Next Time I'll Treat You Better (Zico)

Szereplők: Zico (Block B) és Mina (saját karakter)

Figyelmeztetés: thriller, +18, szereplő halála
Leírás: Mi van, ha egy ember megtalálja a másik felét, aki tökéletesen kiegészíti őt, mint a kirakós darabkái egymást? Meddig tarthat ki egy kapcsolat, ha közben elhalványul a szerelem lángja? Meddig maradhat meg a kapocs, ha titkokban élnek az emberek? És legfőképp, mi lesz akkor, ha kiderül a hazugság és a világ kikapcsol egy ember számára?
Megjegyzés: Ez az egyik olyan történetem, amiről fogalmam sincs, hogy hogyan keletkezett. Tényleg. Előre mondom, Zico egyáltalán nem ilyen a valóéletben, sokkal inkább egy ölelgetni való cica. Ezenkívül még van pár történetem ezzel a félistennel, és az egyikben van nagyon elferdítve a személyisége. Ne kérdezzétek, hogy miért, csak olvassátok.^^
Shiro-chan

- Milyen édesen alszol. Ezt mindig is szerettem benned. –simította meg a fiú a lány nedves haját.

       Ők ketten voltak a tökéletes páros. A fiú vad volt, egy szabad lélek csak úgy, mint kedvese. Mind a ketten tökéletesen emlékeztek arra a napra, amikor találkoztak. Egy éppen feltörekvő banda egyik koncertjén vettek részt barátaikkal, mikor a fiú leöntötte a lányt sörrel, aki azonnal kiabálni kezdett vele, majdhogy nem neki esett. A fiúban ekkor elindult valami, amit talán még a legfőbb erők sem tudnak megmagyarázni. Ahogy a lány aláázta őt, ahogy a szemei szikrákat szórtak, az ő feje megtelt a lánnyal. Ahogy végig nézett rajta tudta, hogy őket még az ég is egymásnak teremtette. Az a két fekete szem, az a puha száj, az a nyak, azok a mellek, a csípője, a lábai, minden. Sötét haja háta közepéig leért, szög egyenes volt ezzel is egy fajta tekintetet adva a lánynak. Nem bírt magával, muszáj megfognia a haját. A lány felé nyújt és megfogta azt. A lány persze egyből ledermedt, hisz ki ne tette volna ezt, mikor egy idegen simogatja a haját és olyan tekintettel néz rá, mint még soha senki. Ahogy felmérte a fiú minden apró vonását rájött, mit lát a srác szemében. Vágyakozást. Vágyakozást valaki olyan után, aki segíthet neki felejteni és megtesz érte mindent. Látta a törődést a szemében. Ugyanazt a melegséget érezte, mint a fiú. 

A két fiatal attól a naptól kezdve mindig együtt volt. Hol heves csókcsatákban, hol műsorokon, hol pedig vitákban. Történhetett bármi, ők ott voltak egymásnak, számíthattak a másikra. A lány merészsége ellenére még ártatlan volt, a fiútól kapta első csókját. Tudta, hogy a fiú nem csak szerelmét akarja, hanem testét is. Mit tehetett volna? Félt ettől az egésztől. Tudta, hogy a fiú az Igazi, ám benne volt a kétely, hogy mi van akkor, ha mégsem. Könyveket olvasott a dologról, a legkülönbözőbb netes portálokat bújta éjjel-nappal, hogy tudja milyen volt másoknak és mire kéne odafigyelni. Eljött szeptember 14, a fiú születésnapja. A lány az ártatlanságát ajándékozta a fiúnak. Ez volt az első alkalom, mikor ki mondták azt a bizonyos szót.

- Szeretlek Jiho. –nézett mélyen a fiú kéjjel teli szemeibe.

- Én is szeretlek, Mina. –csókolta meg kedvesét szenvedélyesen majd egybeolvadtak. 

Ahogy telt az idő, szerelmük úgy lett egyre forróbb és erősebb. Szinte már nem is használták külön nevüket, a másik neve valahogy mindig odakeveredett. Mint minden szerelmespárnál lenni szokott, ők is tudták, hogy mire gondol a másik egyetlen kimondatlan szó nélkül is. Bár még fiatalok, tudták legbelül, hogy ők ketten együtt fognak megöregedni. 

