Toy (ZiHyo, Block B)

Szereplők: Ahn Jaehyo, Zico (Block B)

Figyelmeztetés: +18
Leírás: Az emberek sokszor kihasználják a másikat. Van, hogy ez a dolog kölcsönös. Ám egyszer minden ilyen dolog átalakul valami másba. Valami másba, amit nem lehet megmagyarázni. Jaehyoban is átalakultak ezek az érzések "valami mássá", még hozzá Zico iránt. Ám a fiúnak ő csak egy játékszer. Vajon az is marad? (plusz a legújabb daluk hozzá, mert nagyon megadja hozzá az alaphangulatot: Toy)
Írói megjegyzés: Mind a hármunk nevében nagyon köszönjük, hogy már 8 feliratkozónk van. És mindenki másnak, hogy olvassátok a kis történeteinket^^
Shiro-chan

- Yo, Yo Zico on the mic, drop the beat! – hallottuk meg az ismerős mély, erőteljes mégis kellemes hangot, majd pár másodperc múlva megjelent a hang tulajdonosa is szokásos tündöklő formájában. Guns ’n’ Roses pólója alá fekete-fehér csíkos hosszú ujjút vett fel, mindezt egy szürke szaggatott nadrággal. Nyakában egy-két ezüst nyaklánc lógott, míg gyönyörű szemeit fekete napszemüvege takarta el. Sosem értettem, hogy egy amúgy is sötét helyre minek vesznek fel egy ilyen kelléket, de gondolom ez a rappereket még menőbbé teszi. Az meg már teljesen más kérdés, hogy ez a koncepció, még ha egyszerű is, nincs benne semmi giccs, túlzás, vagy ilyen „igen, én rapper vagyok, motherfucker, te meg nem” érzés sem, sokkal inkább csak egy egyszerű öltözet, amit a mindennapokban is felvehet az ember, de még is különlegessé teszi a tény, hogy ki a viselője. Woo Rohadt Zico. Szőke hajkoronája felzselézve ékeskedik fején, ezzel is többet mutatva tökéletes arcából. Ahogy bemutatkozik és elkezdi előadni első számát a tömeg egy emberként sikít fel, velük együtt sajnos én is. De… én, Ahn Jaehyo, egy feltörekvő idol még is mit keresek Zico, a nagy underground rapper, koncertjén? És a szívem miért kezdett el hevesebben verni, mikor meghallottam a hangját? És még is miért sikoltozok én is a többi emberrel együtt, annak ellenére, hogy maszkom a hang nagy részét elnyomja? A kérdésekre választ pár héttel ezelőtt találunk.

Kedves húgom, Hyejin napokon keresztül rágta a fülemet azért, mert ő látni szeretné az Istenét, a Mindenét, a Tökéletességet, azaz Zicot, élőben. Viszont szüleink egyedül nem engednék el őt, a barátnői meg nem szeretik az ilyen zenéket, szóval kizárásos alapon maradtam én. A meggyőző párbeszédünk a következőkép zajlott: „Kísérj el a koncertre! Nem. Naaa, légyszííí. Mondom, hogy nem. Egy hónapig én csinálok minden házimunkát, és falazok, mikor kurogatni mész. Mikor is lesz pontosan az a koncert?”. Na, ne hogy bárki is azt gondolja, hogy hímringyó lennék, vagy bármi, csak… hogy is mondjam? Van egy valaki, akit bármi áron, bármikor látnék. Az egész kapcsolatunk tényleg csak testiségre alapul. Vagyis, had pontosítsak: alapult. Ám azok miatt a reggelek miatt, amikor mellette ébredtem és megláttam kócos haját, azok miatt az együttlétek miatt, amikor jobban kötődött hozzám, én pedig hozzá, mint anya gyermekéhez, azok miatt a pillantások miatt, amiket felém intéz mikor kíván, mikor rám gondol, mikor elkezdjük a dolgot, miközben csináljuk és miután befejeztük, és végül amiatt, amilyen ő maga: beleszerettem. Beleszerettem a testébe, a szemébe, a hajába, a ruháiba, az illatába, a mosolyába, a nyögéseibe, a dús ajkaiba, a lelkébe, a személyébe, a szívébe, a mindenébe. Lényegtelen, hogy mennyi ideig vagyunk együtt –percekig, esetleg napokig- én mindig azt kívánom, bárcsak egy kicsivel több lehetne. Bárcsak ő is szerelmesen nézne rám, és nem kéjjel telve. Bárcsak ő is kinyitná felé a szívét. Bárcsak… bárcsak ő is belém szeretne. De ez lehetetlen, hisz én nem vagyok más számára, mint csak egy játékszer, amit ha egyszer megun, eldob. Lányok, fiúk, komolyan mondom, soha, de soha ne kattintsatok a „barátság extrákkal” opcióra. Ilyen nem létezik, mert valaki úgyis beleszeret a másikba. És innen megkezdődik minden: érzékeny pillanatok, féltékenykedés, többre vágyás, végül megszűnik vele minden kapcsolatod, és nem tudod majd később máshogy leírni, mint klisékkel. „Én szerettem, de neki csak a testem kellett. Én megadtam neki mindent, de ő nem adott semmit. Én azt hittem, lehet ebből több is, de ő nem kért ebből” –ezek azok a mondatok, amiket, higgyétek el, jobb ha nem mondotok el az életetekben. De hogy még is ki ez a személy, aki annyira elcsavarta a fejem, hogy a baglyok féltékenyek lennének rám, valamint a látvány egy Stephen King könyvbe illene csak bele? Hát az a szemét dög, aki most éppen a színpadon rappel és tündököl. Bezony nekem, és Ziconak „ilyen” kapcsolatunk van. Hogyan találkoztunk, kötöttünk ki egymás mellett… fogalmam sincs. Egyszer, egy részeg éjszakán elkezdődött, és azóta is tart. Erről jut eszembe: részegek se legyetek, mert még a végén belementek olyan hülyeségekbe, mint én.

De ilyenkor felmerülhet mindenkiben a kérdés, hogy miért állok mindenkitől a lehető legmesszebb, maszkban, talpig feketében, attól félve, hogy bármelyik percben lebukhatok, és tönkre tehetek mindent, vagy hogy Ő meglát majd. Erre nagyon egyszerű a válasz. Nem mondom, hogy Rómeó és Júlia kapcsolat, mert attól azért messze vagyunk, de valami olyasmi. Köztudott, hogy az underground előadók elég gyakran lenézik és megvetik az olyan idolokat, mint én, olyan tetteikért, mint például: fanservice és az ezzel járó ölelések, színészkedések, és az esetleges csókok, puszik. Meg persze a saját magunk lejáratása egy-egy programban, amiért néha legszívesebben elásnánk magunkat és utána órákat sírunk a fürdőbe zárva, hogy nem így képzeltük el ezt az egész híresség dolgot. Nagyon sok olyan helyzet adódik egy idol életében, amit nem akar megtenni, viszont kénytelen, mert van egy hosszú-hosszú szerződés, ami kényszerít arra, hogy ilyeneket csináljunk. És ezek az emberek, akik itt vannak ma, egytől-egyig megvetnek minket. Van egy-két kivétel, de azok is általában azok a rapperek a bandákból, akik régebben ugyanebben a műfajban jeleskedtek. Éppen ezért, ha bárki rájönne a kapcsolatunkra, vagy csak arra, hogy ismerjük egymást, Zicot kitaszítanák a csapatból, ami egyet jelent az életével, engem pedig a média, és a többi zenész tenne lelkileg tönkre. És ezeknek az opcióknak a végén csak a szenvedést látom, amibe az emberek dühödt és csalódott véleménye hajszolt minket.

- Úristen, az ott Babylon! –ugrott nyakamba testvérem, amint meghallotta az énekes hangját, ezzel is kizökkentve hosszas elmélkedésemből.

- Csodás. – forgattam szemem.

- Ennél egy kicsit nagyobb beleéléssel, ha kérhetném. – tette csípőre kezét.

- Woohoo. – szememmel együtt mutatóujjamat is forgattam, beleélésem jeleképp.

- Ne legyél ilyen! Tanulhatnál is tőlük!

- És még is mit?

- Hogy hogyan legyen több sorod. – hogy mindig képes eltalálni azt a pontot, ami a legjobban fáj.

- Kuss, és nézzed őket. –löktem vissza a tömegbe, ahonnan visszajött hozzám. Alapvetően imádom ezt a lányt, de vannak olyan elszólásai, amiket nem tudok tolerálni, és elrontja a hangulatomat. Mint például most. Megpróbáltam élvezni a koncertet, fürdőzni Zico hangjában és látványában, de képtelen voltam rá. Belegondoltam, hogy még tényleg mennyire alábecsülnek az ügynökségnél, és az alakulóban lévő csapatban, valamint, hogy a feljebb jutásért mennyi aljas dolgot kell majd megtennem, egész egyszerűen elszomorított és padlóra vágott. Ezért hát átverekedtem magam a tömegen egészen a pultig, ahol kértem magamnak valamit, ami nagyon üt, majd azt iszogatva élveztem Zico és a többiek előadását. Valamikor a koncert vége fele és az üveg félénél rezgett a telefonom azt jelezve, hogy kaptam egy SMS-t.

„Amint vége ennek az egésznek, gyere a hátsóparkolóba. Nem tudom ki az a ribanc veled, de ha nem akarsz rosszat magadnak, őt nem hozod. Most nincs kedvem a szendvicshez, csak Ahn Jaehyohoz.”  - írta.

„Az a ribanc a húgom, te faszfej.” – válaszoltam.

„Hupsz. De ugye azért jössz?”

„Persze” – hát, ez a nap se fog úgy eltelni, hogy a szívem ne törjön még jobban össze emiatt a fiú miatt. Valószínűleg fáradt lesz, szóval egy gyors menet és vége.

- Egyszerűen remek. Csodás életed van. – motyogtam magamnak, majd kortyoltam egy nagyot a barna löttyből, ami az üvegben volt.

- Nekem miért kell mennem, és te miért maradhatsz? –nyavalygott Hyejin.

- Mert az alku, az alku.

- Nem mondod, hogy megint vele találkozol?

- Pedig de.

- Hogy lehet az, hogy nekem, ilyen külsővel nincs senkim, de neked, olyan külsővel, szinte minden héten más van?

- Úgy, hogy ez a visualok ereje. – nyitottam ki neki a taxi ajtaját, amint a jármű megérkezett. Bediktáltam a sofőrnek a címet, a lány kezébe pedig odaadtam a pénzt, amit majd a férfinak kell fizetnie.

