A Nyuszi, a Sárkány és az Oroszlán(ZeloxGDxZico) - 4. rész

Szereplők: Zelo(B.A.P.), Zico(Block B), G-Dragon(BigBang)

Figyelmeztetés: (erre a részre) +18
Páros: (erre a részre) ZeloxGD
(írói megjegyzés: ömmm... izé... én magam is szégyenkezve teszem ki ezt a részt, hiszen ennél talán még egy szálka is hosszabb, de esküszöm, hogy a következő hosszabb/izgalmasabb/jobb lesz)
Shiro-chan

- M-m-mégis milyen szórakozásra gondolsz? –kérdeztem tőle meglepetten.

- Természetesen fürdésre. Szinte biztos vagyok benne, hogy a tapasztalatlanságod miatt nem mostál meg mindent rendesen.

- Már nem azért Hyung, de húsz éves vagyok. Egy párszor már fürödtem az évek során.

- Akkor a péniszedet miért nem mostad meg?

- A mimet? És még is honnan veszed, hogy csináltam-e vagy sem?

- Onnan, hogy nem láttam a tipikus mozdulatot.

- Te leskelődtél?

- Ez az én házam, azt csinálok benne, amit akarok. De most ne ez legyen a fontos, inkább a tisztaságod. – mondta, majd elvette a polcról a tusfürdőt, egy újabb adagot nyomott kezébe és eldörzsölte azt köztük. Derekamat átölelve fogta kezébe akkor még lankadt farkamat. Lassan húzogatta rajta a bőrt fel-le, majd egyik kezével heréimre is rámarkolt és úgy tisztította őket. – Látod Nyuszi, most már sokkal tisztább. De szerintem ez ennél lehetne egy kicsivel jobb, nem de?

- Hyung… erre… erre tényleg semmi szükség. – nyöszörögtem keze alatt. Akármennyire is ellenkeztem, a testem akaratom ellenére cselekedett. Bárhogy próbálkoztam, a vér nem szállt a fejembe, sokkal inkább a péniszembe, ami ettől egyre jobban keményedni kezdett.

- Jaaaj, nézzenek oda, milyen csintalan fiúcskával van dolgunk. Csak nem felizgultunk egy kis ilyentől?

- Nem… - motyogtam.

- Na ezt kétlem. Ne szégyellj semmit előttem, én is ugyanennyire izgatott vagyok a gyönyörű és selymes bőröd látványától. – suttogta kéjjel teli hangon fülembe. Férfiasságának elejét nyílásomhoz vezette és apró köröket írt le körülötte. – Még se vagy annyira jó, mint gondoltam. Nem mostad meg a feneked. Annyi baj legyen, segítek.

Mielőtt tiltakozhattam volna, egy hideg folyadékot éreztem meg magamban, majd GD ujjait. Csak úgy, mint először, most is egy újjal kezdte. Ezt az egyet, mint a ceruzát a hegyezőben, úgy mozgatta. Percek múltán jött a második. Ismét kör-körös mozgásokat csinált bennem, amit megtoldott egy-egy ollózó mozdulattal. Az első kettőhöz csatlakozott a harmadik is, így ezeket ki-be húzogatta belőlem hol lassabban, hol gyorsabban. Néha megállt és behajlította őket, ami miatt hangosan felsikoltottam. Eddig mindent nagyon élveztem, ám ami a következő pillanatban történt teljesen lesokkolt. A három ujja mellé csatlakozott egy negyedik is. Szemeim kikerekedtek és fájdalmasan felnyögtem.

- H-H-Hyung, ez… ez már túl sok!

- Na ne viccelj. Majd gondolj bele mi lesz akkor, ha egyszerre ketten leszünk benned.

- Hogy mi? –kiáltottam fel. Nem, nem, nem és nem. Egyet is alig bírok magamba engedni, nem hogy kettőt. Ez az egy mondat teljesen kiakasztott, így fészkelődni kezdtem.

- Nyugi van, csak vicceltem. De azért kérdezhetek tőled valamit?

- Mit?

- Elakarsz élvezni csak az ujjaimtól?

- Hyung, én a farkadat jobban szeretem! – Jó estét kívánok kedves nézőink, maguk a „Hogyan lett Choi Junhong-ból egy ribanc” nevű adásunkat nézik. A mai adásban kiderül, miként is szégyeníti meg magát teljesen a B.A.P. maknae-ja. A belső tévéműsorom bár elég vicces volt, én még is a sárga földig süllyedtem. Hogy mondhattam ilyet egy olyan embernek, aki sokkal idősebb nálam, és akit alig pár napja ismerek?

- Még egy ilyen, és legközelebb felkészülés nélkül hatolok beléd Zico szeme láttára. De most kivételesen nem veszem ezt figyelembe. Igen is az ujjaimtól fogsz elélvezni.

Akármennyire is szexi GD mély és dörmögő hangja, egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy én valakinek az ujjaitól menjek el. Jó, tény és való, hogy pár napja még azt se gondoltam, hogy G-Dragonnal és Zicoval is lefekszek, de ez részletkérdés.

Említettem már, hogy JiYong bármire képes? Nem? Hát akkor most mondom. Amennyire elleneztem az elején ezt az egész „ujjazósdit”, most annyira élvezem. Számat kaján nyögések és perverzebbnél, perverzebb mondatok hagyják el. Egy bizonyos pillanatban, mikor egy újabb meleg vízcsepp folyt végig gerincemen és a rapper eltalált bennem valamit ujjaival, én úgy élveztem el egy hatalmas sikítás keretében.

- Mi a szar? –képedtem el saját magamon.

- Nem szar Zelo, nem szar. Ez ondó.

- Ezt én is tudom, de ennyitől?

- Mi az, hogy csak ennyitől? Na várj csak, amíg kiveszem őket! –és abban a minutumban kihúzta belőlem ujjait és engem megcsapott valamilyen üresség érzet. A bensőm kívánta, hogy valami kitöltse, hogy valami mozogjon benne. Érezni akart valami keményet és határozottat. Ez az üresség és kívánkozás egy kisebb szenvedésbe torkollott. Szenvedtem, mert GD nem adta meg nekem azonnal azt, amit akartam. Kínomban előredőltem a zuhanykabinban, majd pár másodperc múlva éreztem, ahogy valami meleg szépen, fokozatosan merül el bennem. Minél beljebb került, az én számat úgy hagyták el egyre jobban a jól eső és elégedett nyögések, csak úgy, mint JiYongét. Amint tövestül bennem volt, mint akit egy rakétából lőttek ki úgy kezdett el bennem ki-be mozogni. Lökései erősek voltak és gyorsak, nyögései hangosak és kielégültek. Hosszú perceken át csinálta nekem hátulról, mikor egyszer csak maga felé fordított, a falnak nyomott mire én lábaimat köré fontam.

- Hyung, elfogsz bírni? – kérdeztem.

- Amikor szexelsz és elér az extázis, nem törődsz olyan dolgokkal, mint súly vagy magasság. Csak csinálod, amíg mindketten el nem éritek a beteljesülést. –válaszolta, majd egy forró csókba hívott.

