A Nyuszi, a Sárkány és az Oroszlán (ZeloxGDxZico) - 2. rész

Szereplők: Zelo (B.A.P.), Zico (Block B), G-Dragon (BigBang)

Figyelmeztetés: +18

Páros: ZeloxGD, ZeloxZico

Leírás: Senki sem szereti, ha félbehagy valamit, és ezzel még a szupersztár G-Dragon is így van. Előző nap nem tudta magáévá tenni a fiatal fiút, de az új nap új lehetőségeket tartalmaz. Ám ezek a lehetőségek gyakran vitákká is alakulhatnak, ha két alfahím tartózkodik egy falkában. 

Shiro-chan

Másnap reggel idegesen mentem az épület felé, ahol zajlottak és zajlani fognak a próbáink. A terembe lépve nem találtam senkit. Már miért is találtam volna? Reggel nyolckor kéne találkoznunk, de én már fél hétkor itt vagyok. Ahogy Zicot ismerem, olyan fél tíz fele még akár a munkának is neki állhatunk. GD-ről nem tudok semmit, hogy szokott-e késni, vagy sem, és ha igen, akkor mennyit. Az este jutott eszembe néhány dalszöveg, és még Yongguk hyung is segített nekem, így azokat tanulmányoztam. Kis idő múlva meguntam a várakozást, ezért kimentem a mosdóba, hogy megmossam az arcomat. Ám ott olyan dologgal találtam magam szembe, amire nem számítottam.

- Hyung. Jó reggelt. –köszöntem meglepetten GD-nek.

- Zelo-ah, neked is. Hogy-hogy itt vagy?

- Túl izgatott voltam. –mondtam mosolyogva, majd eszembe jutottak a tegnap történtek. Ahogy megjelentek előttem a képek teljesen elvörösödtem, és leginkább lehúztam volna magam az egyik wc-n szégyenemben.

- Nah mi van drágám, meleged van? Ha igen, akkor ezt akár le is vehetnénk. –lépett hozzám, s levette a pólóm és nyakamra tapadt. – Látom Zico is járt erre tegnap. Ugye nem hagyott lógva? –simogatta meg mellkasom.

- N-n-nem. –motyogtam.

- Helyes. De tudod, szeretem befejezni azt, amit egyszer már elkezdtem úgy hogy, remélem nem bánod, ha most szórakozunk egy kicsit. – csuklómnál fogva húzott be az egyik fülkébe, ahol hevesen ajkaimra tapadt. Nyelve olyan erősséggel tört be számba, hogy szinte fel se fogtam mi történt. Ajkai puhák voltak és édesek, nyelve –ha fogalmazhatok így- kecsesen mozgott számban, miközben kezével fedezte fel testem minden pontját. Sokkomból felébredve csókoltam neki vissza, majd fontam kezem nyaka köré. Csók csatánk után vállamnál fogva térdeltetett le maga elé. – Nem fog magától a szádba menni szóval gyerünk, gyerünk.

Ahogy szembe voltam igen nagy dudorával belegondoltam, hogy szabad-e ilyeneket tennem azok után, amiket Zicoval is csináltam. Hiszen, ő maga mondta, hogy nem az volt az első és utolsó alkalom, szóval még több is lesz. És, ha vele ilyet csinálok JiYong hyunggal nem tehetem meg. Vagy, talán még is? Elmélkedésemből az említett sóhaja ébresztett fel.

- Ne haragudj, csak…

- Figyelj, attól, mert azzal a nyomi macskával is csináltad, attól még én kezdeményeztem először, szóval gyakorlatilag enyém az a jog, hogy azt tehetek veled, amit akarok. Ne érezd magad rosszul miatta, ha nem tetszik azonnal abbahagyjuk, és talán megpróbállak kiverni a fejemből, oké? –borzolta össze hajam. Nem is vagy te olyan kemény, mint amilyennek mutatod magad, G-Dragon. Mondandóját egy lágy csókkal törtem meg, majd elé guggoltam, s simogatni kezdtem őt. Éreztem, ahogy kezem alatt egyre nő és keményedik. Kigomboltam nadrágját, majd alsójával együtt lehúztam róla, így az a földre esett, férfiassága pedig szinte már hasát verte. Először csak egyik kezemet húztam végig rajta, hol gyorsabban, hol lassabban, míg a másikkal teste többi részét cirógattam. Halk, ám erős nyögései kéztettek arra, hogy számmal is akcióba lépjek. Nagy levegőt véve vettem be számba. A mai teljesen más volt a tegnapinál. Most nem követelte, hogy azonnal bekapjam az egészet, most elég volt neki annyi, hogy egy részét számmal, másik felét kezemmel kényeztetem. Nyelvemmel vadul csapdostam szerszáma körül, míg végül teljesen bevettem az egészet, mire ő egy nagyot nyögött. Ő is és én is éreztük, hogy már nem kell sok neki, ezért hajamba markolva diktált egy tempót, mire egy öblös nyögés keretében elélvezett. Mindent lenyeltem ami kijött belőle. – El sem tudod képzelni, milyen szexi az, ahogy ezt az egészet csinálod, úgy hogy, ha nem bánod, most nem elégítelek ki. Legalább is, nem így.