Amint elhajtottak, elindultam a megbeszélt helyre, ahol negyed órát kellett várnom arra, hogy végre meginduljanak az emberek onnét. Addig az üvegben maradt pia nagy részét eltűntettem, valamint a telefonomon olvastam a koncertről való visszajelzéseket. Természetesen, hogy lehetett volna másképp. Zico, és a csapata úgy, ahogy vannak tökéletesek. Mindenki szereti őket.

- Hát veled meg mi van? –hallottam meg a mesés hangot miután a tulajdonosa belerúgott a lábamba. Lassan néztem fel rá, hátha nem kapok infarktust a látványától, de sajnos tervem nem jött össze. Izzadt arca még vonzóbb volt közelről, mint távolról. – Ha eddig nem haltál meg, akkor majd most?

- Lehetséges. – feleltem közönyösen.

- Chö. Majd azután patkolj el, hogy túl vagyunk a dolgon. Nem terveztem, hogy nekrofil legyek.

- Pedig te még úgy is szexi lennél. –motyogtam magam elé, reménykedve abban, hogy nem hallotta meg, de abból ítélve, hogy egyből felrántott magához és megcsókolt rákellett jönnöm, hogy az ellenkezője történt annak, amire számítottam.

- Tudom. –felelte, majd feltűnés nélkül bevezetett a klubba, ahol volt a ma esti előadás, és azon belül is a saját várakozójába. Nem volt benne semmi különös, egy nagy bőrkanapé, egy dohányzó asztal, valamint kettő bőr fotel. Egy nagy tükör előtte egy székkel, valamint néhány a fiú fellépő ruhája közül. – Egyébként – kezdte, mikor elhelyezkedtem a kanapén, az asztalra letettem saját italom és egy másikat vettem a kezembe – megnéztem a múltkori fellépéseteket.

- És, mit gondol róla művészúr? – kérdeztem flegmán, holott nagyon is érdekelt a véleménye.

- Egy dolgot kérdeznék: énekesek lesztek, vagy sztriptíz bárban rúdtáncosok? Alig volt benne valami ének, a fele playback volt. És arról már ne is beszéljünk, hogy mit műveltetek egymással a fantalálkozó közben.

- Úgy beszélsz erről, mintha nekem olyan sok közöm lenne hozzá. Tudod, hogy utálom, ha mások érnek hozzám rajtad kívül. És az, hogy mit táncolok, hogyan és kivel, mind az ügynökség határozza meg. Még nem vagyok abban a pozícióban, hogy legyen véleményem, vagy beleszólásom azokba a dolgokba, amik velem történnek ott.

- Azzal addig teljesen megbékélek, hogy játszanod kell a hülyét, azt a tehetséget, ami benned rejtőzik még mélyebbre nyomják azzal, hogy alig szerepeltetnek, de az, hogy amikor szerepelsz, akkor is vonaglanod kell mással, kiakasztó.

- Megmondtam már ezerszer, hogy a munkám ezen részéről ne beszéljünk, mert fáj. Nagyon fáj. – mondtam neki éles nyomatékkal a hangomban, hogy az utána kialakuló csendben megihassak még egyel az italok közül.

- Jó, akkor azt hanyagoljuk. De arra mi a magyarázatod, hogy megcsókoltad azt a Minhyukot, vagy kit? Lehet, hogy te nem akartad, de én láttam, hogy nem sok tartotta vissza attól, hogy ott helyben megerőszakoljon.

- Ugyanaz a magyarázatom, mint neked, a múltkori lányra „ez is a munkám része”.

- Yaaa, mi bajod van ma? Megjött, vagy mi? Most még nálam is bunkóbb vagy. – ült le mellém. Nem szeretem a dolgokat oda magyarázni, ahova nincs, de olyan volt, mintha a szemének egy aprócska részletében, a legelrejtettebb zeg-zúgban az aggódás egy aprócska jele ott ült volna és egyenesen velem szemezne az a kis dög.

- Szimplán csak az, hogy egy napon, két órán belül két számomra fontos ember, olyan dolgot vágott a fejemhez, amiről tudják jól, miként érint, de csak azért is folytatják ennek a mondogatását. Na vajon szerinted mi bajom lehet?

- Jaehyo…

- Nem kérem azt, hogy szeress, vagy törődj velem, vagy… vagy ne viselkedj velem úgy, mint csak egy babára, akivel kedves szerint játszadozhatsz, csak annyit, hogy ma… ne egy rövid valamit produkáljunk, hanem valamit… valami olyat, amitől kevésbé érzem magam a világ legnagyobb vesztesének. Nem akarom magam se különlegesnek, se hercegnőnek, se semmi ilyennek érezni, szóval ne így kezelj. Sokkal inkább csak éreztesd azt, hogy nem vagyok annyira egyedül, mint amilyennek én gondolom magam. Legalább addig tedd meg ezt, ameddig tudod. Valamiért, valahogyan úgy érzem, hogy ennek az egésznek lassan vége. Egyszer csak ott fogsz hagyni a sarokban, eldobva, megunva, kihasználva, de addig… de addig a végzetem, a testem, a lelkem a mindenem a te kezedben van. Szóval kérlek, amíg tudsz használj ki, hisz teljesen a tiéd vagyok.

- Hogy tudod mindig kimondani azt, amire én nem vagyok képes? És… te, a sztárocska, az idol, miért érzed ugyanazt, mint én, mikor megismerkedtünk? Talán részeg vagy? – miközben lágyan beszélt hozzám, hajamat birizgálta ujjai közt. – De legyen. Ma más lesz, megígérem.

- Nem kell ígérned, nincs szükségem rá. Tudod jól, hogy már rég a játékod lettem, azt csinálsz velem, amit akarsz.

- Igen tudom. – felelte, majd bármilyen felvezetés nélkül ajkaimra tapadt.

Húsos alsóajkának érzésére testemen végig futott a hideg, fejemet még jobban elvesztettem, mint a csók előtt. Nem tartott vagy öt másodpercig a csók, de már éreztem, hogy hatással van rám. Azt szeretem Zicoban, hogy mindig képes meglepni. Egyszer vad, erőteljes, domináns, míg máskor bújós, mint egy kiscica, védelmező és szenvedélyes. Szinte majdnem minden együttlétkor másmilyen oldalt mutatott, hol vegyesen, hol egymagában. Ma teljes őszinteséggel állíthatom, hogy olyan kevert volt, a tészta sütés előtt. Míg nyelve egyszer gyengéden masszírozta enyémet, addig a következő pillanatban azt hittem, hogy teljesen szétharapja számat. Mindeközben én ölébe másztam és ott ringatóztam csípőjén. Az én kezem az ő hajában, míg az övé enyémben. Levegő hiányában vált el tőlem, majd talált rá fülem mögötti érzékeny részemre, amit szinte képes lennék elélvezni, annyira jó érzés, ha valaki ott csókol meg. Ám ez a fiú nem csak csókolt: ő biztos volt abban, hogy az ötezredik alkalommal is megjelöl, és mindenki tudtára adja, hogy én az övéve vagyok, így hát kellőképp kiszívta testemnek azon részét. Két kezével pólóm alá nyúlt és nagy tenyerével végig cirógatta felsőtestem minden apró pontját, ezzel is elérve azt, hogy kirázzon a hideg és libabőrös legyek. Végül újra számat kóstolgatta, ezzel egy időben pedig nadrágomat gombolta és cipzárazta ki, ezzel is már egy kisebb megkönnyebbülést adva lüktető férfiasságomnak. Egy hirtelen mozdulattal szabadította ki azt alsómból, szinte csak pár másodpercig éreztem a hideg levegőt, mivel hatalmas tenyere ágaskodó tagomra tapadt. Először makkomon körözött hüvelykujjával lassan és kínzón, majd fel-le mozgott rajta, hol megszorítva, hol gyengéden kezelve egész férfiasságomat. Őrjítően jó érzés járta körbe egész testemet, olyan, amilyen eddig szinte még soha. Felvéve kezének mozgását én is úgy vonaglottam csípőjén, ezzel is jobban felizgatva őt. Egy gyengébb pillanatomban megváltoztatta technikáját, aminek köszönhetően pillanatok alatt a csúcsra vitt és hangos nyögéssel élveztem el kettőnk közé.

Amilyen gyorsan csak tudott úgy fektetett el a fekete kanapén. Az új pozícióban még több csókkal hintette be számat és ajkamat. Szinte fel sem fogtam, hogy nincsenek rajtam ruháim, olyan gyorsan szabadult meg tőlük. Láttam a szemében, hogy már nagyon akarja, alig bírja kivárni. De ebben a tekintetben volt valami, ami visszatartotta őt. Valamiféle önkontroll költözött belé, ami megfékezte őt attól, hogy ez csak egy durva és gyors szex legyen. Ez az erő segítette őt abban, hogy eleget tegyen kérésemnek. Nem tudom honnét szerezte ezt, de… de nagyon tetszik. Azt akarom, hogy mindig ilyen legyen a szeme, és mindig így nézzen rám. Azt akarom, hogy tényleg törődjön velem.

Míg én gyönyörű szemeiben vesztem el, addig ő beférkőzött lábaim közé, kivárva a tökéletes pillanatot, hogy elkezdhesse a tágítást. Szokásától eltérően mind ujjait, mind engem beken síkosítóval, és csak úgy kezdte el az akciót. Ha azt mondom, hogy most egy ész úriember, mennyire néztek hülyének? Először középsőujját helyezte fel bennem, majd tapasztaltságom miatt azt követte a többi is.

- Készen vagy, szépfiú? –kérdezte két csók között.

- Rád mindig készen állok. –karolom át nyakát ezzel is közelebb húzva őt magamhoz.

Ujjai helyén hamarosan megéreztem péniszét, amit lassan és kínzóan helyezett fel bennem. Nem kapkodott el semmit, nem sietett sehova. Ő is azt akarta, hogy jó legyen. Szerintem a testem már kialakított Ziconak egy helyet magamban, ami csak és kizárólag őt illeti meg, oda senki más nem illene. Ahogy teljes hosszával bent volt elkezdett egy lassú tempót diktálni, ami egyre csak gyorsult azzal, ahogy megszoktam. Volt, hogy alig-alig jött ki belőlem, de volt, hogy szinte teljesen kint volt és egy erős, valamint gyors mozdulattal döfött belém.

- Miért nem mondasz semmi olyat, mint amilyet szoktál? – kérdeztem.

- Mert azzal, ha most káromkodnék nem segítenék azon, hogy kevésbé érezd magad egyedül.