Percekig faltuk egymás nyakát, mikor egyik keze tagomra csavarodott. Emiatt ugyanaz az érzés tört rám, mint nem rég. A forró vízcsepp érintése, GD nyelve a számban, farka bennem, keze péniszem körül. Éreztem, ahogy minden izmom összehúzódik, majd egyik pillanatról a másikra lazul el és élvezek el. Pár lökés után GD is elélvezett, még hozzá belém.

Miután végre rendesen is megfürödtünk minden egyéb incidens nélkül a hálóban feküdtünk az ágyon. Pontosabban én feküdtem fejemet GD ölébe téve, miközben ő ült és a hajammal játszott. Nem tudom milyen sokáig maradhattunk ebben a pozícióban, mikor GD lehajolt hozzám és apró puszikat adott számra. Az egyik puszi egy kicsit félre sikerült és egy igen hosszú csók lett belőle.

- Annyira szeretlek, Zelo. –nézett mélyen a szemembe. – Ne haragudj, hogy most mondom, miután csináltuk, és így úgy tűnhet, hogy csak amiatt, de ez nincs így. Imádom, ahogy beszélsz, ahogy rappelsz, ahogy kedves vagy mindenkivel. Nem tudok betelni a babapofiddal és az aranyosságoddal. Ha tehetném egész nap a meztelen tested nézném, mert számomra az lett a legizgatóbb dolog ezen az elcseszett világon. Nyuszikám, nem kérem azt, hogy most azonnal vallj te is szerelmet nekem csak arra kérlek, hogy gondold át. Hidd el, sokkal jobban járnál velem, mint azzal a bunkóval. Neked és nekem is szükségünk van szeretetre, amit tökéletesen megadhatunk egymásnak. Csak te és én. 

A Nyuszi, a Sárkány és az Oroszlán(ZeloxGDxZico) - 3.rész

Szereplők: Zelo (B.A.P.), Zico (Block B), G-Dragon (BigBang)

Figyelmeztetés: (erre a részre) nincs~

Páros: (erre a részre) ZeloxGD
(Írói megjegyzés: rájöttem, hogy az egyes részekhez nem kell leírás, hisz a lényege ugyanaz marad, amit legelőször leírtam. Szóval ez így most kimarad^^)
Shiro-chan 

A kis papíron, amit GD-től kaptam a telefonszáma szerepelt mellette a „Hívj bármikor, Nyuszikám” mondat. Eleinte nem akartam felhívni őt a történtek miatt, de aztán rájöttem, hogy teljesen elakadtam a dallal még úgy is, hogy az itthoni hyungjaim segítettek. Persze sokat ért a segítségük, csak hát még sem ők azok, akik tudják a koncepciót. Zicot megpróbáltam elérni, de kivolt kapcsolva. Ebből –és a hírekből persze- arra következtettem, hogy nagyon dolgozik a Block B új albumán, hisz csak akkor szokott elérhetetlen lenni, ha valamibe nagyon belevágja a fejszéjét. Napokig halasztgattam a dolgot, míg végre erőt kaptam magamon, hogy felhívjam JiYong-ot. Azért még sem mindennap beszélhet az ember a BigBang leaderével telefonon keresztül, szóval egy kicsit ideges voltam. Telefonomba bepötyögtem a számokat, majd vártam. Kicsengett. Ez cseng. Még mindig cseng. Még mindig, és még mindig…

- Igen, tessék, Kwon JiYong. –szólt bele egy rekedtes hang a telefonba.

- Ööö… szia Hyung, Zelo vagyok. Bocsánat, ha felébresztettelek, csak…

- Zelo, Nyuszikám, végre hallhatom a hangod. Tudod te mennyit vártam erre a hívásra? TOP Hyungot teljesen kiakasztottam miattad.

- Elnézést, csak nem mertelek felhívni. –motyogtam kínosan a készülékbe, mire a vonal másik feléről egy hangos nevetés hallatszódott.

- És még is miért féltél?

- Hát, mert te vagy Kwon JiYong. Tudod, G-Dragon, a BigBang leadere.

- Még mindig nem értem a problémát.

- Jaaaj Hyung, nem mindig beszélhet valaki olyan nagy emberrel, mint te. –mondtam kissé idegesen.

- Olyan aranyos vagy, Nyuszi. De, amúgy mi vett arra, hogy bátorkodj felhívni?

- Az igazság az, hogy nem haladtam semmit a dallal és fogalmam sincs, hogy kéne folytatnom.

- Istenkém Zelo. Tudod te egyáltalán, hogy miért kaptunk szünetet? Hogy a saját bandánkkal és magunkkal foglalkozzunk. Ez egy ilyen meló: a hét első felében görcsölünk miatta, a végén pedig lazítunk.

- De ennek így mi értelme?

- Idol vagyok, nem igazgató, szóval ne kérd, hogy megértsem azoknak az őrülteknek a gondolatait.

- Jó, rendben. De…

- De?

- De azért nem tudnál segíteni? Nem akarok valami kis szutyit odavinni a két istenség, akarom mondani profi elé.

- Akkor mit szólnál ahhoz, ha este érted mennék és nálam gyakorolnánk egy kicsit?

- Tényleg Hyung, komolyan mondod? Azt nagyon megköszönném.

- Oh, sokkal inkább én köszönöm. Este találkozunk, édes. Fél kilencre legyél kész. – mondta, azzal letette a telefont. Amint beleegyezett a segítségbe szinte éreztem, ahogy a messze elvándorolt lelkem folyamatosan visszatér belém, és az a bizonyos elem, ami a bensőmben van feltöltődik energiával.

Hatalmas vigyorral mentem ki szobámból egyenes a konyhába, ahol éppen Daehyun hyung majszolt valamit.

- Mi finomat eszel, Hyung? –öleltem át vállát. Mint majdnem minden bandában, nálunk is hagyomány, hogy a bandatagokat ölelgetjük. Pláne akkor, mikor szeretethiányunk van. Messze vagyunk a családjainktól, folyamatosan dolgozunk, örülünk, ha egy elejtett telefon vagy Skype beszélgetést betudunk tenni a menetrendünkbe. Sokszor van honvágya mindegyikőnknek, ilyenkor különféle módon vezetjük le az idegeinket. Van, aki eszik, van aki bulizik, van aki magába roskad az egyik szobában, van aki dalba önti érzéseit, van aki táncol, és van, aki megölel mindenkit, akit ismer. Ezek a dolgok általában egy-egy emberre jellemzőek, ám van, hogy cserélgetünk és Daehyun helyett Himchan eszik, vagy Jongup-al kitáncoljuk a bánatunkat. Mondjuk, nem engedjük meg, hogy bárki is szomorú legyen, mivel az nekünk is rosszul esik. Pár napig engedjük szenvedni az adott delikvenst, aztán mikor megunjuk, egy szeretetbombával lebombázzuk és már is visszakapjuk a mosolygós tagot.

- Sajttortát, természetesen. –felelte teli szájjal.

- Előbb nyeld le kaját, és csak azután beszélj Daehyun, különben gusztustalan vagy. –lépett be a konyhába bandánk anyja és dívja, Himchan. 