Gyengéden megfogta kezemet, a vécé falának támasztott, majd egy ujját éreztem magamban, mire a kelleténél hangosabban felnyögtem. Pár perc elteltével még egy ujja jött belém, végül pedig egy harmadik is társult az előző kettőhöz. Ki-be húzogatta őket, s az összes lehetséges irányba forgatta is azokat. A tegnapi menet Zicoval megtette a hatását, ezért nem kellett annyira tágítania és nem is fájtak a lökései az ujjával, mint legelőször. Amint nyögéseim fájdalmasból élvezet teljesbe mentek át, kihúzta őket, s helyükön férfiasságának elejét éreztem meg. Lassan és nyugodtan hatolt belém, teljesen más volt, mint Zicoval. Nyögéseimet csókokkal próbálta elnyomni kisebb-nagyobb sikerrel. Amint teljesen magamban tudhattam várt egy kicsit, majd lassan mozogni kezdett bennem. Éles nyögések jöttek ki, mind az ő, mind az én számból. A lassú tempó egyik pillanatról a másikra gyorsult, míg végül egy állandó, viszonylag gyors tempót fel nem vettünk. Hogy még több élvezetben legyen részem, egyik kezével tagomra markolt rá, s kezdte azt kényeztetni, mire csípőmet még jobban mozgatni kezdtem.

- Ohh, igen… ez, így... annyira, nagyon jó. Remekül csinálod Nyuszika. B-biztos, hogy… tegnap volt…az első, ilyened? –kérdezte lihegve.

- I-i-igen. –feleltem.

- Milyen kár, hogy… nem… láthattam. – lökött rajtam egy nagyobbat, így lökései már nem csak gyorsak, de erősek is voltak. Talán fél óra elteltével éreztem, hogy közel a vég. Gyanúm bebizonyosodott, mikor testem remegni kezdett, izmaim összerándultak, s az orgazmus csodás vihara tört át rajtam. Pár lökés után ez az érzés GD-n is áttört, s belém élvezett. – Ez fantasztikus volt Zelo. Köszönöm. –csókolt meg.

Gyorsan rendbe tettük magunkat, megfogtuk a cuccainkat s visszaindultunk a próbaterembe. Útközben azon gondolkodtam, hogy mennyire más az a két fiú. Nem csak külsőre, és személyiségileg, de még szexuális téren is. Nincs ebben a témában olyan, hűű de nagy tapasztalatom, de azt már most felfogtam, hogy Zico a durvább, míg GD a gyengédebb szexet kedveli. De, aztán lehet, hogy teljesen más az ízlésük, és csak velem ilyenek. De miért? És mégis mivel érdemeltem ki ezt a bánásmódot? Gondolkodásomat leginkább az zavarta meg, hogy hyung egy puszit nyomott az arcomra, majd kézen fogva sétáltunk tovább. Hogy őszinte legyek, egy kicsit –tényleg csak kicsit- lányosan elvörösödtem, és mosolyogni kezdtem, hiszen, ez még is csak egy különleges gesztus, amit nem szoktunk olyan sok embernek odaadni. A terembe lépve nyugodt szívvel láttam, hogy Zico még nincs itt, így nem kellett azonnal ellépnem a fiú mellől. Együtt mentünk a kanapéhoz, és míg én simán le akartam ülni, ő addig az ölébe húzott, s egy apró puszit adott nyakamra.

- JiYong hyung, elolvasod azt, amit tegnap este írtam? – néztem rá nagy szemekkel.

- Persze. –felelte mosolyogva. Átadtam neki a lapokat, mire ő szakszerűen olvasgatni kezdte őket. Pár perc múlva inkább felálltam, a tükör elé mentem, s táncolni kezdtem az egyik koreográfiánkat. Jó, hát mi tagadás, túl sok a fölös energiám, nem tehetek róla. – Gyere ide egy kicsit.

- Igen? –álltam meg előtte, mire ő ismét az ölébe húzott, és hosszan megcsókolt.

- Ezt azért kapod, mert nagyon ügyes voltál. Ettől persze teljesen eltérő kell, de azért így, első neki futásra nem is olyan rossz.

- Köszönöm. –mosolyogtam rá. A következő pillanatban kinyílt az ajtó, és egy kissé fáradt Zico lépett be rajta. Amint meglátott minket, morgott valamit, odajött hozzánk, vagyis, had pontosítsak, hozzám, megfogta államat, s egy csókkal köszöntött. Nyelvét átdugta számba, közben lustán kóstolgatta ajkaimat.