- Köszönöm. – suttogtam, majd még jobban magamhoz húztam, hogy megölelhessem. Ilyenkor, mikor közel enged magához olyan, mint egy nagy és szeretnivaló plüssmackó, amit egész életedben ölelni akarsz.

Az időmúlásával cseréltünk helyzetet, így most a kanapénak támaszkodok, és Zico csípőmet szorítva hátulról elégít ki. Egyszer csak teljesen hozzám bújik, megölel és úgy folytatjuk tovább. Ez az új póz, az ügyessége, a gyakorlottsága és minden egyéb tényező juttat el arra a pontra, amikor már érzem, hogy közel a vég.

- Zico… érzem, hogy… mindjárt. – lihegem. Nem válaszol semmit, helyette kiszáll belőlem, megfordít az ölébe vesz és leül a kanapéra ezzel együtt férfiasságára ültetve engem. Így neki is tökéletes kilátása van rám és nekem is rá. Nem kell sokat ugrálnom rajta, neki sokat löknie csípőjével, egy gyanútlan pillanatban érzem meg azt, ahogy izmaim összehúzódnak, az a bizonyos bizsergés körbe járja egész testem, fejem tetejétől a talpamig. Velem együtt Zicot is eléri az orgazmus csodás érzése. Én a szokásos hangos és vékony kiáltással megyek el, ő pedig a szokásos öblös és mély nyögésével. Ám most valami mégis más volt. Eddig sosem ölelt magához orgazmus közben, most viszont igen. Olyan szorosan ölelt magához, mint aki attól fél, hogy az állat, amit nagy nehezen megszelídített bármelyik pillanatban elszökhet tőle. Míg pihegünk és kipihenjük fáradalmainkat átsuhan rajtam egy gondoltat, amit félek kimondani. Hisz ha kimondom, akkor vagy végleg összeroppanok, vagy a vak remény fog tovább élni bennem. De ha nem teszem fel, akkor lehet, hogy örök életemre bánni fogom. – Zico.

- Hm? –puszilt bele nyakamba.

- Szakítsunk, kérlek. – mondtam ki hossza hallgatás után. – Úgy érzem, hogy képtelen vagyok ezt az egészet folytatni. Utálom a rettegést, a kétségeket, a reménységet és a reménytelenséget. Utálom magam, amiért ilyen lettem. És téged is utállak, amiért ilyenné tettél. Mond, miért kellett ez? Vagy ha nem akarsz erre válaszolni, akkor csak hagyj el, kérlek.

- Nem lehet. Most még nem engedhetlek el. – fogta arcomat kezei közé.

- Miért nem?

- Nem tudom… Csak szimplán, valamilyen misztikus erő azt mondja nekem, hogy ne csináljak belőled a polcon porosodó babát. Azt mondja, hogy keltselek életre. Szerinted mit kéne tennem?

- Miért kérdezed, mikor tudod a választ?

- Miért kéred, hogy szakítsunk, mikor tudod, hogy úgy sem fogunk?

- Mert fáj. –feleltem, miközben egy árva könnycsepp végig szántotta arcomat és halálát Zico kezén lelte.

- Akkor addig várj kérlek, míg nekem fáj, neked pedig nem. Onnantól fordul a kocka, és én leszek a te játékod. Amint ez megtörténik, addig játszhatsz velem, amíg eleged nem lesz belőlem. Olyan messzire dobhatsz el magadtól, amilyen messzire csak akarsz, akár össze is törhetsz, ha azt akarod. Csak várj még. 

She's mine (Zico X CL)

Szereplők: Lee Chaerin (CL, 2ne1), Zico (Block B), Kwon JiYong (G-Dragon, BigBang) + néhány egyéb idol

Figyelmeztetés: alapvetően nincs, csak néhány csúnya szó

Leírás: Chaerint soha, senki nem ismerte el új bandájából egyetlen egy ember kivételével. De ez az ember se meri őt felvállalni a bandán belüli pozíciója miatt. A lány ezt megelégelve eldönti, hogy megváltozik. Változásának pillanatában betoppan egy másik fiú, aki pontosan olyan, mint a lány, gyakorlatilag a fiú változata. Vajon túléli Zico és Chaerin szerelme ezt a változást, és azt a fiút, vagy végleg búcsút mondanak egymásnak?
Shiro-chan

CL

- Oppa, feltehetem ezt a képet Instagramra? –kérdezem mosolyogva a mellettem ülő szőkét, aki a telefonját nyomkodja.

- Nem Chaerin, nem teheted fel. –feleli monoton hangon.

- Ez most szarkazmus volt, vagy komolyan mondtad?

- Komoly voltam. Bárki megláthatja, és nem szeretném, ha kiderülne, hogy tudod… mi ketten együtt vagyunk.

- De hát az én oldalamat úgy se nézi senki.

- Nem baj, akkor se.

- De igen, akkor is. –feleltem, és azzal a lendülettel kattintottam rá a „felölt” gombra. A mellettem ülő fiú kikerekedett szemekkel nézett rám és a telefonomra.

- Most azonnal szedd le! –mondta mérgesen.

- Nem! Nyugi, nem jelöltelek meg rajta. – nézek rá kedvesen.

- Nem érdekel Lee Chaerin, most azonnal leszeded azt a képet! – kiabálni kezd.

- Nincs olyan dolog, amivel rátudnál szedni arra, hogy kitöröljem!

- Azt hiszed?

- Nem csak hiszem, hanem tudom is. – felelem makacsan.

- Hát, azt majd meglátjuk. – szinte még be sem fejezte mondanivalóját, de engem egyből eldöntött a kanapén és számra tapadt. Ajkai vadul falták enyémet, míg nyelve egy édes táncra hívta az én nyelvem. Eközben kezei lágyan cirógatták oldalam és ő maga beférkőzött lábaim közé. Éreztem, hogy kiveszi kezemből telefonomat, de jelen pillanatban nem nagyon tudott érdekelni, csak őt akartam érezni. Kezének érintését, ruhájának tapintását, vad csókjait, egész testét beterítő izmait, haja selymességét, lényegében mindent, amit csak lehetett. – Ééés, probléma megoldva.

- Gonosz vagy. – mondtam durcásan.

- Ohoho, Lee Chaerin, csak nem akarod? – csókolgatja nyakam.

- Egy olyan emberrel, mint te?

- Egy olyan emberrel, mint én. – felelte, majd csók helyett szívni kezdte nyakam.

- Igen.

- Miért nem ezzel kezdted? Tudod jól, hogy Woo Zico bármikor, és bárhol készen áll arra, hogy magáévá tegye CL-t. – dörmögte fülembe és ismét megcsókolt.

***

Annyira utálom, hogy nem vállalhatom fel, hogy együtt vagyunk. Vagyis, had pontosítsak. Ő nem meri felvállalni azt, hogy velem van. Had magyarázzam el, hogy ez miért is van így. Mindketten underground rapper-ek vagyunk, és ebben a műfajban nem igazán ismerik el a női előadókat, főként a férfiak azok, akik nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nagyon nehéz beilleszkedni egy-egy ilyen csapatba, hisz mindenki mindenkit szinte kisgyerek kora óta ismer, és az ilyen kapcsolatokba nehéz új embert befogadni. Velem is ez történt. Lassan egy éve, hogy elköltöztem otthonról, hogy szerencsét próbálhassak, mint előadóművész. Nem szabad nagyban kezdeni, így hát felkerestem egy-két ilyen társaságot, és Zicoéké volt az egyetlen, amelyik befogadott. Bár még mindig nem tekintenek rám tiszteletbeli tagként, én nagyon próbálkozok. De mi is az, ami igazán megnehezíti a dolgokat? Az, hogy lány vagyok, és a bandában már van két lány, akik nálam ezerszer jobbak, tehetségesebbek és szebbek nálam. És ha ők azt mondják valamire, hogy nem, akkor az úgy van. Mivel ők nem fogadtak még el, ezért a többiek se igazán. Kivéve egy embert. Zicot. Ő volt az, aki hajlandó volt velem beszélni, segített nekem, dicsért és normális kritikát adott, nem úgy, mint a többiek. Ő volt az egyetlen, aki bátorított az oly kevés fellépésem előtt és ő lett végül az, akibe beleszerettem. Természetesen ezt a dolgot nem közöltem vele. Minek tettem volna? Az egyik lány, történetesen Hyuna, szerelmes belé így úgy gondoltam, hogy ha elmondom neki, akkor elvesztem az egyetlen embert, aki valaminek tart. Ám egyszer, egy buli után elhívott magához. Végig beszélgettük az egész estét aminek a végén bevallotta, hogy hihetetlenül szerelmes belém. A döbbenet csak akkor érte, amikor én is elmondtam neki azt az egy szót. Viszont azt kérte, hogy tartsuk titokban egész addig, amíg a csapat meg nem békél velem. Ennek az egésznek már több hónapja és én majd beleőrülök abba, hogy nem foghatom meg a kezét, nem ölelhetem meg, nem puszilhatom meg, vagy csak egész egyszerűen nem nézhetek rá úgy mások előtt, mint a szerelmemre.

- Szia kislány, jó a segged, kell cola?

- Kapd be. – miért mindig az ilyen parasztok vesznek észre és szólogatnak be? Pedig most nincs rajtam semmi olyan, csak egy Nirvana-s bő póló, egy rövidnadrág szaggatott fekete harisnyával és platformos cipő. Mondjuk, egy kicsit pontosítok az előbbi kirohanásomon: a bandában lévő embereken kívül minden fiú észrevesz és nőként tekint rám. Nem azt mondom, hogy szükségem lenne arra, hogy még többen szeressenek csak… csak ha ők is úgy látnának, mint a többi férfi, akkor az azt jelentené, hogy elismertek és közéjük tartozok. – Sziasztok. – amint beléptem a klubba, ahol a ma esti előadás lesz minden szem rám tapadt, elmormogtak egy „sziát”, ám egyetlen egy ember mosolygott is. Úgy döntöttem, hogy ma egész nap a mini stúdiómban leszek és megpróbálok írni egy jó dalt, de utamban a két lány, Hyuna és Jessi, valamint Zico és Mino akadályoztak meg.

- Chaerin. –szólított meg Hyuna – Ma fellépsz, szóval változz át nagyon gyorsan CL-re és találd ki, hogy mit adsz elő.

- Ha segítség kéne itt vannak a fiúk, őket ugraszd. – mondta lenézően Jessi, és már el is mentek mindannyian. Chö, nincs nekem szükségem segítségre, egyedül is boldogulok, hiszen én vagyok CL.