Mindkettőjüknek voltak titkai, amiket nem szívesen fedett volna fel a másiknak. Mindketten féltékeny típusok voltak. Minanak és Jihonak is volt legjobb barátja, avagy barátnője, akikre természetesen féltékenyek voltak, ha megölelték párjukat. Míg Mina a hisztis fél volt, addig Jiho a könnyen dühbe guruló. Ilyenkor a fiú elment és szétvert valamit. Lehet, hogy ez egy tárgy volt, de lehet, hogy egy ember. Amikor Minaval veszekedett nem számított, hogy mit tett tönkre, hisz az ő élete is tönkremehet, ha egy nap a lány majd szabad utat ad neki. Ez volt a legnagyobb félelme, ezért olyan intézkedéseket is képes volt végrehajtani, amire nem volt büszke, ám lenyugtatta. Valahányszor talált egy faszkalapot, aki keménykedni próbált vele, félholtra verte. A vér illata és érintése mindig lenyugtatta. Mina után ez volt a legjobb dolog az életében. 

Nem minden mesének van boldog befejezése, ahogy ennek se. A sok veszekedés miatt a kapcsolatuk megromlott. Bár Jiho imádta a lányt, és mindent megtett volna érte, idegesítette. Az idegeire ment, ha megszólalt, ha nevetett, ha valaki más nevét kiejtette a száján. Sokszor szakadt el a cérna, így tenyere is sokszor landolt a lány arcán, aki ez ellen mit sem tudott tenni. Nem is olyan jó kifejezés a nem tudás, sokkal inkább nem akart. Tudta, hogy a fiú a szíve mélyén még mindig szereti őt, ezért ki fog állni mellette, történjék bármi is. Hosszú időkig gondolta ezt, míg egy nap szembe nem jött vele egy újabb tökéletes fiú. Vele is beszélgetett, rengeteget. Ennek a fiúnak a szemében látta azt a fényt, amelyet Jiho szemében már rég nem vett észre. Ez a srác megadott neki mindent, amire vágyott. Hiányolta a meghitt érintéseket, a kedves szavakat, a csendes délutánokat, melyeken egymás mellett feküdve gyönyörködtek a másikban. Mina összejött ezzel a fiúval Jiho háta mögött. Megcsalta a fiút. Nem tudta eldönteni, hogy ez most jó, vagy sem. Bár legbelül tudta, hogy egy nap kénytelen lesz elmondani a fiúnak az igazságot, a szíve és a kevésbé józan esze azt súgták neki, hogy maradjon vele még egy kicsit. Legyen rosszabb a kapcsolatuk, és akkor könnyebb lesz megválni a fiútól. Erre a két hangra hallgatva ugyanúgy találkozott mindkét fiúval, mindegyiket szerette, ám sajnálatos módon Jiho volt az, aki alul maradt. Már nem érzett semmi mást, mikor találkozik vele, mint undort. Teljes szívéből kikívánkozó undort. 