- Hyung, - másztam át az ő nyakába és néztem rá nagy kiskutya szemekkel- lenne egy kérésem.

- Mindjárt gondoltam. De mondjad.

- Ma este valószínűleg JiYong hyungnál fogok aludni a dal miatt, ugye nem gond?

- Hé, Junhong, ne merészelj elhanyagolni minket amiatt a kettő miatt. – dobott meg Yongguk, a leader, egy párnával.

- Ugyan már, eszem ágában sem lenne. –mondtam, majd visszadobtam egy párnát, ami miatt kialakult egy kisebb játék köztem és közte. Imádok Yongguk-al beszélgetni, játszani, vagy csak szimplán együtt lenni. Ő az a tag, aki mindent tud rólam és az életről, így mindig megfelelő tanácsokkal tud ellátni. Nagyon szeretem őt.

Nyolc óra magasságában neki álltam összeszedni mindent, ami kellhet: füzet, kotta, toll, ceruza, radír, váltóruha és fogkefe. Mivel nem egy barlangba tervezek menni, ezért az olyan dolgokat, mint törülköző nem viszek magammal. Izgatottan mentem a nappaliba, ahol befészkeltem magam Youngjae és Jongup közé, akik épp valami új drámát néztek a tévében.

Bő negyed óra elteltével csöngetnek az ajtón, amit Himchan ment kinyitni. Amint meghallottam az ismerős hangot vállamra felkaptam táskám, majd a többiektől elköszönve mentem az ajtóban várakozó G-Dragonhoz, aki egyből átölelt egyik kezével. Yongguktől és Himchantól erre egy furcsa nézést kaptunk, és emiatt a nézés miatt egy kicsit elszégyelltem magam.

- Na most a szabályok: egy korty alkoholt sem ihat, ahhoz még túl kicsi. Holnapra kérjük vissza. Mindegy mikor teszed ágyba, de ha holnapig nem látjuk, a rendőrség megy el érte. Aztán semmi csajozás, még ártatlan. Ilyenkor este ne adj neki sok kaját, mert különben rosszat fog álmodni. –sorolta fel a dolgokat Yongguk, mire én elképedve és meggyalázottan néztem rá, a mellettem álló fiúnak pedig alig sikerült visszatartania a nevetését.

- Hyung, se öt éves, se állat nem vagyok.

- Tudjuk, de jobb félni, mint megijedni. És aztán épségben kérjük vissza, még szükségünk van rá. –mosolygott Himchan GD-re. Még mielőtt bármi mást is mondhatott volna ez a két idióta, elrángattam a kocsija felé GD-t.

Beültünk a fekete Dusterbe, bekötöttük magunkat, majd GD beindította a kocsit. Pár perc kocsikázás után a gyomrom törte meg a csendet, ami eddig az autóban volt jelen.

- Csak nem éhes a kicsi fiú? –vigyorgott rám gúnyosan.

- De igen.

- Hát, sajnos nem tehetünk ez ellen semmit, Appa megmondta, hogy nem ehetsz már semmit.

- Jaj, de ezt persze nem kell betartanod.

- És a csajozós részt?

- Hát, izé… azt, szerintem…

- Nyugi, azt már csak elvi okokból sem fogom megszegni. –mondta, majd egy puszit nyomott arcomra az egyik piros lámpánál. – De ha szépen mondod, akkor talán beugorhatunk valahova enni.

- Hyuuuung, BabyZelo éhes. –vetettem be a legédesebb aegyo-mat, aminek senki sem tud ellenállni.

- Ezt mások előtt nem csinálhatod! –jelentette ki, majd nevetve befordult jobbra. Utunk egy KFC-hez vezetett. Az egyik legjobb dolog a világon a KFC-s kaja. Laktató is, csípős is és még csirke is! Három az egyben élvezet.

Az étterembe érve megcsapott a gyorskajáldák tipikus hangulata. Az olaj és a sültkrumplik ínycsiklandozó illata, az ember tömeg zajos beszélgetései. Az állandóan ismétlődő reklámok és zenék. A szerelmes tinipárok, vagy az épp „a világ nagy dolgait” megtárgyaló baráti csoportok. Elvétve egy-két család is ült az étterembe, akik kisgyerekeikkel játszottak és ettek. JiYonggal az oldalamon léptem be a sorba. Rövid időn belül mi következtünk, majd ledaráltuk az eladó csajszinak a rendelésünket, aki kikerekedett szemekkel bámult minket. Amint odaadta nekünk a vacsoránkat, már kaptam is elő a pénztárcám, de GD megelőzött és átnyújtotta a kártyáját a lánynak.

- De Hyung, nem úgy volt, hogy felezünk?

- A mait én állom, Nyuszika. –mondta, majd rám kacsintott, mire az étteremből több apróbb sikoly hallatszott.

- Szerintem felismertek. –nevettem.

- Jó nekik. –vonta meg hanyagul vállát, majd miután sikerült fizetni egy félreesőbb helyet választottunk és ott fogyasztottuk el a kaját.

- Úúú, nézd milyen hosszú ez a krumpli. –mutattam felé lelkesen az említett darabkát.

- Csak nem a nagyot szereted, Zelo? –vetett felém egy kaján vigyort.

- Hát persze, az a legjobb. –nem értettem miért kell egy ilyen egyszerű dologhoz ilyen arcot vágni.

- Akkor majd este is kapsz egyet, jó?

- De minek, ha most itt vagyunk?

- Azért, mert akkor nem csak a gyomrod fogja kívánni a hosszú krumplit, hanem az is a te szádat. – és itt megértettem, hogy pontosan mire is gondolt.

- Olyan perverz vagy, Hyung. –mondtam nevetve, majd hozzádobtam egy kisebb darab krumplit.

Két órát töltöttünk a kajáldában, ahol megbeszéltünk mindent a munkával kapcsolatban. Honnan szerezhetnék ihletet, milyen módon álljak neki, miről írjak. Ő mit kedvel, és mit hallana szívesen a számból. Összehasonlítottuk kettőnk stílusát, és bár merőben eltérő még is voltak pontok, amiben egyetértettünk. Megmutattam neki azokat az irományokat, amelyeket a bandával írtunk és egy-kettőt egész hasznosnak talált, azokat bejelölte színessel, ne hogy elfelejtsük. A haza felé vezető úton folyamatosan beszélgettünk különböző dolgokról, a legjelentéktelenebbtől elkezdve a felmelegedésig mindenről. Azért elég érdekes, hogy majd’ negyven perc alatt mennyi mindent meglehet beszélni.

A házhoz érve GD a földalatti parkolóba vezette a járművet. Imádom az ilyen parkolókat, a filmekben mindig itt történnek a legmenőbb jelenetek.

- Tudod Zelo, - kezét combomra vezette, majd párszor végig simított azon- ez az első alkalom, hogy valakit randira vittem, és nem esek neki itt a kocsiban. Szóval érezd magad megtisztelve.