A kis szobában ülve gondolkozok el azon, hogy vajon milyen számokat is kéne előadnom. Van egy pár, de egyik sem az igazi. Ami biztos, az a The Baddest Female, ezen úgyis már csak pár simítást kell elvégeznem és kész is. Nem szeretnék túlzásba esni, pláne akkor, ha a közönség nem lesz vevő a zenémre, de azt se szeretném, hogy kevés legyen, ha tetszek nekik. Erre tökéletes a két szám. Ennél többet amúgy se engednének meg.

- Hé, Aranykanál, ugye nem kell segíteni? –nyitott be Mino, Zicoval mögötte. Annyira utálom, amikor így hívnak. Azért kaptam az Aranykanál becenevet, mert kitudódott, hogy egy viszonylag tehetősebb családból származok, akik mindent megadtak lányuknak. Ám ez a dolog az ilyen körökben nem megszokott, és ez is úgymond egy hátrány a sok másik mellett.

- Nem kell köszönöm, megvagyok. –mosolyogtam rájuk, vagyis inkább csak Zicora.

- Mino, menj csak, azt mondta Chaerin megkell néznem valamit a keverőjével kapcsolatban. –hazudta barátom, mire a másik fiú biccentett és elment. – Hogy állsz? –jött oda hozzám és ölelt meg hátulról.

- Egész jól. Az egyik számomat már ki is találtam. – mosolyogtam büszkén.

- Na, had halljam. –terült el a kanapén én pedig elkezdtem neki rappelni a dalt. – Oké, ez kurva jó. Mondjuk amikor van az angol szöveg, én oda egy kicsit más ritmust tennék, nem ennyire kitűnőt.

- Ezt hogy érted?

- Megmutatom, gyere. –ezt szeretem ebben a fiúban a legjobban. Szinte kérnem sem kell és azonnal segít. Lehet, hogy még nem meri felvállalni a kapcsolatunkat, de tudom, hogy tényleg, igazán szeret. Teljes szívéből. – Ugye, hogy így jobb?

- Igen, sokkal. Köszönöm szépen.

- Neked bármikor. –megcsókolt, majd elhagyta a stúdiót, hogy én tovább dolgozhassak a következő dalon.

Bő két és fél óra elteltével, és jó sok papír elhasználása után úgy döntöttem, hogy járok egyet és kiszellőztetem a fejem, ha úgy alakul, lehet meghívom kedvesem egy ebédre. Vagy inkább pót-ebédre –variálom át a gondolataimat, ahogy az órámra néztem.

Ugye mindenki tudja, hogy az élet milyen? Tök boldog vagy, de várnod kell öt percet és valami biztos tönkre tesz mindent, amit addig csináltál. Na ez most nálam is így történt. A klub főközpontjába érve láttam, hogy valami nagy tömeg áll a bárpult előtt, a bárpulton pedig Hyuna. Pár másodperccel később csatlakozik hozzá Zico is és valamire táncolni kezdenek. Egy darabig egész vicces volt, csak aztán a lány egyre jobban hozzá bújt szerelmemhez, ő pedig engedte azt. Tudtam, hogy jó barátok, de azért mindennek van határa. Ahogy a táncnak is. A zene egyszer csak elhalkult, a lány a fiú nyaka köré fonta karját és megcsókolta.

- Szeretlek, te buzi. – mondta mosolyogva. Zico röhögni kezdett miközben mindenki éljenzett egyetlen ember kivételével. Ez az egy én voltam. Teljese lefagyva álltam mindenki mögött, a sírás kerülgetett. El kell innen tűnnöm, különben valami rossz fog történni. Még pár másodpercig néztem őket és ezeknek a másodperceknek a tört része alatt történt az, hogy Zico rám nézett, majd inkább vissza Hyunára.

- Hagyjál már a hülyeségeiddel. – lökte meg a lány vállát és még jobban röhögni kezdett. Úgy tesz, mintha ez a csók nem számított volna semmit. Ez nem igaz. Minden csók számít valamit, és ezt ő sem tudja letagadni. Inkább nem néztem tovább a jelenetet és kirohantam a helyiségből a szabad levegőre, ahol kitört belőlem a sírás. – Chaerin! – ahogy Zico elkapja a kezem én úgy lököm el.

- Hagyj békén! Nem érdekelsz!

- Figyu, félreérted ezt az egé… - mondatát nem tudta bejezni, helyette ellökött magától és úgy tett, mint aki egy szál cigire akar rágyújtani. Eközben a bandából néhányan eljöttek mellettünk és szánakozva bámultak meg. – Menjünk el egy nyugodtabb helyre, nem gondolod?

- Nem! Én itt és most akarom veled megbeszélni a kapcsolatunkat.

- Mit kéne arról beszélni?

- Hát mondjuk azt, hogy ne engedd meg neki, hogy csak úgy lesmároljon!

- Chae, az csak egy vicc volt, ne kapd fel rajta a vizet.

- Mert te is biztos annyira nevetnél, ha megcsókolna Jay Park?!

- Igen, nevetnék. Legalább látnám hogyan pofozod meg. – mosolygott a szokásos „rosszat tettem, de azért az ilyen hülyeségeimért szeretsz” mosolyával.

- Nem Zico, ez nem így megy. Nem mehet így. Elegem van abból, hogy nem hívhatlak becézve mások előtt, hogy nem bújhatok hozzád, hogy nem ehetünk együtt ebédet, nem sétálhatunk kézen fogva, nem mutatsz be a barátaidnak vagy a családodnak. Elég volt abból, hogy mindenki egy senkinek tart, mindenki lenéz, és senki nem ismer el. Szerinted még is hogy tudnék bármit is elérni az életben, ha még a barátom, a Szerelmem, se mer felvállalni, mert mások nem kedvelnek?

- Én… Sajnálom Chaerin. – tudtam, hogy ezt fogja mondani. Valahányszor feljön ez a téma ő mindig „sajnálja” és megpróbál kiengesztelni valamivel. De most nem. Nem vagyok hajlandó ezt megengedni se magamnak, se neki.

- Sajnálhatod is, Woo Jiho. – még mielőtt bármit mondhatott volna fogtam egy taxit és bemondtam neki a legközelebb lévő plázát. Majd én megmutatom nektek, hogy kivel szórakozzatok. Velem biztos nem, hiszen én vagyok CL, Seoul első számú Legrosszabb Úrnője.

***

Miután végeztem a vásárlással –lányok rossz szokása, csak a vásárlás nyugtatja le őket- és a külső átalakítással, mint egy szellem, úgy rohantam be a stúdiómba átöltözni és véglegesíteni a dalokat, amiket mára terveztem. Amint véglegesnek éreztem mindent neki álltam ruhát cserélni. Egy fehér hosszú ujjú body-t vettem fel, aminek ujjain van egy-egy vastag fekete csík, elején pedig különféle érdekes minták. Ez alá egy barna harisnyát vettem és a korábbi platformos cipőmet. Csípőmre egy „White is the new black” feliratú pulcsit tekertem. Hajamat enyhén behullámosítottam, majd kisminkeltem magam a szokásos „CL-stílusba”. Ahogy belenéztem a tükörbe egy elégedett mosoly ült ki az arcomra. Olyan ruhák voltak rajtam, amikben eddig csak Zico látott. Barna hajamat szőkére festettem, arcvonásaimat pedig tökéletesen kiemelte a smink, amit eddig szintén csak Ziconak mutattam meg. Na most próbáljatok bármit is mondani, különben végetek.

A szobából egyenesen a színpad mögé mentem és vártam a soromra. A buli megnyitójának elején kiderült, hogy itt van egy nagyon híres underground rapper is, még hozzá G-Dragon. Őszintén szólva hatalmas rajongója vagyok, nagyon jó zenét csinál és valami eszméletlen egy tehetség. Emiatt egy kicsit ideges lettem, de aztán megláttam, hogy Hyuna és Zico ismét együtt lépnek fel és az idegességemet a bizonyítási vágy váltotta fel.

- Chaerin! Nem láttátok Chaerint? –jött hátra a várakozóba a műsorvezető, de mindenki csak bután nézett a másikra.

- Itt vagyok. –álltam fel és láttam meg a csodálkozó pillantásokat, amelyeket az új külsőmnek köszönhettem.

- Chaerin, tényleg te vagy az? –nézett rám bután a férfi.

- Igen. Mikor jövök?

- Hát… izé… Most. – mondta, én pedig elvettem tőle a mikrofont, végig mentem a színpadhoz vezető úton és az emelvény közepén álltam meg. Tekintetemmel gyorsan körbe pásztáztam a szemem és amint megláttam, hogy Zico még most is Hyuna mellett ül, előjött belőlem az igazi zöld szemű szörnyeteg. Pff, még hogy csak vicc volt az egész. Majd meglátjuk, hogy ki a viccesebb, ő vagy én.

- Üdvözlök mindenkit, CL vagyok. Mára két számmal készültem nektek, remélem élvezni fogjátok. – gratulálok Chaerin, ennél gázabb bemutatkozást még életedben nem produkáltál. Tenni valók lista első eleme: megtanulni felkonferálni önmagam. – Az első szám a The Baddest Female. – időhúzás helyett inkább intettem a DJ-nek, hogy elindíthatja a zenémet. Nem nagyon szeretem, amikor playback is van az előadásom alatt, de most muszáj. Így legalább megmutatom nekik, hogy valaki úgy is lehet dögös, hogy nem megy át ribancba. És itt most nem konkrétan Hyunára és Jessire gondolok, sokkal inkább azokra a lányokra, akik teszik-veszik magukat csak azért, hogy megkaphassák a figyelmet. Én biztos nem leszek ilyen. És a Baddest Female is erről szól. Hogy én egy olyan lány vagyok, akinek van ereje, képes magától a csúcsra érni, még akkor is imádják, ha nem csinál semmit, ám minden ereje a magabiztossága és az, hogy nem ad mások véleményére. Igen, én is ilyen leszek. Vagyis had pontosítsak: ilyen vagyok. A tömeg a szám végére velem együtt énekelte a refrént és a tömegben elbújt lányok táncolták a koreot. – A következő szám címe pedig nem mást, mint Hello Bitches. – ez pedig úgy összességében mindenkinek szól ebben a klubban. Azt hiszik, hogy egy senki vagyok, akinek a segge alá tesznek mindent, pedig nem. Igen is keményem megdolgoztam azért, ahol ma vagyok, és ennek köszönhető az, hogy rajtuk kívül mindenki magának akar, saját kocsim, házam és még sorolhatnám mennyi dolgom van, és hogy igenis unalmas az a stílus, amit egész eddig magukra aggattak. Mondjuk mindkét szám fele-fele arányban szól mind a fiúkhoz, mind a lányokhoz. – Hana, dul, set Bitches! – és innentől csak tánc következett, viszont a közönség tombolt. Hatalmas tapsot kaptam, mindenki imádott. Hát ennyit rólatok. Megmondtam, hogy egy nap megmutatom nektek, hogy mire vagyok képes.