Régóta bizonyított tény, hogy az utálkozók és a rosszat akarók tesznek tönkre mindent, amit az ember szépen és gondosan felépített. Jihoval is így volt. Több, mint tökéletesen elrendezte a mai napot. Virágcsokor, gyönyörű vacsora egy hotelben, egy meghitt szoba ebben a hotelben. A legszebb ruháját öltötte magára, a haját megmosta és Mina kedvenc illatát fújta magára. És a legfontosabb kellék: a gyűrű. Jiho rájött, hogy a lány iránt táplált érzései kezdenek visszatérni, hogy újra azt akarja, hogy minden legyen olyan, mint régen. Eldöntötte, hogy megkéri a lány kezét. Tudja jól, hogy még nagyon fiatalok, viszont ha a lány igent mond neki, akkor megkapja az Élettől a legnagyobb visszajelzést, és nyugodtan fog felkelni mindennap drága ágyából. Ám a nagy készülődések közepette jött egy üzenete, amely egy fényképet tartalmazott. Ahogy meglátta a képet minden addig érzett szeretete, gyűlölete, szomorúsága, boldogsága egybefonódott és egy komplett gyűlölet bombává változott. A képen Mina volt a másik fiúval, ahogy szeretkeznek. A dátum még friss volt, pár órával ezelőtt készült. Jihot egy apró rázás érte, amely felkapcsolta elméjében a villanyt. Ez volt az a pillanat, mikor a vérszomja eluralkodott testén és csak a megfelelő pillanatra várt, hogy csillapíthassa. Mina megérkezett a megbeszélt helyre, ahonnan elmentek a hotelbe. Kivételesen felhőtlenül tudtak beszélgetni úgy, mint régen. Ez Jihot és Minat is kellemes érzéssel töltötte el, hisz tudták, hogy ez már a vég. Ám mindkettejük vég-elmélete másmilyen volt. Ahogy felértek a szobába nekiláttak a vacsorának. Csendben fogyasztották el, pont úgy, ahogy oly régóta szokás náluk. Mélyen egymás szemébe néztek, majd egymásnak estek. Olyan vadul falták egymás ajkait, hogy szinte már tépték azokat, mint a ahogy a vadállatok szokták az áldozatukét. Az egyik legkellemesebb és legőrjítőbb szeretkezésük után történt meg az a bizonyos dolog. Jiho letérdelt a lány elé, majd zakója zsebéből előhúzta a kis dobozt, benne a gyűrűvel.

- Mina, kedvesem. Mond csak, hozzám jönnél feleségül? – Jiho a legkedvesebb és legédesebb hangján tette fel a kérdést, ami megváltoztatta a lány életét. Minaban megállt az ütő. Ő pont most akar eldobni egy olyan fiút, aki ebben a pillanatban megmutatta teljes szeretetét felé. Nem tudja már elmozdítani semmi sem a tervétől. Nemet fog mondani neki. 

- Ne haragudj Jiho, de… találkoztam valaki… mással, akivel jobban mennek a dolgok. Tudom nem szép dolog egy ilyen este után ilyet mondani, de jobb lesz nekünk külön. –a lány kedvesen megsimogatta a törött fiú vállát majd megindult az ajtó felé, amit zárva talált. A kulcsot kereste, de sehol sem találta. Egy rémisztő kacagás ütötte meg a fülét, melyet csak horror filmekben szokás hallani. Ahogy hátra fordult, egy őrült Jihot talált magával szemben.

- Mocskos ribanc vagy, semmi más. De ne aggódj, én most megtanítom neked, hogy miért ne játssz az emberek érzéseivel. – és elpattant az utolsó szál is. Ahogy a lány kimondta a „nem” szót, Jiho tudta, hogy vérszomja most lesz csak igazán teljes. A lány most fog először találkozni azzal az oldalával, amelyet olyan sokszor próbált leplezni előle. Tudta jól, hogy tekintete eszelős, a gyilkolás lángja ég szemében. Nem szokott felizgulni az áldozatai tekintetére, de ahogy elnézte Mina rémült tekintetét, reszkető testét, menekülésre kész lábait, akaratlanul is éledezni kezdett pénisze. Ám ezzel most nem foglalkozhatott, a szex most egy csöppet sem érdekelte. A szoba hangszigetelt, még az eredeti tervnél választotta pont ezt, mikor még nem tudta, hogy ez lesz. Amint a lány elé ért az elfutott előle a szoba másik végébe. Jihot ezen tette kacagásra késztette. Borzasztóan jó érzés volt, hogy látja a lány igazi érzéseit, amint megmutatkozik igazi természete. Párszor eljátszották ezt a menekülős történetet, de nem segített semmi. A fiú elkapta a lány karját majd magához húzva kezdet el ütni. Szépen lassan halad. Lábaival kezdte, ott rúgta, ahol csak érte. Ezután jött felsőteste, pontosabban a hasa. Ha tíz ütést nem vitt bele gyomorszájába, akkor egyet sem. Mellkasa következett. Azokat a gyönyörű melleket, hogy szerette markolni. Hát ez most se volt másképp. Ütötte őket, nyomta őket, cseppet sem gyengéden. Nyaka következett. Két kezét a lány vékony nyaka köré tekerte majd megszorította azt. A lány levegőért kapkodott, szabadulni próbált, hátha sikerülne megmenekülnie ennek a beteg embernek a karmai közül. Érezte, hogy közel a vég, mikor a fiú elengedte, ő pedig a padlóra rogyott. 