Fogalmam sem volt hogyan kellene reagálnom erre, így inkább csak gyorsan kipattantam a járműből, majd a liftek felé igyekeztem. Amint mellém ért rapper társam, megnyomtam a hívó gombot mire kinyílt az ajtó. A liftbe belépve GD megnyomta a tizennyolcas billentyűt. A lift elindult, a fiú pedig magához húzott egy csókra. Nyelve átfurakodta magát számba, ahol lustán játszadozott enyémmel. Kezei fenekemet markolták, míg én hajába túrva élveztem csókját.

A liftből kilépve lakosztálya ajtaja felé vettük az irányt, amibe belépve egy kisebb Mennyország tárult elém. Az ő lakása fele akkora volt, mint a mi dormunk, márpedig az a hely nem olyan kicsi, ahogy ez sem. Egy lépcső vezet fel az emeletre, ahol több szoba is van. A földszinten van egy nagy konyha, egy nappali, valamint újabb szobák. A nappali közepén egy gyönyörű fekete ülőgarnitúra, előtte egy üveg dohányzó asztal, alatta fehér szőnyeg. A kanapékkal szemben egy plazma tévé ékeskedik a falon, mellette pedig polcok, amin díjak, könyvek és képek sorakoznak.

- Gaho-ah, Appa itthon van! –kiáltott, majd egy édes shar pei kutyus jelent meg előtte csóváló farokkal. – Gyere Gaho, köszöntsd a vendégünket.

- Szia. –guggoltam le elé, mire ő félénken körbe szaglászott, majd térdemre állva követelte magának a simogatást, amit készségesen csináltam neki. Beljebb mentem, majd a kanapéra ültem, GD mellém ült volna, ha Gaho nem furakszik közénk és terül el kettőnk közt. Hosszú ideig simogattuk a kutyust, mikor az ásítva elment a helyére és elaludt. – Elmehetek fürdeni, ha nem gond?

- De hogy is. Szükséged van bármire is?

- Igen. Ha szólok, akkor majd tudnál nekem behozni egy törülközőt?

- Persze. –mondta, majd a kanapéról felállva egy újabb csókot nyomott ajkaimra.

A fürdőbe belépve választhattam, hogy kádban akarok fürdeni, vagy zuhanyozni. Szívem a nyugtató fürdő felé hajlott, ám más házában még sem tölthetek órákat a fürdőbe zárkózva. Így hát ledobtam magamról minden ruhát, beálltam a zuhany alá és megengedtem a forró vizet. Kellemes érzés volt, ahogy bekalandozzák a vízcseppek minden egyes testrészem. Kinyúltam a tusfürdőért, majd egy kisebb adagot nyomtam kezembe, amit szét kentem testemen mindenhol. Nagyon jó illata volt, olyan… G-Dragon-os. Mint mindenkinél, nekem is a hátam jelentett a legnagyobb gondot, hogy megmossam. Bárhogy erőlködtem nem értem el, így mikor két idegen kéz masszírozni kezdte azt, meglepődtem.

- Hyung?!

- Én csak behoztam a törcsit és láttam, hogy szenvedsz, gondoltam segítek. De ha már itt vagyok, miért ne szórakozhatnánk egy kicsit?

A Nyuszi, a Sárkány és az Oroszlán (ZeloxGDxZico) - 2. rész

Szereplők: Zelo (B.A.P.), Zico (Block B), G-Dragon (BigBang)

Figyelmeztetés: +18

Páros: ZeloxGD, ZeloxZico

Leírás: Senki sem szereti, ha félbehagy valamit, és ezzel még a szupersztár G-Dragon is így van. Előző nap nem tudta magáévá tenni a fiatal fiút, de az új nap új lehetőségeket tartalmaz. Ám ezek a lehetőségek gyakran vitákká is alakulhatnak, ha két alfahím tartózkodik egy falkában. 

Shiro-chan

Másnap reggel idegesen mentem az épület felé, ahol zajlottak és zajlani fognak a próbáink. A terembe lépve nem találtam senkit. Már miért is találtam volna? Reggel nyolckor kéne találkoznunk, de én már fél hétkor itt vagyok. Ahogy Zicot ismerem, olyan fél tíz fele még akár a munkának is neki állhatunk. GD-ről nem tudok semmit, hogy szokott-e késni, vagy sem, és ha igen, akkor mennyit. Az este jutott eszembe néhány dalszöveg, és még Yongguk hyung is segített nekem, így azokat tanulmányoztam. Kis idő múlva meguntam a várakozást, ezért kimentem a mosdóba, hogy megmossam az arcomat. Ám ott olyan dologgal találtam magam szembe, amire nem számítottam.

- Hyung. Jó reggelt. –köszöntem meglepetten GD-nek.

- Zelo-ah, neked is. Hogy-hogy itt vagy?

- Túl izgatott voltam. –mondtam mosolyogva, majd eszembe jutottak a tegnap történtek. Ahogy megjelentek előttem a képek teljesen elvörösödtem, és leginkább lehúztam volna magam az egyik wc-n szégyenemben.

- Nah mi van drágám, meleged van? Ha igen, akkor ezt akár le is vehetnénk. –lépett hozzám, s levette a pólóm és nyakamra tapadt. – Látom Zico is járt erre tegnap. Ugye nem hagyott lógva? –simogatta meg mellkasom.

- N-n-nem. –motyogtam.

- Helyes. De tudod, szeretem befejezni azt, amit egyszer már elkezdtem úgy hogy, remélem nem bánod, ha most szórakozunk egy kicsit. – csuklómnál fogva húzott be az egyik fülkébe, ahol hevesen ajkaimra tapadt. Nyelve olyan erősséggel tört be számba, hogy szinte fel se fogtam mi történt. Ajkai puhák voltak és édesek, nyelve –ha fogalmazhatok így- kecsesen mozgott számban, miközben kezével fedezte fel testem minden pontját. Sokkomból felébredve csókoltam neki vissza, majd fontam kezem nyaka köré. Csók csatánk után vállamnál fogva térdeltetett le maga elé. – Nem fog magától a szádba menni szóval gyerünk, gyerünk.

Ahogy szembe voltam igen nagy dudorával belegondoltam, hogy szabad-e ilyeneket tennem azok után, amiket Zicoval is csináltam. Hiszen, ő maga mondta, hogy nem az volt az első és utolsó alkalom, szóval még több is lesz. És, ha vele ilyet csinálok JiYong hyunggal nem tehetem meg. Vagy, talán még is? Elmélkedésemből az említett sóhaja ébresztett fel.