A műsor legvégén maga G-Dragon is tartott egy kis rögtönzött előadást, amit ámulva néztem a közönség soraiból. Végül a műsorvezető tett fel neki pár kérdést és köszönte meg azt, hogy itt volt. Eközben Zicotól kaptam egy sms-t, miszerint találkozni akar velem a stúdiómban. Mivel egy rajongó sosem hagyja cserben a kedvencét, ezért csak azután indultam el a fiúhoz, hogy GD végzett.

- Nincs miről beszélnem veled. –mondtam köszönés helyett.

- Oh, de hogy nem van, még pedig nagyon sok! –rántott be az ajtóból csuklómat szorítva.

- Igen, és még is mi?

- Még is hogy nézel ki? Mi ez a haj? Meg az a ruha? Hol van az én Chaerin-em és ki ez a ribanc itt?

- Eláruljam, hogy hol van? Tényleg kíváncsi vagy rá?

- Igen, legyél oly drága!

- Megölted és csak az maradt belőle.

- Te tényleg nem vagy normális, egyszerűen…

- Valami probléma van? – egy olyan hang szólalt meg a hátam mögül, amit még sosem hallottam ilyen közelről. Ahogy megfordultunk G-Dragonnal találtuk magunkat szemben.

- Ez egy magán beszélgetés lenne. –mondta Zico flegmán.

- Kitárt ajtókkal és kiabálással nem hinném. Egymagán beszélgetés ennél sokkal diszkrétebb.

- Mit akarsz itt? –kérdezte még bunkóbb stílusban.

- Zico! –szóltam rá, mivel nem kéne így beszélnie egy olyan emberrel, aki sokkal idősebb nála.

- CL-el szeretnék beszélni. De amúgy is, neked ehhez mi közöd?

- Igenis van közöm ahhoz, hogy milyen faszfej akar beszélni a barátnőmmel.

- A faszfej résszel még egyetértek, de a barátnő az eléggé gyanús. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én nem ribancozom le barátnőmet, akit szeretek. – huhú, ezzel azt hiszem bevitte a végső ütést barátomnak, már ha még nevezhetem annak. – Hozd a cuccod kislány, és menjünk.

- Chaerin. – kapta el kezem Zico, de mit sem törődve vele fogtam meg a táskám és követtem a másik fiút az autójáig.

Csendben voltunk egészen addig, amíg el nem értünk egy kávézóba. Egy eldugott helyet kerestünk miután megkaptuk rendelésünket. Ő egy feketekávét kért, én pedig teát egy gyümölcstortával. Míg iszogattunk és én ettem a tortámat is csend volt közöttünk. Én nem mertem semmit mondani, ő pedig úgy tűnt nagyon gondolkodott valamin.

- Hirtelen stílusváltás, mi? –kérdezte végül.

- Igen. –bólintottam.

- Miért?

- Hogy megmutassam azoknak a szemeteknek, hogy semmivel sem jobbak nálam. Sőt! Én ezerszer jobb vagyok és leszek, mint ők. Mert ők ők, én épedig én.

- És mi a különbség köztetek? – most erre mit mondjak? Hogy én lány vagyok? Hogy gazdag családból származok? Végül egy aprócska szöveg jutott eszembe, amit még egyszer magamnak találtam ki. 

- ’Cuz I am CL, the One and Only Baddest Female. – énekeltem el neki ezt az egy sort, mire ő elmosolyodott.

- Ennyit akartam hallani. Kwon JiYong, ezentúl így szólíts. –nyújtotta kezét.

- Lee Chaerin. – fogadtam, majd ráztam meg azt.

***

Két hét telt el azóta, hogy Zicoval nem beszéltünk és szinte szemmel gyilkoljuk a másikat. Ez idő alatt a mi bandánk és GD bandája egy közös projektbe kezdtek bele, így most lényegében minden idejét együtt tölti a két csapat. Bár nem én vagyok a vezető, hanem Zico és Jessi, JiYong még is úgy kezel, mintha az lennék.

- Chaerin-ah, jó hogy jössz! – köszönt egy mosoly és két puszi keretében az említett személy. – Mutatni akarok neked valamit. Szerinted ez így milyen? – húzott a színpadhoz, átölelte a vállam, csettintett egyet mire a színpadon lévő táncosok elkezdték a nekik kiszabott koreográfiát. – Szólj, ha valami nem tetszik. –suttogta.

- Állj! –kiáltottam, mire a zene megállt a táncosokkal együtt én pedig felmentem a színpadra. – Téged hogy hívnak?

- Seunghoon.

- Okés, akkor Seunghoon, szerintem neked a moonwalk helyett ugranod kéne, hisz te vagy középen, elég magas is és feltűnő személyiség is vagy. Tudsz valami nagyon extrém ugrást?

- Igen. – bólintott aranyosan.

- Akkor nézzük meg azzal. – mondtam, majd lejöttem a színpadról, a fiúk újra kezdték a táncot, és egy kicsit tényleg jobban nézett ki azzal, amit én mondtam.

- Szép munka. –simogatta meg a fejem JiYong.

- Yaa, Oppa, én ne vagyok se kutya, se macska, hogy simogassanak. – löktem el kezét nevetve.

- Pedig te egy cica vagy. Még hozzá gazdátlan. – az utolsó szót olyan hangosan nyomta meg, hogy a teremben mindenki ránk figyelt.

- Ez azért nem teljesen igaz. Még… - motyogtam magam elé.

- Kwon JiYong, ugye tudod, hogy ki ennek a helynek a vezetője? – lökte meg vállát Jessi.

- Hát hogy ne. A magát istennőnek tekintő Jessi, és a pszichopata Woo Jiho. – felelte lenézőn. Úúú, ez azért egy kicsit durva volt.

- Na, helyes. Akkor ne CL-nek kérd ki a véleményét, aki egy senki itt, hanem valaki másét, aki számít valakinek.

- Látod azokat a fiúkat odafent? – mutatott a táncosokra és Jessi bólintott. -  Ők az én bandámba tartoznak, az én irányításom alatt vannak. És ha valami az enyém, az nem a tiéd. Chaerin véleményét az én táncosaimról kértem ki, nem a tiedről. Meg amúgy is? Hogy mondhatsz egy ilyen csodára olyat, hogy senki? Ő igen is valaki.

- Ha ennyire szereted, akkor miért nem veszed magad mellé? – kérdezte szarkasztikusan a nő.

- Jó, hogy mondod, ez az, amit mindig elfelejtek. Chaerin. –fordult felém- Gyere át hozzánk.

- Hogy mi? –kérdezte egyszerre lényegében az egész társaság.

- És legyél a barátnőm.

- Hogy mi? – ez a kérdés Zico és az én számból hangzott el egyszerre.

- Yaa, Kwon JiYong, nem komolyan gondoltam ezt. Chaerin a miénk! –jelentette ki erélyesen Jessi.

- Akkor miért mondasz róla olyanokat, mint az előbb?

- Hát, mert… izé…

- Na látod. Chaerin-ah!

- Ebből engem hagyjatok ki! – emeltem fel védekezőn a kezem.

- Nem ezt akartam mondani te buta. Nem úgy volt, hogy ma együtt eszünk?

- De, tényleg. – jutott eszembe hirtelen a múltkori ígéretem.

- Akkor Hölgyem. –nyújtotta kezét, hogy karoljak belé. Láthatta arcomon a hezitálást így egy kacsintás után magához húzott, kezeinket összekulcsolta és elhagytuk a helyet.

Ebédünket egy igen híres étteremben fogyasztottuk el. Én mondtam, hogy nekem az egyszerű gyorskajálda, de még a streetfood is megteszi, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy oda menjünk. Olyat tett, amit még egyetlen fiú sem. Kinyitotta nekem az ajtót, kihúzta nekem a széket, engedte, hogy az én kedvencemet együk és igyuk, egyszerűen… egy igazi hölgyként bánt velem. Lényegében tényleg ő a tökéletes fiú, amire minden lány vágyik. Viszont… nekem nincs szükségem a tökéletes pasira. Nekem az elcseszett kell. JiYong minden tettét összehasonlítom Zicoéval. Ott kéne kikötnöm, hogy JiYong mennyivel jobb, mint Zico, de… de én valahogy mindig ott kötök ki, hogy JiYong nem Zico. Pedig nekem ő kell. Erre a fiúra nem tudok máshogy tekinteni, mint egy szimpla barátra. Látom őt, mint férfit, csak úgy nem, mint a szerelmemet. A szerelmem az Zico.

- JiYong, mondanom kell valamit… - kezdtem volna, de belém fojtotta a szót.

- N e mondj semmit, tudom. Te még mindig Zicot szereted. De… én meg téged. Én látom azt, ami benned van, aki igazából vagy. Mi ketten tényleg összeillünk, mint a kirakós két darabja. Én megtudnám neked adni azt a boldogságot és azt a bánásmódot, amire szükséged van, de tudom, hogy ez neked nem lenne jó. Ezért csak annyit szeretnék kérni, hogy erre az egy napra nem tennél úgy, mintha a barátnőm lennél? Nem kell sok, csak annyi, hogy foghassam a kezed és megölelhesselek. Ugye megteszel nekem ennyit?

- Persze, hogy megteszem. –bólintottam mosolyogva.

***

Végül is az egész napot JiYonggal töltöttem, mint a barátnője. Este volt már, mikor haza vitt a házamba. A kapu előtt még utoljára úgy ölelt meg, mint a barátnője.

- Csak, hogy tudd: valahányszor szükséged lenne egy ölelésre, én ott leszek neked. Okés? –ölelésünk végén két keze közé fogta az arcomat, mélyen a szemembe nézett és a következő lépésére tényleg nem számítottam.