- Ne hogy azt hidd, hogy ilyen könnyen végzek majd veled, kis kurvám. –simította meg a lány arcát, majd egy hatalmas rúgást vitt be oldalába. Minden részét ütötte, rengeteg csontja törött el, kezei és ruhája tele volt szerelme vérével. Csodás érzés kerítette hatalmába. Egyetlen testrészét nem bántotta: az arcát. Akár mennyire is gyűlölte a lány, a gyönyörű arcát kár lett volna puszta kézzel tönkre tenni. Arra mást tervezett. Felhúzta magához a lányt és egy újabb csókot nyomott szájára majd visszadobta a földre. Táskájából kivette kedvenc eszközét, a nagy kését. Rengeteg embert csonkított már meg vele, ám még egyet sem ölt meg. Most lesz az első alkalma neki is, és a késének is, hogy ölnek és Minanak is, hogy megölik. Büszkének érezte magát, hogy Mina neki adott minden elsőt, ami csak lehetséges volt. A reszkető és síró lány mögé ült, hátulról gyengéden átölelte és kedves szavakat súgott fülébe. Mindeközben meztelenre vetkőztette a lányt majd késével apróbb vágásokat hagyott szerte-szét áldozata testén. Mosolyognia kellett a fájdalmas sikoltásoktól, ismételten felizgult. Jobb karját felemelte a lánynak, majd ráhelyezte a gyűrűt. Olyan gyönyörűen nézett ki rajta, kár, hogy nem érdemelte meg. Ez a gyűrű különleges, nem lehet csak úgy levenni. Visszahelyezte a kezét a földre, majd egy gyors mozdulattal eltávolította a lány ujjait kézfejéről. Minaból fájdalmas ordítás tört felszínre, kapálózni kezdett a fiú alatt. Jiho ettől újra nevetni kezdett. A kést ezután beleszúrta a lány lábába, kezébe, hasába még legféltettebb testrészébe is. A vér betöltötte az egész szobát, mindkettejük teste az édes vörös folyadékkal volt teli. Jiho az ölébe ültette a lányt, párszor magához dörgölve, hogy biztosan elég kerüljön rá.  Az arcát még mindig békén hagyta. Maga fel fordította s amint meglátta a lány rettegéstől teli arcát egy kisebb orgazmus haladt végig testén. Még utoljára megérintette a puha arcot, melyet annyira szeretett, majd kését odahelyezve kezdte azt is vagdosni. Egy kisebb karc itt, egy nagyobb vágás ott. Jobb szeméhez helyezte az eszközt, majd egy határozott mozdulattal kivágta onnan azt. A vér egyenesen Jiho arcába lövellt, amelyet ő készségesen megízlelt. Úristen. Mina vére egyszerűen fantasztikus. Legszívesebben ezt inná élete hátralévő részében. A lány gyakorlatilag már halott volt, már csak a kegyelemdöfésre várt. Jiho úgy gondolta, eleget szenvedett, mellkasa baloldaláról lehámozta a bőrt, csak úgy, mint az orvosok felnyitották a lány mellkasát, aki addigra már beletörődött saját halálába. A fiú a kést egy erős mozdulattal döfte bele a lány szívébe, majd ugyanakkora lendülettel húzta ki a kést. Látta, ahogy a lány szeme fenn akad, majd a szájából vér folyik. Még utoljára megcsókolta. A mozdulatlan testet megfordította és az ölébe fektette pont úgy, ahogy legromantikusabb estéiken szokták. A lány fekete haját simogatta, ami addigra már vér és verejték áztatta volt. Egy nagy sóhaj után kedvesen rámosolygott szerelme.

- Tudod Mina… Legközelebb majd jobban viselkedek majd veled.