- Ne haragudj, csak…

- Figyelj, attól, mert azzal a nyomi macskával is csináltad, attól még én kezdeményeztem először, szóval gyakorlatilag enyém az a jog, hogy azt tehetek veled, amit akarok. Ne érezd magad rosszul miatta, ha nem tetszik azonnal abbahagyjuk, és talán megpróbállak kiverni a fejemből, oké? –borzolta össze hajam. Nem is vagy te olyan kemény, mint amilyennek mutatod magad, G-Dragon. Mondandóját egy lágy csókkal törtem meg, majd elé guggoltam, s simogatni kezdtem őt. Éreztem, ahogy kezem alatt egyre nő és keményedik. Kigomboltam nadrágját, majd alsójával együtt lehúztam róla, így az a földre esett, férfiassága pedig szinte már hasát verte. Először csak egyik kezemet húztam végig rajta, hol gyorsabban, hol lassabban, míg a másikkal teste többi részét cirógattam. Halk, ám erős nyögései kéztettek arra, hogy számmal is akcióba lépjek. Nagy levegőt véve vettem be számba. A mai teljesen más volt a tegnapinál. Most nem követelte, hogy azonnal bekapjam az egészet, most elég volt neki annyi, hogy egy részét számmal, másik felét kezemmel kényeztetem. Nyelvemmel vadul csapdostam szerszáma körül, míg végül teljesen bevettem az egészet, mire ő egy nagyot nyögött. Ő is és én is éreztük, hogy már nem kell sok neki, ezért hajamba markolva diktált egy tempót, mire egy öblös nyögés keretében elélvezett. Mindent lenyeltem ami kijött belőle. – El sem tudod képzelni, milyen szexi az, ahogy ezt az egészet csinálod, úgy hogy, ha nem bánod, most nem elégítelek ki. Legalább is, nem így.

Gyengéden megfogta kezemet, a vécé falának támasztott, majd egy ujját éreztem magamban, mire a kelleténél hangosabban felnyögtem. Pár perc elteltével még egy ujja jött belém, végül pedig egy harmadik is társult az előző kettőhöz. Ki-be húzogatta őket, s az összes lehetséges irányba forgatta is azokat. A tegnapi menet Zicoval megtette a hatását, ezért nem kellett annyira tágítania és nem is fájtak a lökései az ujjával, mint legelőször. Amint nyögéseim fájdalmasból élvezet teljesbe mentek át, kihúzta őket, s helyükön férfiasságának elejét éreztem meg. Lassan és nyugodtan hatolt belém, teljesen más volt, mint Zicoval. Nyögéseimet csókokkal próbálta elnyomni kisebb-nagyobb sikerrel. Amint teljesen magamban tudhattam várt egy kicsit, majd lassan mozogni kezdett bennem. Éles nyögések jöttek ki, mind az ő, mind az én számból. A lassú tempó egyik pillanatról a másikra gyorsult, míg végül egy állandó, viszonylag gyors tempót fel nem vettünk. Hogy még több élvezetben legyen részem, egyik kezével tagomra markolt rá, s kezdte azt kényeztetni, mire csípőmet még jobban mozgatni kezdtem.

- Ohh, igen… ez, így... annyira, nagyon jó. Remekül csinálod Nyuszika. B-biztos, hogy… tegnap volt…az első, ilyened? –kérdezte lihegve.

- I-i-igen. –feleltem.

- Milyen kár, hogy… nem… láthattam. – lökött rajtam egy nagyobbat, így lökései már nem csak gyorsak, de erősek is voltak. Talán fél óra elteltével éreztem, hogy közel a vég. Gyanúm bebizonyosodott, mikor testem remegni kezdett, izmaim összerándultak, s az orgazmus csodás vihara tört át rajtam. Pár lökés után ez az érzés GD-n is áttört, s belém élvezett. – Ez fantasztikus volt Zelo. Köszönöm. –csókolt meg.

Gyorsan rendbe tettük magunkat, megfogtuk a cuccainkat s visszaindultunk a próbaterembe. Útközben azon gondolkodtam, hogy mennyire más az a két fiú. Nem csak külsőre, és személyiségileg, de még szexuális téren is. Nincs ebben a témában olyan, hűű de nagy tapasztalatom, de azt már most felfogtam, hogy Zico a durvább, míg GD a gyengédebb szexet kedveli. De, aztán lehet, hogy teljesen más az ízlésük, és csak velem ilyenek. De miért? És mégis mivel érdemeltem ki ezt a bánásmódot? Gondolkodásomat leginkább az zavarta meg, hogy hyung egy puszit nyomott az arcomra, majd kézen fogva sétáltunk tovább. Hogy őszinte legyek, egy kicsit –tényleg csak kicsit- lányosan elvörösödtem, és mosolyogni kezdtem, hiszen, ez még is csak egy különleges gesztus, amit nem szoktunk olyan sok embernek odaadni. A terembe lépve nyugodt szívvel láttam, hogy Zico még nincs itt, így nem kellett azonnal ellépnem a fiú mellől. Együtt mentünk a kanapéhoz, és míg én simán le akartam ülni, ő addig az ölébe húzott, s egy apró puszit adott nyakamra.

- JiYong hyung, elolvasod azt, amit tegnap este írtam? – néztem rá nagy szemekkel.

- Persze. –felelte mosolyogva. Átadtam neki a lapokat, mire ő szakszerűen olvasgatni kezdte őket. Pár perc múlva inkább felálltam, a tükör elé mentem, s táncolni kezdtem az egyik koreográfiánkat. Jó, hát mi tagadás, túl sok a fölös energiám, nem tehetek róla. – Gyere ide egy kicsit.

- Igen? –álltam meg előtte, mire ő ismét az ölébe húzott, és hosszan megcsókolt.

- Ezt azért kapod, mert nagyon ügyes voltál. Ettől persze teljesen eltérő kell, de azért így, első neki futásra nem is olyan rossz.

- Köszönöm. –mosolyogtam rá. A következő pillanatban kinyílt az ajtó, és egy kissé fáradt Zico lépett be rajta. Amint meglátott minket, morgott valamit, odajött hozzánk, vagyis, had pontosítsak, hozzám, megfogta államat, s egy csókkal köszöntött. Nyelvét átdugta számba, közben lustán kóstolgatta ajkaimat.

- Jó reggelt Zelo. –mosolygott rám.

- Jó reggelt Zico.

- JiYong. –biccentett ellenszenvesen GD felé.

- Ennél édesebb reggeli köszöntés már nem is létezik. Bár, én tudok ennél egy jobbat. –felelte, mire puha ajkai nyakamon szaladtak végig, ezzel ingerültebbé téve az előttünk álló fiút, aki erre az én ölembe ült, majd ismét megcsókolt. Kezei oldalamra vándoroltak, így azt hittem, pólómat fogja levenni, de helyette megcsikizett. Abban a pillanatban mindkettőjüktől elszakadtam, és a kanapén elterülve nevettem.

- Ideje lenne dolgozni. – morogta. Ez nem volt rossz húzás, ismerjük el.