Zico

Ezt nem hiszem el. Nem elég, hogy összevesztem életem szerelmével egy kibaszott nagy hülyeség miatt, de ő még meg is sértődik, és az édes kislány helyett egy szőke bombázó tért vissza. Most persze, gondoljátok, hogy „ez a hülye miért nem örül egy szőke bombázónak?”, de elárulom. Chaerin már akkor is tele volt karizmával, amikor idekerült hozzánk, csak nem merte magát megmutatni. Pontosan ezért érdeklődtem felé, aztán mikor kettesben voltunk rájöttem, hogy milyen is és beleszerettem a magabiztosságába és lényegében mindenébe. Én ismerem azt, hogy került ide, mit ért el eddig, kik a szülei, mindent én tudok róla, ezért nekem kellett volna kibontanom. Nem pedig Kwon JiYong-nak. Jó, persze, az tény, hogy miattam vette át ezt a stílust, a dalaiból erre rájöttem, de… de én semmit nem így terveztem. És most mi történik? Azt se tudom, hogy most még együtt vagyunk-e vagy sem, vagy hogy most utál, vagy sem. De ami a legjobban idegesít azaz, hogy nem tudom mi van közte és a Faszfej közt. Ha ellopja az én Chaerin-emet, megölöm. Tudom nem szép dolog embereket tárgyként kezelni, de… de ő az enyém. Én szelídítettem meg, törtem be és formáltam a tökéletessé. Egy olyan srác, mint Kwon JiYong nem kaphatja meg. És még is miért nem? Mert túlságosan összeillenek. Olyan egyformák, olyan tökéletesek, hogy aki rájuk néz azt akarja, hogy ő is megtalálja azt, ami nekik van. Tökéletesen kiegészítik egymást, de nem lehetnek egymásé. És miért nem? Hát azért, mert CL, Lee Chaerin, Chae, mindegy hogyan hívjuk, az enyém. Én őt szeretem, és nem mást. És ha én valakit szeretek, az nem lehet másé.

- Szerintetek tényleg átmegy? –kérdezte Hyuna idegesen.

- Téged tényleg csak ez zavar? Mit csinálok, ha összejönnek? –akadtam ki.

- Zico, már nem azért, de… ez téged miért érdekel? – na basszus. Teljesen kiment a fejemből, hogy a Chaerin-nel való kapcsolatom az titok. Mekkora egy idióta vagyok. 

- Most ne ezzel foglalkozzatok. Inkább ezzel. –ahogy Jessi felénk nyújtotta telefonját engem egy kisebb szívroham ért el. A képen a Szerelemem egy másik fiút puszil meg. Gyönyörű szőke haja hátratűrve, így látszik a vastag nyaklánca és fekete trikója, amit tőlem kapott. Míg a fiú… ugyanez. Eközben a kép felirata ez volt: „with Seoul city’s Baddest Female, Queen CL”.

- Tökéletesek. –suttogta kábultan Hyuna. És nekem ennyi kellett ahhoz, hogy megkeressem őket, és leszedjem azt a nyálgépet a barátnőmről. 

Kerestem őket mindenhol. Elmentem a lány kedvenc éttermeibe, kávézójaiba, sütizőjeibe, de semmi. Megnéztem majdnem az összes nagyobb plázát és azon belül játéküzletet, hátha újra egy rilakkumát szeretne beszerezni magának. Mellesleg ezt is csak én adhatok neki, de ez most mindegy. Felkerestem az összes mozit és szórakozó helyet, megmutattam nekik a képeiket, hátha látták őket, de semmi. Senki nem tudott semmit. Édes Istenem, hogy lehet az, hogy egyik olyan helyen se voltak, ahol én igen? Még is miért? Utolsó döntésem végül Chaerin házára esett. Becsöngettem hozzá, hátha otthon lennének, de semmi válasz nem jött, ezért úgy döntöttem, hogy megvárom őket. Nem érdekel, hogy mennyit és hol kell rá várnom, de ezért a lányért mindent. Így a lépcsőn csövezve vártam egészen tíz óráig, amikor is egy hatalmas fekete terepjáró leparkolt a ház előtt. Ez mekkora bunkóság már? Még olyan kocsija is van, amiben illő egy olyan lányt fuvarozni, mint ő. Tényleg semminek érzem magam emellett a fiú mellett. Meghúzva maradtam egészen addig, amíg nem ölelték meg egymást. Nem tudom miről beszélhettek, de egy ölelés sosem jelent jót fiú és lány közt. Valami mindig történik utána. És szavaim be is igazolódtak. Pár másodpercig egymás szemébe néztek, majd a Faszfej megcsókolta. Valaki, aki nem én vagyok hozzáért CL csodás ajkaihoz. Megkóstolta őket. Nem lehet. Nem engedem.

CL

Megcsókolt. Erre mondják azt, hogy „a fagyi visszanyal”. Megértettem, hogy mire célzott Zico, amikor azt mondta, hogy vannak csókok, amik nem jelentenek semmit. Ez a csók tényleg nem jelentett semmit úgy. Nem éreztem, hogy csak őt kívánnám, csak ő az egész világom, a mindenem. Nem, semmi ilyen nem történt. Sokkal inkább azt éreztem, hogy szereztem magamnak egy nagyon jó barátot, akire mindig tudok majd támaszkodni, ha arról lenne szó.

- Nem takarodsz mellőle, te Faszfej?! – szinte fel se fogtuk, hogy mi történt, de JiYong már a földön feküdt, rajta Zicoval, aki teljes erejéből ütötte. – Hogy van pofád ahhoz, hogy megcsókolod mások kedvesét?

- Annyira szánalmas vagy, de tényleg. – amilyen erősen csak tudta lelökte magáról JiYong Zicot, majd kedvesen mosolyogva rám nézett. – Ha egyszer is átbaszna, vagy meggondolnád magad: én várni fogok rád.

- Megöllek. –indult meg ismét felé, de sikeresen a két fiú közé kerültem.

- Köszönöm a mai napot JiYong Oppa, majd még beszélünk. – köszöntem el tőle gyorsan, majd berángattam Zicot a házba. – Te teljesen megőrültél? Mi van, ha ezt látta bárki is a szomszédok közül?

- Pont leszarom őket. Ne csókolgassa már más a barátnőmet!

- Honnan veszed, hogy még a barátnőd vagyok?

- Onnét, hogy mindezt én műveltem veled! Én ragasztottam meg az összetört szívedet, én romboltam le, és ragaszkodok ahhoz, hogy ismét én szereljem meg. Ez nem Kwon JiYong feladata, nem a kutyáé, nem a Pápáé, hanem az enyém, Woo Zico-é! És aki ebben megmer gátolni, annak vége.

- És mi van, ha én gátollak meg benne?

- Akkor elérem, hogy úgy szeress, mint az elején.

- És ha képtelen leszek úgy szeretni, mint az elején.

- Az lehetetlen Chaerin. – láttam rajta, hogy mennyire kétségbeesett és, hogy mindjárt sír. Még sosem láttam őt ilyennek. Akkor… akkor ez azt jelenti, hogy tényleg szeret? Tényleg ember számba vesz?

- De igen is lehetséges. – feleltem faarccal.

- És még is miért?

- Mert már ezerszer jobban szeretlek, mint az elején. –mondtam, majd pólójánál fogva magamhoz húztam és hosszasan csókoltam. Igen, ez az, amire vágyok egy csók alatt. Van az a bizonyos tűz, ami fellobban, mikor valaki hozzád ér. Hát velem pontosan ez történt, történik és történni fog, valahányszor ez a fiú megérint.

- Gyere, csináljunk egy képet. – húz közelebb magához és veszi elő telefonját.

- Minek?

- Felakarom rakni Instagrammra.

- De akkor meglátják a többiek. – utánoztam a pár nappal ezelőtti énjét.

- Pont leszarom. – közölte.

- Akkor add ide. – gyorsan kikaptam kezéből a telefonját, beállítottam magam mögé és csináltam magunkról rengeteg vicces képet.

Ezután kimentem a konyhába inni egy kicsit – egy ilyen feszült helyzet után muszáj a folyadék- és pár másodperc elteltével kaptam egy értesítést, miszerint valami történt az Instán. Még pedig az, hogy Zico feltett rólunk egy képet a következő felirattal „Someday, someone is going to look at you like you’re th ebest thing in the world”.

A Nyuszi, a Sárkány és az Oroszlán(ZeloxGDxZico) - 4. rész

Szereplők: Zelo(B.A.P.), Zico(Block B), G-Dragon(BigBang)

Figyelmeztetés: (erre a részre) +18
Páros: (erre a részre) ZeloxGD
(írói megjegyzés: ömmm... izé... én magam is szégyenkezve teszem ki ezt a részt, hiszen ennél talán még egy szálka is hosszabb, de esküszöm, hogy a következő hosszabb/izgalmasabb/jobb lesz)
Shiro-chan

- M-m-mégis milyen szórakozásra gondolsz? –kérdeztem tőle meglepetten.

- Természetesen fürdésre. Szinte biztos vagyok benne, hogy a tapasztalatlanságod miatt nem mostál meg mindent rendesen.

- Már nem azért Hyung, de húsz éves vagyok. Egy párszor már fürödtem az évek során.

- Akkor a péniszedet miért nem mostad meg?

- A mimet? És még is honnan veszed, hogy csináltam-e vagy sem?

- Onnan, hogy nem láttam a tipikus mozdulatot.

- Te leskelődtél?

- Ez az én házam, azt csinálok benne, amit akarok. De most ne ez legyen a fontos, inkább a tisztaságod. – mondta, majd elvette a polcról a tusfürdőt, egy újabb adagot nyomott kezébe és eldörzsölte azt köztük. Derekamat átölelve fogta kezébe akkor még lankadt farkamat. Lassan húzogatta rajta a bőrt fel-le, majd egyik kezével heréimre is rámarkolt és úgy tisztította őket. – Látod Nyuszi, most már sokkal tisztább. De szerintem ez ennél lehetne egy kicsivel jobb, nem de?

- Hyung… erre… erre tényleg semmi szükség. – nyöszörögtem keze alatt. Akármennyire is ellenkeztem, a testem akaratom ellenére cselekedett. Bárhogy próbálkoztam, a vér nem szállt a fejembe, sokkal inkább a péniszembe, ami ettől egyre jobban keményedni kezdett.

- Jaaaj, nézzenek oda, milyen csintalan fiúcskával van dolgunk. Csak nem felizgultunk egy kis ilyentől?

- Nem… - motyogtam.

- Na ezt kétlem. Ne szégyellj semmit előttem, én is ugyanennyire izgatott vagyok a gyönyörű és selymes bőröd látványától. – suttogta kéjjel teli hangon fülembe. Férfiasságának elejét nyílásomhoz vezette és apró köröket írt le körülötte. – Még se vagy annyira jó, mint gondoltam. Nem mostad meg a feneked. Annyi baj legyen, segítek.