- Jó reggelt Zelo. –mosolygott rám.

- Jó reggelt Zico.

- JiYong. –biccentett ellenszenvesen GD felé.

- Ennél édesebb reggeli köszöntés már nem is létezik. Bár, én tudok ennél egy jobbat. –felelte, mire puha ajkai nyakamon szaladtak végig, ezzel ingerültebbé téve az előttünk álló fiút, aki erre az én ölembe ült, majd ismét megcsókolt. Kezei oldalamra vándoroltak, így azt hittem, pólómat fogja levenni, de helyette megcsikizett. Abban a pillanatban mindkettőjüktől elszakadtam, és a kanapén elterülve nevettem.

- Ideje lenne dolgozni. – morogta. Ez nem volt rossz húzás, ismerjük el.

A legnagyobb szerencsémnek azt mondhatom, hogy bizonyos időközönként valamelyikünk menedzsere bejött, hogy megnézze, hogy haladunk, meg ilyenek. Az elején még feszültek voltunk, csak mindenki másért. Én a dal miatt, és a két srác miatt, Zico azért, mert GD ölében ültem, az utóbbi pedig… hát azt már én se tudom, őt szerintem egész egyszerűen csak Zico zavarta. Fő a jó viszony a munkatársakkal. Ám ez az egész akkor szűnt meg, mikor fogtam magam és ledobtam az összes lapot a földre, majd ráugrottam, mondván „kicsi a rakás”. Amit egyáltalán nem gondoltam volna, az-az, hogy erre a másik két fiús is felkapja a fejét, és rám ugranak. Na ennek az egésznek a végeredménye az én összetört csontjaim, és néhány gyűrött kotta lett, de legalább láthattam őket együtt nevetni. Mivel így jól szórakoztak, megmertem azt csinálni, hogy felajánlottam, hogy rendelünk kaját, és addig lazítunk egyet, míg meg nem jön, hisz senki sem dolgozhat üres gyomorral. Felhívtam azt az éttermet, akiktől a fiúkkal szoktunk rendelni és a szokásosat kértem. Abban a fél órában, míg vártunk az ételre neki álltunk beszélgetni. Olyan dolgok jöttek szóba, mint régi ismerőök, osztálytársak. Az utóbbi témába annyira nem tudtam beleszólni, mivel ugye én már 15 évesen debütáltam Yongguk hyunggal. Valahogyan feljött a barátnő téma is, amit azért is tartottam furcsának mivel, hogy mindketten egy egész listát soroltak fel, miközben olyan dolgokat csináltak velem. Akkor ez most, hogy is van? Ezek után feljött az a téma, ami mind lányoknál, mind fiúknál elmaradhatatlan. Jelen pillanatban bejön-e nekünk valaki?

- Hááát, nem hinném. Mostanság túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ilyeneken gondolkozzak. –mondtam őszintén. De miért is hazudtam volna nekik?

- Érdekes. Pedig még nekem is szemet szúrt valaki… - gondolkodott el JiYoung.

- Tényleg Hyung, és ki az? –néztem rá nagy szemekkel.

- Titok. – mosolygott rám.

- Pff… - hallottuk Zicot, majd mindketten kérdőn néztünk felé. – Most mi van? Nem elmondtam már, hogy én Zelot szeretem?

- Hyung, ne hülyéskedj, komolyan gondoltuk.

- Én is. –nézett mélyen szemembe. Nem értettem azt a sejtelmes pillantást, azt a vággyal teli tekintetet, hogy miért néz rám úgy, mint arra, akinek mindjárt neki esik. Telefonom csörgése zavarta meg a közénk telepedett csendet, jelezve, hogy megjött az étel.

A lehető leggyorsabb időt futottam meg a földszint és a tízedik között. Nem tehettem mást, hisz ki tudja, ha lassabb vagyok akkor talán megölik egymást. Így is, mikor beestem a terembe GD megpofozta Zicot, aki ha nem szólok közbe, széttépi a másikat.

- Srácok, most komolyan, mi ez a sok kakasviadal? –ültem le a kanapéra, majd neki láttam az egyik doboz csirkének.

- Csak egy egészséges versengés. – dőlt hátra JiYong majd ő is enni kezdett végül pedig Zico is.

Este nyolckor fejeztük be a munkát, tekintettel arra, hogy mind a hárman használhatatlanok voltunk, és két nap leforgása alatt a veszekedésnél tovább nem jutottunk. Most lesz egy viszonylag hosszú, egy hetes távollétünk egymástól, ahol mindenki a saját tevékenységeire koncentrálhat, valamint az én esetemben, gyakorolhassam a dalszöveg írást. Ismét Zico hyung vitt haza, ám mielőtt beszálltam a kocsiba, GD egy papírt nyomott a kezembe, számra pedig egy apró puszit.