A legnagyobb szerencsémnek azt mondhatom, hogy bizonyos időközönként valamelyikünk menedzsere bejött, hogy megnézze, hogy haladunk, meg ilyenek. Az elején még feszültek voltunk, csak mindenki másért. Én a dal miatt, és a két srác miatt, Zico azért, mert GD ölében ültem, az utóbbi pedig… hát azt már én se tudom, őt szerintem egész egyszerűen csak Zico zavarta. Fő a jó viszony a munkatársakkal. Ám ez az egész akkor szűnt meg, mikor fogtam magam és ledobtam az összes lapot a földre, majd ráugrottam, mondván „kicsi a rakás”. Amit egyáltalán nem gondoltam volna, az-az, hogy erre a másik két fiús is felkapja a fejét, és rám ugranak. Na ennek az egésznek a végeredménye az én összetört csontjaim, és néhány gyűrött kotta lett, de legalább láthattam őket együtt nevetni. Mivel így jól szórakoztak, megmertem azt csinálni, hogy felajánlottam, hogy rendelünk kaját, és addig lazítunk egyet, míg meg nem jön, hisz senki sem dolgozhat üres gyomorral. Felhívtam azt az éttermet, akiktől a fiúkkal szoktunk rendelni és a szokásosat kértem. Abban a fél órában, míg vártunk az ételre neki álltunk beszélgetni. Olyan dolgok jöttek szóba, mint régi ismerőök, osztálytársak. Az utóbbi témába annyira nem tudtam beleszólni, mivel ugye én már 15 évesen debütáltam Yongguk hyunggal. Valahogyan feljött a barátnő téma is, amit azért is tartottam furcsának mivel, hogy mindketten egy egész listát soroltak fel, miközben olyan dolgokat csináltak velem. Akkor ez most, hogy is van? Ezek után feljött az a téma, ami mind lányoknál, mind fiúknál elmaradhatatlan. Jelen pillanatban bejön-e nekünk valaki?

- Hááát, nem hinném. Mostanság túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ilyeneken gondolkozzak. –mondtam őszintén. De miért is hazudtam volna nekik?

- Érdekes. Pedig még nekem is szemet szúrt valaki… - gondolkodott el JiYoung.

- Tényleg Hyung, és ki az? –néztem rá nagy szemekkel.

- Titok. – mosolygott rám.

- Pff… - hallottuk Zicot, majd mindketten kérdőn néztünk felé. – Most mi van? Nem elmondtam már, hogy én Zelot szeretem?

- Hyung, ne hülyéskedj, komolyan gondoltuk.

- Én is. –nézett mélyen szemembe. Nem értettem azt a sejtelmes pillantást, azt a vággyal teli tekintetet, hogy miért néz rám úgy, mint arra, akinek mindjárt neki esik. Telefonom csörgése zavarta meg a közénk telepedett csendet, jelezve, hogy megjött az étel.

A lehető leggyorsabb időt futottam meg a földszint és a tízedik között. Nem tehettem mást, hisz ki tudja, ha lassabb vagyok akkor talán megölik egymást. Így is, mikor beestem a terembe GD megpofozta Zicot, aki ha nem szólok közbe, széttépi a másikat.

- Srácok, most komolyan, mi ez a sok kakasviadal? –ültem le a kanapéra, majd neki láttam az egyik doboz csirkének.

- Csak egy egészséges versengés. – dőlt hátra JiYong majd ő is enni kezdett végül pedig Zico is.

Este nyolckor fejeztük be a munkát, tekintettel arra, hogy mind a hárman használhatatlanok voltunk, és két nap leforgása alatt a veszekedésnél tovább nem jutottunk. Most lesz egy viszonylag hosszú, egy hetes távollétünk egymástól, ahol mindenki a saját tevékenységeire koncentrálhat, valamint az én esetemben, gyakorolhassam a dalszöveg írást. Ismét Zico hyung vitt haza, ám mielőtt beszálltam a kocsiba, GD egy papírt nyomott a kezembe, számra pedig egy apró puszit. 

A Nyuszi, a Sárkány és az Oroszlán (ZeloxGDxZico) - 1. rész

Szereplők: Zelo (B.A.P.), Zico (Block B), G-Dragon (BigBang)

Figyelmeztetés: +18 

Páros: ZeloxGD, ZeloxZico

Leírás: Kine ismerné a nagyhírű BigBang leaderét és rapperét, Kwon JiYongot? Vagy Zicot, a Block B főrapperét és leaderét? Esetleg Zelot, a B.A.P. maknae-ját és rapperét? Egynap, mikor összeeresztik ezt a három rapper-istent, Zelo élete fenekestül megváltozik. Vajon sikerül a három fiúnak csak a dalra koncentrálni? Képes lesz Zico és GD együtt dolgozni, vagy semmire se jutnak a kettejük közti rivalizálás miatt?

Shiro-chan

- Hey Hyung, szerinted jó ez így? –mutattam meg a fiúnak egy mozdulatot.

- Aigo Zelo, még meg sincs, hogy mit adunk elő, és kivel, de Te már is a koreográfián dolgozol?  Nyugodj le, kis srác. –simogatta meg a fejem Zico.

- Nagyobb vagyok nálad! –húztam ki magam.

- Én meg idősebb és erősebb. –jelentette ki, mire megfogta egyik karom, megcsavarta azt, s a következő pillanatban már a földön feküdtem, miközben ő a derekamon pihent. – Na látod. Megmondtam.

- Ez csak azért volt, mert nem figyeltem oda. –durcáztam.

- Persze, persze. –mondta, lehajolt hozzám és egy puszit nyomott arcomra.

- Ez meg mi volt?

- Figyelem elterelés. – mondta, majd egyből csikizni kezdett, mire én hangosan felnevettem és kapálóztam alatta.

- Bocsánat a zavarásért, de meghoztam a harmadik tagot is. –nyitott be a menedzserem, egy barna hajú fiúval az oldalán. Várjunk csak, hisz ez…

- G-Dragon Hyung! –pattantam fel a földről, odafutottam hozzá és meghajoltam előtte. – Nagyon örvendek, Zelo vagyok.

- Szint úgy. De, ha kérhetnélek, szólíts JiYongnak. –nyújtotta felém kezét, amit egyből el is fogadtam.

- JiYong. –biccentett Zico.

- Zico. –ismételte meg a mozdulatot a másik fiú is.

A menedzsereink bejöttek hozzánk, hogy elmondják nekünk a koncepciót. Valami olyan zenét kéne összehoznunk, mint amilyenek mi is vagyunk. Vagyis a két hyungom kissé én-központú szövegeit kéne összeforrasztani az én B.A.P.-s stílusommal. Leegyszerűsítve, valami sajátos világkép, amibe kell egy aprócska nagyképűség. Egy valamiben biztos vagyok, pontosabban kettőben. Egy, ez egy igen hosszú és nehézkes folyamat lesz. Kettő: ehhez a munkához nagyon össze kell szoknunk, illetve barátkoznunk, ami nekem és Ziconak nem lesz nehéz feladat, mivel már eleve jóban vagyunk. Bár, ahogy elnézem GD-nek sem lesz nehéz dolga, jó fej a srác.

Egész nap a próbateremben ültünk és próbáltunk írni valamit. A két fiúnak igazán könnyen ment, mert ők eleve dalszövegíróként is debütáltak, de én, aki még egyetlen sort sem írtam? Hát mondjuk úgy, hogy egy kamiont talán könnyebb lenne elhúzni. Leginkább azért nem tudom mit, hogy kéne csinálni, mert nálunk Yongguk írja a szövegeket, amik természetesen fantasztikusak. Na nekem azért is van pluszba nehéz dolgom, mert az LTE rap-et is bele akarják rakni, amihez nem elég egy jó szöveg, hanem a ritmusára és gyorsaságára is oda kell figyelni.

- Na mi van, elakadtál? – nézett át a vállam fölött GD, egyenes a lapomra.