Mielőtt tiltakozhattam volna, egy hideg folyadékot éreztem meg magamban, majd GD ujjait. Csak úgy, mint először, most is egy újjal kezdte. Ezt az egyet, mint a ceruzát a hegyezőben, úgy mozgatta. Percek múltán jött a második. Ismét kör-körös mozgásokat csinált bennem, amit megtoldott egy-egy ollózó mozdulattal. Az első kettőhöz csatlakozott a harmadik is, így ezeket ki-be húzogatta belőlem hol lassabban, hol gyorsabban. Néha megállt és behajlította őket, ami miatt hangosan felsikoltottam. Eddig mindent nagyon élveztem, ám ami a következő pillanatban történt teljesen lesokkolt. A három ujja mellé csatlakozott egy negyedik is. Szemeim kikerekedtek és fájdalmasan felnyögtem.

- H-H-Hyung, ez… ez már túl sok!

- Na ne viccelj. Majd gondolj bele mi lesz akkor, ha egyszerre ketten leszünk benned.

- Hogy mi? –kiáltottam fel. Nem, nem, nem és nem. Egyet is alig bírok magamba engedni, nem hogy kettőt. Ez az egy mondat teljesen kiakasztott, így fészkelődni kezdtem.

- Nyugi van, csak vicceltem. De azért kérdezhetek tőled valamit?

- Mit?

- Elakarsz élvezni csak az ujjaimtól?

- Hyung, én a farkadat jobban szeretem! – Jó estét kívánok kedves nézőink, maguk a „Hogyan lett Choi Junhong-ból egy ribanc” nevű adásunkat nézik. A mai adásban kiderül, miként is szégyeníti meg magát teljesen a B.A.P. maknae-ja. A belső tévéműsorom bár elég vicces volt, én még is a sárga földig süllyedtem. Hogy mondhattam ilyet egy olyan embernek, aki sokkal idősebb nálam, és akit alig pár napja ismerek?

- Még egy ilyen, és legközelebb felkészülés nélkül hatolok beléd Zico szeme láttára. De most kivételesen nem veszem ezt figyelembe. Igen is az ujjaimtól fogsz elélvezni.

Akármennyire is szexi GD mély és dörmögő hangja, egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy én valakinek az ujjaitól menjek el. Jó, tény és való, hogy pár napja még azt se gondoltam, hogy G-Dragonnal és Zicoval is lefekszek, de ez részletkérdés.

Említettem már, hogy JiYong bármire képes? Nem? Hát akkor most mondom. Amennyire elleneztem az elején ezt az egész „ujjazósdit”, most annyira élvezem. Számat kaján nyögések és perverzebbnél, perverzebb mondatok hagyják el. Egy bizonyos pillanatban, mikor egy újabb meleg vízcsepp folyt végig gerincemen és a rapper eltalált bennem valamit ujjaival, én úgy élveztem el egy hatalmas sikítás keretében.

- Mi a szar? –képedtem el saját magamon.

- Nem szar Zelo, nem szar. Ez ondó.

- Ezt én is tudom, de ennyitől?

- Mi az, hogy csak ennyitől? Na várj csak, amíg kiveszem őket! –és abban a minutumban kihúzta belőlem ujjait és engem megcsapott valamilyen üresség érzet. A bensőm kívánta, hogy valami kitöltse, hogy valami mozogjon benne. Érezni akart valami keményet és határozottat. Ez az üresség és kívánkozás egy kisebb szenvedésbe torkollott. Szenvedtem, mert GD nem adta meg nekem azonnal azt, amit akartam. Kínomban előredőltem a zuhanykabinban, majd pár másodperc múlva éreztem, ahogy valami meleg szépen, fokozatosan merül el bennem. Minél beljebb került, az én számat úgy hagyták el egyre jobban a jól eső és elégedett nyögések, csak úgy, mint JiYongét. Amint tövestül bennem volt, mint akit egy rakétából lőttek ki úgy kezdett el bennem ki-be mozogni. Lökései erősek voltak és gyorsak, nyögései hangosak és kielégültek. Hosszú perceken át csinálta nekem hátulról, mikor egyszer csak maga felé fordított, a falnak nyomott mire én lábaimat köré fontam.

- Hyung, elfogsz bírni? – kérdeztem.

- Amikor szexelsz és elér az extázis, nem törődsz olyan dolgokkal, mint súly vagy magasság. Csak csinálod, amíg mindketten el nem éritek a beteljesülést. –válaszolta, majd egy forró csókba hívott.

Percekig faltuk egymás nyakát, mikor egyik keze tagomra csavarodott. Emiatt ugyanaz az érzés tört rám, mint nem rég. A forró vízcsepp érintése, GD nyelve a számban, farka bennem, keze péniszem körül. Éreztem, ahogy minden izmom összehúzódik, majd egyik pillanatról a másikra lazul el és élvezek el. Pár lökés után GD is elélvezett, még hozzá belém.

Miután végre rendesen is megfürödtünk minden egyéb incidens nélkül a hálóban feküdtünk az ágyon. Pontosabban én feküdtem fejemet GD ölébe téve, miközben ő ült és a hajammal játszott. Nem tudom milyen sokáig maradhattunk ebben a pozícióban, mikor GD lehajolt hozzám és apró puszikat adott számra. Az egyik puszi egy kicsit félre sikerült és egy igen hosszú csók lett belőle.

- Annyira szeretlek, Zelo. –nézett mélyen a szemembe. – Ne haragudj, hogy most mondom, miután csináltuk, és így úgy tűnhet, hogy csak amiatt, de ez nincs így. Imádom, ahogy beszélsz, ahogy rappelsz, ahogy kedves vagy mindenkivel. Nem tudok betelni a babapofiddal és az aranyosságoddal. Ha tehetném egész nap a meztelen tested nézném, mert számomra az lett a legizgatóbb dolog ezen az elcseszett világon. Nyuszikám, nem kérem azt, hogy most azonnal vallj te is szerelmet nekem csak arra kérlek, hogy gondold át. Hidd el, sokkal jobban járnál velem, mint azzal a bunkóval. Neked és nekem is szükségünk van szeretetre, amit tökéletesen megadhatunk egymásnak. Csak te és én. 

A Nyuszi, a Sárkány és az Oroszlán(ZeloxGDxZico) - 3.rész

Szereplők: Zelo (B.A.P.), Zico (Block B), G-Dragon (BigBang)

Figyelmeztetés: (erre a részre) nincs~

Páros: (erre a részre) ZeloxGD
(Írói megjegyzés: rájöttem, hogy az egyes részekhez nem kell leírás, hisz a lényege ugyanaz marad, amit legelőször leírtam. Szóval ez így most kimarad^^)
Shiro-chan 

A kis papíron, amit GD-től kaptam a telefonszáma szerepelt mellette a „Hívj bármikor, Nyuszikám” mondat. Eleinte nem akartam felhívni őt a történtek miatt, de aztán rájöttem, hogy teljesen elakadtam a dallal még úgy is, hogy az itthoni hyungjaim segítettek. Persze sokat ért a segítségük, csak hát még sem ők azok, akik tudják a koncepciót. Zicot megpróbáltam elérni, de kivolt kapcsolva. Ebből –és a hírekből persze- arra következtettem, hogy nagyon dolgozik a Block B új albumán, hisz csak akkor szokott elérhetetlen lenni, ha valamibe nagyon belevágja a fejszéjét. Napokig halasztgattam a dolgot, míg végre erőt kaptam magamon, hogy felhívjam JiYong-ot. Azért még sem mindennap beszélhet az ember a BigBang leaderével telefonon keresztül, szóval egy kicsit ideges voltam. Telefonomba bepötyögtem a számokat, majd vártam. Kicsengett. Ez cseng. Még mindig cseng. Még mindig, és még mindig…

- Igen, tessék, Kwon JiYong. –szólt bele egy rekedtes hang a telefonba.

- Ööö… szia Hyung, Zelo vagyok. Bocsánat, ha felébresztettelek, csak…

- Zelo, Nyuszikám, végre hallhatom a hangod. Tudod te mennyit vártam erre a hívásra? TOP Hyungot teljesen kiakasztottam miattad.

- Elnézést, csak nem mertelek felhívni. –motyogtam kínosan a készülékbe, mire a vonal másik feléről egy hangos nevetés hallatszódott.

- És még is miért féltél?

- Hát, mert te vagy Kwon JiYong. Tudod, G-Dragon, a BigBang leadere.

- Még mindig nem értem a problémát.

- Jaaaj Hyung, nem mindig beszélhet valaki olyan nagy emberrel, mint te. –mondtam kissé idegesen.

- Olyan aranyos vagy, Nyuszi. De, amúgy mi vett arra, hogy bátorkodj felhívni?

- Az igazság az, hogy nem haladtam semmit a dallal és fogalmam sincs, hogy kéne folytatnom.

- Istenkém Zelo. Tudod te egyáltalán, hogy miért kaptunk szünetet? Hogy a saját bandánkkal és magunkkal foglalkozzunk. Ez egy ilyen meló: a hét első felében görcsölünk miatta, a végén pedig lazítunk.

- De ennek így mi értelme?

- Idol vagyok, nem igazgató, szóval ne kérd, hogy megértsem azoknak az őrülteknek a gondolatait.

- Jó, rendben. De…

- De?

- De azért nem tudnál segíteni? Nem akarok valami kis szutyit odavinni a két istenség, akarom mondani profi elé.

- Akkor mit szólnál ahhoz, ha este érted mennék és nálam gyakorolnánk egy kicsit?

- Tényleg Hyung, komolyan mondod? Azt nagyon megköszönném.

- Oh, sokkal inkább én köszönöm. Este találkozunk, édes. Fél kilencre legyél kész. – mondta, azzal letette a telefont. Amint beleegyezett a segítségbe szinte éreztem, ahogy a messze elvándorolt lelkem folyamatosan visszatér belém, és az a bizonyos elem, ami a bensőmben van feltöltődik energiával.

Hatalmas vigyorral mentem ki szobámból egyenes a konyhába, ahol éppen Daehyun hyung majszolt valamit.

- Mi finomat eszel, Hyung? –öleltem át vállát. Mint majdnem minden bandában, nálunk is hagyomány, hogy a bandatagokat ölelgetjük. Pláne akkor, mikor szeretethiányunk van. Messze vagyunk a családjainktól, folyamatosan dolgozunk, örülünk, ha egy elejtett telefon vagy Skype beszélgetést betudunk tenni a menetrendünkbe. Sokszor van honvágya mindegyikőnknek, ilyenkor különféle módon vezetjük le az idegeinket. Van, aki eszik, van aki bulizik, van aki magába roskad az egyik szobában, van aki dalba önti érzéseit, van aki táncol, és van, aki megölel mindenkit, akit ismer. Ezek a dolgok általában egy-egy emberre jellemzőek, ám van, hogy cserélgetünk és Daehyun helyett Himchan eszik, vagy Jongup-al kitáncoljuk a bánatunkat. Mondjuk, nem engedjük meg, hogy bárki is szomorú legyen, mivel az nekünk is rosszul esik. Pár napig engedjük szenvedni az adott delikvenst, aztán mikor megunjuk, egy szeretetbombával lebombázzuk és már is visszakapjuk a mosolygós tagot.

