytatta a kényeztetést, szájával az edző mellbimbóit kóstolgatta. Aztán mikor hirtelen pozíciót cseréltek végleg nem bírtam magammal és én is beszálltam a játékba. Elképzeltem, hogy az edző J-Hope, én meg az a fiú, akit kielégítenek. Képtelen vagyok kifejezni, mennyire erotikus látványt nyújtottak számomra a japánok. Miután az edző végzett a fiú orális kielégítésével csókolóztak, majd bármilyen felvezetés nélkül péniszét felhelyezte a diákba. És itt jött el a mélypont. Az én bensőm is akart valamit, amit megszokott. Azt akartam, hogy engem is kitöltsenek. Vágytam a szexre. Ujjaimat levezettem nyílásomhoz, amibe szépen lassan behelyeztem őket. Először egyet, kettőt, majd hármat, pontosan úgy, ahogy J-Hope is szokta. Abban a tempóban haladtam, amiben a két fiú is, így tökéletesen átélhettem a helyzetet, amiben benne voltak. Amikor ők pózt váltottak, én is. Így most térdelek, és hátulról ujjazom magam. Annira megalázó, hogy ezt kell csinálnom Hoseok miatt. Tény, hogy sokkal több, mintha csak a farkammal játszanék, de… de akkor is. Fiú vagyok, elvileg azt kéne elképzelnem, ahogy én dugom meg a lányokat és a srácokat nem pedig fordítva! Annyira idegesít, de még is élvezem. Ez a baj az emberekkel: ha szexről van szó, egy idő után mindent szeretnek, mert legalább kielégülnek.

- I-igen Hoseok, ott… az a p-p-pont az! – a hirtelen jött élvezet miatt nem tudtam visszafogni kitörő nyögéseimet. Szinte éreztem, ahogy J-Hope ügyes ujjai mozognak bennem, ahogy cirógatja bőrömet, mellemmel játszik, puha ajkai megcsókolnak minden apró pontomat.

A magán menetemet egy negyedik ujj zavarta meg, ami nem hozzám tartozott. Bennem hirtelen megállt az ütő, a levegő belém szorult, szemeim a tízszeresükre tágultak. Na baszki, lebuktam. Számítógépem tetejét az a valaki lecsukta, majd hátulról hozzám bújt. Ahogy megéreztem, hogy ki is az, a szívem újra dobogni kezdett, a levegő szaggatottan kijött belőlem és megnyugodtam. Selymes bőrének érintése volt számomra a legjobb dolog ebben a pillanatban.

- Mi késztetett arra, hogy kielégítsd magad Popsi? Ha éhes voltál, és virslire vágytál, igazán mondhattad volna, hogy ne menjek át Taehyung-hoz. – saját ujjaimat eltávolította belőlem és helyükre sajátját helyezte. Lassú és kínzó tempóban húzogatta őket ki-be.

- Hoseok… Én csak…

- Te mi?

- Nem tudom. – utáltam, mikor kínoz. Még akkor is, ha minden porcikám tisztában volt azzal, hogy ma egy nagyon jó menetet fogunk magunk mögött hagyni.

- Én viszont tudom, Popsi. És addig foglak kínozni, amíg te magad nem mondod el. – és ezzel a kijelentésével alám feküdt, feje férfiasságom alatt volt, ujjai még mindig bennem. Egyszer csak meleg száját éreztem tagom körül, amit aztán durván szopni kezdett. Úgy bánt velem, mint a Föld legfinomabb nyalókájával: nyelvével körözött körülöttem, olykor megharapott vagy súrolták fogai bőrömet, de főként nyelvét használta. Mind eközben két kezével matatott bennem. Hol jobb kezét használta, hol a balt, hol felválta, hol egyszerre. Komolyan mondom, hogy az őrületbe kerget ez a fiú.

- Hoseok, könyörgök, csinálj valami többet. Akarlak! – nem szeretek könyörögni, de mikor ilyen hangulatában van, csak ez segít.

- Egy feltétellel. Ha elmondod, hogy ki az a személy, akire most gondolok. Nálam alacsonyabb, iszonyat helyes, imádok beletúrni a hajába. Rengeteg rajongója van, elképesztően tehetséges idol. És mind e mellett még iszonyatosan jó teste van. Plusz sok olyan lány van, aki imádja a párosunkat.

- Taehyung az, rá gondolsz. – azt hittem felrobbanok a tudattól, hogy miközben velem van akkor is arra a rohadékra gondol.

- Majdnem. Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy gyakran változik át a szeme zölddé. Oh, és kocka hasa van és a neve J-vel kezdődik és „imin”-re végződik.

- Rám gondolsz?

- Hát persze, te hülye. Viszont ez még mindig nem elég ahhoz, hogy megadjam neked azt, amire vágysz. Mond el, hogy mit éreztél ma Taehyung iránt.

- Gyűlöltem, legszívesebben kikapartam volna a szemét.

- Azaz?

- Féltékeny voltam rá. –amint kimondtam ezt az aprócska mondatot, J-Hope a hátamra fordított, elhelyezkedett a lábaim közt és egy hatalmas vigyorral az arcán elmerült bennem. Mint mindig, most is tökéletesen kitöltött. Otthonosan mozgott bennem, pontosan ismerte minden részletemet, hogy mi mit szeret. Lassú ám erőteljes lökésekkel jutalmazott meg.

- Szeretem, amikor őszinte vagy. - suttogta, majd megcsókolt. Nyelve erőszakosan hatolt át számba, ahol az enyémmel vetélkedett. Eközben csípőjével egyre nagyobb tempóra kapcsolt, aminek következtébe többször is eltalálta AZT a bizonyos pontot. Csókjai és lökései közben kezeivel melleimet masszírozta, majd végig haladt minden egyes kockámon, míg végül férfiasságom köré fonta egyik kezét és fel-le húzogatta rajta a bőrt. Ilyen események hatására nem csoda, hogy viszonylag hamar éreztem a jól eső remegést, ami a legkisebb hajszálamtól egészen a talpamig végig szalad bennem, majd egyetlen pontban összpontosítva kitör belőlem. Izmaim szorosan összehúzódtak, engem pedig elért az orgazmus mámorító érzése. J-Hope még lökött rajtam párat és ő is követett engem a boldogságmezejére. Lihegve húzta ki magát belőlem, majd feküdt le mellém. – Ne legyél féltékeny Taehyungra. Nem éri meg.

- Nem akarok féltékeny lenni, ez csak úgy jön magától.

- Akkor gátold meg.

- De képtelen vagyok rá! Pláne ha megint megcsókol, mint ma.

- Az csak egy baráti puszi volt.

- De mi lesz akkor, ha több ilyen baráti puszit ad neked?

- Megengedem, hogy megverd őt, okés?

- Ebbe talán beletudok egyezni.

- Nagyon helyes. Na, gyere ide te buta. – mondta, majd szorosan magához ölelt. – Ugye tudod, hogy te vagy a mindenem, Jimin?

- Ahogy te is nekem, Hoseok.