- Egy kicsit. – feleltem kínosan.

- Ez a két sor egész jó. –mutatott rá kettőre, a húsz sor közül, mire én egy hatalmasat sóhajtottam. – Nyugi van, nem megy ám mindenkinek elsőre. – kócolta össze a hajam. Most komolyan ez miért jó mindenkinek?

Amúgy az a két sor össz-vissz ennyi „If I could change the world, everything will be alright.”. Gratulálok Zelo, ennél klisésebbet már te sem tudtál volna írni. Nah mindegy, folytatom inkább a munkát.

Mikor már nagyon a végünket jártuk, Zico elővett a hűtőből pár üveg sört, amiket elkezdtünk elfogyasztani, mikor Zico kapott egy telefont. Miután letette közölte, hogy háromnegyed óra, és itt van. GD-vel folytattuk az ivást illetve a beszélgetést.

- És mond csak, Nyuszika, milyen ritkán szoktál inni? –nézett rám kissé aggódva.

- Meg nem vagyok nagykorú, szóval nem olyan sűrűn. –vonogattam a vállam. Hogy őszinte legyek, az a pár sör eléggé betett nekem. Először is, nem a leggyengébb fajtájú volt, valami baromi erős, nem is értem ők még hogy bírják. Másodszor pedig, minimum hat üveggel már megittam, szóval érthető, hogy miért kezdek kettőt látni GD-ből.

- Akkor ezt el is veszem. –próbálta meg elvenni a kezemből a dobozt, de nem akartam neki adni. Mikor eljött a megfelelő pillanat, nagyot rántottam a sörön, így biztonságban magamnál tudhattam, bár ne sokáig így, ezért egy húzásra megittam a doboz tartalmát. –Neked aztán van húzatod, kis srác.

- Nem is vagyok kisfiú. – dugtam ki nyelvem.

- Dehogynem. Nagyon sok mindent nem tudsz még. –kacsintott rám kacéran, és ez nekem olyan magas labda volt, hogy nem tudtam megállni, hogy ne ugorjak fel érte, és ne üssem le.

- Akkor taníts meg rájuk. –néztem rá őzike szemekkel.

- Ahogy parancsolsz. –vonta meg vállát, majd hirtelen ajkaimra tapadt. Szájának alkohol íze volt, ám ajkai mégis puhák és édesek voltak. Alsó ajkamba harapott, mire felnyögtem s ezt kihasználva nyelvét áterőszakolta számba. Eleinte nem tudtam, mit kéne tennem és hogyan, ám mikor nyakamnál fogva közelebb húzott magához, közben hajamat tépve, nyelvemet engedelmesen átvezettem szájába, ahol azonnal heves, és egyben édes csatát vívtunk. Igen alattomos módon ezt a csatát Ő nyerte meg. És mi volt ez a módszer? Hát „csak” annyi, hogy nadrágomon át rámarkolt férfiasságomra, ami miatt elvesztettem minden figyelmem, egyet lökött rajtam és már is a kanapén feküdtem, miközben Ő a nyakamat csókolgatta.

- GD… G-Dragon. –sóhajtoztam, mire ő beleharapott nyakamba s szívni kezdte azt.

- Mit mondtam, hogy hívj? – morgott rám még mindig nyakamat puszilgatva.

- Ji… JiYongnak. – feleltem.

- Na ugye. Még egy ilyen, és lógva hagylak, drága Nyuszikám. – kacsintott, majd levette rólam pólóm s kulcscsontomat kezdte nyalni, illetve csókolni. Egyre lejjebb haladva melleimet vette kezelésbe.

- JiYong, ezt… ezt ne.

- Miért, nem tetszik? –nézett rám, közben pedig mellbimbóimmal játszadozott.

- De tetszik, nagyon is. De nem vagyok lány.

- Ez igaz. Akkor, szeretnéd, ha tovább mennék?

- I-igen. –sóhajtottam.

Kérésemet teljesítve haladt tovább hasamon, közben testem minden részére apró csókokat hintett. Nadrágomhoz érve nem hogy levette volna azt, ááá ugyan. Azon keresztül kezdett izgatni, mitől vonaglani kezdtem.

- De kis türelmetlen itt valaki. De üsse kő, ez az első alkalmunk, megteszem neked egyből. – mondta, azzal lerántotta rólam nadrágom, boxeremmel együtt, így teljes méretem elétárulkozott. –Hmm… úgy tűnik, amilyen magas olyan hosszú is idelent. –nyalt végig tagomon.

Először makkomat kényeztette néhány ujjával, majd tenyerével az egészet megfogta s gyengéden megszorított azt, amelynek hatására felnyögtem. Miután nyugtázta, hogy tetszik, amit csinál, azzal folytatta, hogy kezét fel-le húzogatta rajtam, s olykor-olykor szorított is egyet rajta. Ezen tettei miatt hangos nyögéseim terítették be az egész szobát, mire ő csak még jobban vigyorgott. Miközben felkúszott hozzám folytatta munkáját, majd a fülem mögé csókolt, végül pedig ajkaimra tapadt. Nyelvét szorgosan forgatta számban, és én arra gondoltam, ez vajon milyen érzés lehet ott lent.

- Szeretnéd, ha lent is így csinálnám? –komolyan mondom, ez a fiú gondolatolvasó.

- I-i-igen.

- Kérd szépen.

-JiYong Hyung, kérlek, a száddal is… - nem engedte befejezni mondatom, mert a „kérlek” szónál bekapta férfiasságom. Eleinte csak egy részét, végül pedig tövig bekapta. Valami fantasztikus érzés volt bent lenni GD szájában. Meleg volt és nedves. Fejével bólogatni kezdett rajtam, majd nyelvével olyan mozdulatokat végzett, mint az előbb a számban. Néha-néha ráharapott, itt-ott erősebben húzta meg a bőrt rajta, amitől csak még inkább a fellegekben éreztem magam. Pár perc elteltével egy heves és áttörő érzéssel szájába élveztem, amit ő az utolsó cseppig le is nyelt.

- Most Te jössz drágám. –ült fel, s ölébe ültem. Pont mikor átakartam volna kulcsolni lábammal derekát, leállított. – Még ne így. Én is szeretnék az édes kis szádba élvezni. Hisz, ismered a mondást: kölcsön kenyér visszajár.

Míg Ő a kanapén ült, addig én letérdeltem elé. Kissé idegesen és ügyetlenül kezdtem kigombolni nadrágját, amit ő szórakozottan figyelt. Miután leszenvedtem róla nadrágját, alsóját apró csókokkal hintve jártam körbe végül pedig vettem le róla, így elém tárulkozott hatalmas férfiassága. Kissé megdermedten térdepeltem előtte, hogy még is mi a szart csináljak ezzel a nagy döggel, mikor eszembe jutottak előző mozdulatai. Ujjammal makkjához értem, s kezdtem körözni rajta.

- Valami sajátosat akarok látni, nem azt, amit egyszer már csináltam. –csókolt meg.