- Sajttortát, természetesen. –felelte teli szájjal.

- Előbb nyeld le kaját, és csak azután beszélj Daehyun, különben gusztustalan vagy. –lépett be a konyhába bandánk anyja és dívja, Himchan. 

- Hyung, - másztam át az ő nyakába és néztem rá nagy kiskutya szemekkel- lenne egy kérésem.

- Mindjárt gondoltam. De mondjad.

- Ma este valószínűleg JiYong hyungnál fogok aludni a dal miatt, ugye nem gond?

- Hé, Junhong, ne merészelj elhanyagolni minket amiatt a kettő miatt. – dobott meg Yongguk, a leader, egy párnával.

- Ugyan már, eszem ágában sem lenne. –mondtam, majd visszadobtam egy párnát, ami miatt kialakult egy kisebb játék köztem és közte. Imádok Yongguk-al beszélgetni, játszani, vagy csak szimplán együtt lenni. Ő az a tag, aki mindent tud rólam és az életről, így mindig megfelelő tanácsokkal tud ellátni. Nagyon szeretem őt.

Nyolc óra magasságában neki álltam összeszedni mindent, ami kellhet: füzet, kotta, toll, ceruza, radír, váltóruha és fogkefe. Mivel nem egy barlangba tervezek menni, ezért az olyan dolgokat, mint törülköző nem viszek magammal. Izgatottan mentem a nappaliba, ahol befészkeltem magam Youngjae és Jongup közé, akik épp valami új drámát néztek a tévében.

Bő negyed óra elteltével csöngetnek az ajtón, amit Himchan ment kinyitni. Amint meghallottam az ismerős hangot vállamra felkaptam táskám, majd a többiektől elköszönve mentem az ajtóban várakozó G-Dragonhoz, aki egyből átölelt egyik kezével. Yongguktől és Himchantól erre egy furcsa nézést kaptunk, és emiatt a nézés miatt egy kicsit elszégyelltem magam.

- Na most a szabályok: egy korty alkoholt sem ihat, ahhoz még túl kicsi. Holnapra kérjük vissza. Mindegy mikor teszed ágyba, de ha holnapig nem látjuk, a rendőrség megy el érte. Aztán semmi csajozás, még ártatlan. Ilyenkor este ne adj neki sok kaját, mert különben rosszat fog álmodni. –sorolta fel a dolgokat Yongguk, mire én elképedve és meggyalázottan néztem rá, a mellettem álló fiúnak pedig alig sikerült visszatartania a nevetését.

- Hyung, se öt éves, se állat nem vagyok.

- Tudjuk, de jobb félni, mint megijedni. És aztán épségben kérjük vissza, még szükségünk van rá. –mosolygott Himchan GD-re. Még mielőtt bármi mást is mondhatott volna ez a két idióta, elrángattam a kocsija felé GD-t.

Beültünk a fekete Dusterbe, bekötöttük magunkat, majd GD beindította a kocsit. Pár perc kocsikázás után a gyomrom törte meg a csendet, ami eddig az autóban volt jelen.

- Csak nem éhes a kicsi fiú? –vigyorgott rám gúnyosan.

- De igen.

- Hát, sajnos nem tehetünk ez ellen semmit, Appa megmondta, hogy nem ehetsz már semmit.

- Jaj, de ezt persze nem kell betartanod.

- És a csajozós részt?

- Hát, izé… azt, szerintem…

- Nyugi, azt már csak elvi okokból sem fogom megszegni. –mondta, majd egy puszit nyomott arcomra az egyik piros lámpánál. – De ha szépen mondod, akkor talán beugorhatunk valahova enni.

- Hyuuuung, BabyZelo éhes. –vetettem be a legédesebb aegyo-mat, aminek senki sem tud ellenállni.

- Ezt mások előtt nem csinálhatod! –jelentette ki, majd nevetve befordult jobbra. Utunk egy KFC-hez vezetett. Az egyik legjobb dolog a világon a KFC-s kaja. Laktató is, csípős is és még csirke is! Három az egyben élvezet.

Az étterembe érve megcsapott a gyorskajáldák tipikus hangulata. Az olaj és a sültkrumplik ínycsiklandozó illata, az ember tömeg zajos beszélgetései. Az állandóan ismétlődő reklámok és zenék. A szerelmes tinipárok, vagy az épp „a világ nagy dolgait” megtárgyaló baráti csoportok. Elvétve egy-két család is ült az étterembe, akik kisgyerekeikkel játszottak és ettek. JiYonggal az oldalamon léptem be a sorba. Rövid időn belül mi következtünk, majd ledaráltuk az eladó csajszinak a rendelésünket, aki kikerekedett szemekkel bámult minket. Amint odaadta nekünk a vacsoránkat, már kaptam is elő a pénztárcám, de GD megelőzött és átnyújtotta a kártyáját a lánynak.

- De Hyung, nem úgy volt, hogy felezünk?

- A mait én állom, Nyuszika. –mondta, majd rám kacsintott, mire az étteremből több apróbb sikoly hallatszott.

- Szerintem felismertek. –nevettem.

- Jó nekik. –vonta meg hanyagul vállát, majd miután sikerült fizetni egy félreesőbb helyet választottunk és ott fogyasztottuk el a kaját.

- Úúú, nézd milyen hosszú ez a krumpli. –mutattam felé lelkesen az említett darabkát.

- Csak nem a nagyot szereted, Zelo? –vetett felém egy kaján vigyort.

- Hát persze, az a legjobb. –nem értettem miért kell egy ilyen egyszerű dologhoz ilyen arcot vágni.

- Akkor majd este is kapsz egyet, jó?

- De minek, ha most itt vagyunk?

- Azért, mert akkor nem csak a gyomrod fogja kívánni a hosszú krumplit, hanem az is a te szádat. – és itt megértettem, hogy pontosan mire is gondolt.

- Olyan perverz vagy, Hyung. –mondtam nevetve, majd hozzádobtam egy kisebb darab krumplit.

Két órát töltöttünk a kajáldában, ahol megbeszéltünk mindent a munkával kapcsolatban. Honnan szerezhetnék ihletet, milyen módon álljak neki, miről írjak. Ő mit kedvel, és mit hallana szívesen a számból. Összehasonlítottuk kettőnk stílusát, és bár merőben eltérő még is voltak pontok, amiben egyetértettünk. Megmutattam neki azokat az irományokat, amelyeket a bandával írtunk és egy-kettőt egész hasznosnak talált, azokat bejelölte színessel, ne hogy elfelejtsük. A haza felé vezető úton folyamatosan beszélgettünk különböző dolgokról, a legjelentéktelenebbtől elkezdve a felmelegedésig mindenről. Azért elég érdekes, hogy majd’ negyven perc alatt mennyi mindent meglehet beszélni.

A házhoz érve GD a földalatti parkolóba vezette a járművet. Imádom az ilyen parkolókat, a filmekben mindig itt történnek a legmenőbb jelenetek.

- Tudod Zelo, - kezét combomra vezette, majd párszor végig simított azon- ez az első alkalom, hogy valakit randira vittem, és nem esek neki itt a kocsiban. Szóval érezd magad megtisztelve.

Fogalmam sem volt hogyan kellene reagálnom erre, így inkább csak gyorsan kipattantam a járműből, majd a liftek felé igyekeztem. Amint mellém ért rapper társam, megnyomtam a hívó gombot mire kinyílt az ajtó. A liftbe belépve GD megnyomta a tizennyolcas billentyűt. A lift elindult, a fiú pedig magához húzott egy csókra. Nyelve átfurakodta magát számba, ahol lustán játszadozott enyémmel. Kezei fenekemet markolták, míg én hajába túrva élveztem csókját.

A liftből kilépve lakosztálya ajtaja felé vettük az irányt, amibe belépve egy kisebb Mennyország tárult elém. Az ő lakása fele akkora volt, mint a mi dormunk, márpedig az a hely nem olyan kicsi, ahogy ez sem. Egy lépcső vezet fel az emeletre, ahol több szoba is van. A földszinten van egy nagy konyha, egy nappali, valamint újabb szobák. A nappali közepén egy gyönyörű fekete ülőgarnitúra, előtte egy üveg dohányzó asztal, alatta fehér szőnyeg. A kanapékkal szemben egy plazma tévé ékeskedik a falon, mellette pedig polcok, amin díjak, könyvek és képek sorakoznak.

- Gaho-ah, Appa itthon van! –kiáltott, majd egy édes shar pei kutyus jelent meg előtte csóváló farokkal. – Gyere Gaho, köszöntsd a vendégünket.

- Szia. –guggoltam le elé, mire ő félénken körbe szaglászott, majd térdemre állva követelte magának a simogatást, amit készségesen csináltam neki. Beljebb mentem, majd a kanapéra ültem, GD mellém ült volna, ha Gaho nem furakszik közénk és terül el kettőnk közt. Hosszú ideig simogattuk a kutyust, mikor az ásítva elment a helyére és elaludt. – Elmehetek fürdeni, ha nem gond?

- De hogy is. Szükséged van bármire is?

- Igen. Ha szólok, akkor majd tudnál nekem behozni egy törülközőt?

- Persze. –mondta, majd a kanapéról felállva egy újabb csókot nyomott ajkaimra.

A fürdőbe belépve választhattam, hogy kádban akarok fürdeni, vagy zuhanyozni. Szívem a nyugtató fürdő felé hajlott, ám más házában még sem tölthetek órákat a fürdőbe zárkózva. Így hát ledobtam magamról minden ruhát, beálltam a zuhany alá és megengedtem a forró vizet. Kellemes érzés volt, ahogy bekalandozzák a vízcseppek minden egyes testrészem. Kinyúltam a tusfürdőért, majd egy kisebb adagot nyomtam kezembe, amit szét kentem testemen mindenhol. Nagyon jó illata volt, olyan… G-Dragon-os. Mint mindenkinél, nekem is a hátam jelentett a legnagyobb gondot, hogy megmossam. Bárhogy erőlködtem nem értem el, így mikor két idegen kéz masszírozni kezdte azt, meglepődtem.

- Hyung?!

- Én csak behoztam a törcsit és láttam, hogy szenvedsz, gondoltam segítek. De ha már itt vagyok, miért ne szórakozhatnánk egy kicsit?