Hát jó, legyen. Valahogy csak megoldom. Teljes tenyeremmel megfogtam őt, majd erőteljesen és sebesen mozgatni kezdtem rajta kezem fel-le, amiket ő öblös nyögésekkel díjazott. Végül számmal is bekebeleztem férfiasságát. Én úgy gondoltam, hogy elég, ha a negyedét veszem be, mivel az még kényelmesen el is fér a számban, de Ő ezt másképp gondolta. Hajamba túrt és egy határozott mozdulattal egész hosszát lenyomta torkomon, amitől egy kicsit öklendezni kezdtem, bár pár perc múltán már meg is szoktam. Ahogy hallottam Hyung kéjes nyögéseit, felbátorodtam. Egyik kezemmel heréit masszíroztam, míg másikkal combját cirógattam. Újabb percek elteltével csak annyit észleltem, hogy GD még jobban magához szorít, majd egy nagy nyögés keretében a számba élvez. Mivel mélyen lent volt, ezért magától értetődő volt, hogy mindent lenyeltem, ami csak kijött. Bár ez az egész hihetetlenül erotikus volt, ám ondója ragadós volt és kissé undorító. Egy heves mozdulattal kiszállt számból, magához húzott és megcsókolt. Ezt követően eldöntött a kanapén, szájába vette ujjait s nyalogatni kezdte azokat. Lábaimat szélesre nyitotta, majd egy ujját belém helyezte, mire én fájdalmasan felnyögtem.

- Zicoval még nem csináltátok? – megráztam a fejem, mire ő meglepetten nézett rám. - Mekkora egy balfasz ez a gyerek. Na nem baj, így legalább enyém lesz a megtiszteltetés. –mosolygott, s még egy ujját belém vezette. Szépen, lassan mozgatta és forgatta őket ki-be, szinte minden lehetséges irányba. Furcsa érzés volt, hogy valamit tesznek be és nem csak adok ki magamból. Mennél több ujját helyezte fel annál jobban szorított és éreztem furcsának jelenlétét. – Felkészültél, Nyuszikám?

- Meg a nagy ló szart! –rántotta le rólam valaki GD-t. Ez a valaki Zico volt. – Van két lehetőséged: egy, most azonnal eltűnsz, és nem verlek agyon, vagy kettő, itt maradsz, és még a drága bandád se fog felismerni, annyira eltorzítom a szép kis arcod.

- Nyugi van, nyugi van. Csak szórakoztunk egy kicsit.

- Ha még egyszer a közelébe mersz menni, én esküszöm…

- Mit fogsz tenni? Semmit, ugyanis egy igen hosszú projekt áll előttünk, ami miatt folyton találkoznunk kell. Szóval, viszlát holnap, ZI-A-CO. Szia Nyuszim. –csókolt meg,majd kiviharzott a teremből.

- Zico Hyung, én…

- Kuss legyen! –ordított rám, majd felpofozott. – Látom Te is olyan vagy, aki nem törődik mások érzéseivel.

- Mi van? Hyung, miről beszélsz?

- Már mindegy. Befejezem azt, amit, ezt a faszkalap elkezdett. –mondta, majd ő is eldöntött a kanapén, villám gyorsan levetkőzött, majd a következő pillanatban, bármi nemű felvezetés nélkül, belém vezette magát. Fájdalmasan felordítottam, mire Zico erőszakosan ajkaimra tapadt. Kezemet átfontam nyaka körül, utána pedig hátát kezdtem karmolni. – Ez az, nagyon jó. Nem is tudtam, hogy ennyire ismersz, hogy még azt is tudod, hogy így szeretem a szexet. Jó durván. Pff, szóval ez a barom még meg is jelölt? Hát, nem maradhatok le tőle. – mondta, majd nyakamra tapadt, s szívni kezdte azt, közben pedig hevesen mozgott bennem. Egyszer lassan és gyengéden, utána meg gyorsan és erősen. Tekintettel arra, hogy semmit nem várt mielőtt mozogni kezett bennem, azt hittem megőrülök a fájdalomtól. Minden végtagom sajgott, azt kívántam bárcsak vége lehetne ennek a borzasztó fájdalomnak. Folyamatos tempójának és tapasztalatának köszönhetően a fájdalom hullámai fokozatosan eltűntek aminek helyébe az élvezet lépett.

- I-i-igen, ez az. Ott… ott nagyon jó. –nyögdécseltem.

- Áááá szóval beszélni is tud közben a kis ribanc? Ezt már szeretem. –csókolt bele nyakamba.

Fogalmam sincs, mennyi ideje csinálhattuk már, mikor már csak annyit vettem észre, hogy Zico lök rajtam néhány erőset, s mind ketten a csúcsra jutunk. Zihálva borult rám, majd apró csókokkal borította be arcomat.

- Hyung, tényleg ribanc vagyok? –néztem rá könnyes szemekkel, mikor eljutott az agyamig, hogy mit is mondott.

- Jaaaj, Istenkém, de hogy is. Egyáltalán nem vagy az. Sőt! Te egy angyal vagy. – csókolt meg.

- De akkor miért mondtad ezt?

- Tudod, szex közben szoktam ilyeneket mondani.

- De tuti?

- Tuti. Csak azt bánom, hogy ezt az oldalamat is meg kell szoknod.

- Ezt hogy érted?

- Zelo, szeretlek. Pont, nincs vita. Ne kérdezd miért, én se tudom. És most, hogy itt van ez a hülye Sárkány, ő is meg akar majd magának szerezni, amit persze nem fogok hagyni neki. Mond csak, Te is szeretsz, ugye?

- Hát, izé… - makogtam.

- Nem baj, ha még nem tudsz válaszolni. Majd rájössz. De amíg itt van ő is, addig folyamatosan le kell majd feküdnünk, hogy a tudtára adjam: az enyém vagy. – csókolt meg. – Úgyhogy, előre is bocsánat, ha valami olyat csinálok, ami fáj. Csak tudod, ilyenkor nehéz visszafogni magunkat, pláne ha rólad van szó.

- Semmi gond, Hello Kitty. –simogattam meg arcát.

- Mondtam már, hogy ne hívj így. – miközben egy újabb csók csatába keveredtem, azon gondolkoztam, mibe is vágtam bele a fejszém? Gyakorlatilag abba egyeztem bele, hogy két srác játékszere leszek. Gratulálok Zelo, nagyon ügyes vagy.

Zico kocsival vitt haza, majd mielőtt kiszálltam volna, egy szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra, így paradicsom pirosan vonultam be a házba, ahol bandám többi tagja éppen a TV-t nézte.

- Nah, milyen volt? – kérdezte Yongguk.

- Érdekes. –feleltem.

- Mennyire volt hosszú? –kérdzete Himchan.

- Mi? Hyung, ezt mire érted?

- A próba? Milyen hosszú volt? Mert ahogy érzem rajtad, nem csak zeneszerzés volt ott.

- Jaaa, hát… hosszú. Nagyon, de nagyon hosszúúúúú. –feleltem, majd felrohantam a szobámba, s miközben aludni próbáltam négy dolgon gondolkoztam. 1. Zicon. 2. G-Dragonon. 3. A dalon És végül négy: mekkora egy szerencsétlen is vagyok valójában…