Stúdió (Zico&P.O)

Egy blog három lánnyal. Hmm... Nem tudom mi fog ebből kisülni. Remélem tetszeni fognak majd a történetek. Hetero, Yaoi, Yuri... Lesz itt minden mi szem szájnak ingere! 
Mivel a másik két csajszival összevetve én vagyok a legidősebb, így én vagyok az első aki kiteszi a történetét. Ez a második yaoi amit írtam, szóval nem éppen a legtökéletesebb művem, de remélem mindenkinek tetszeni fog majd.  
Üdv: Elizabeth Kiyoko

Cím: Stúdió
Szereplők: Zico, P.O
Figyelmeztetés: +18, Yaoi
Leírás: Adott egy csendes, nyugodt nap, s hét idol akiknek semmi dolguk nincsen, vagyis csak öt. Zico éppen egy új dalon dolgozott a dorm stúdiójában, míg P.O minden erejével a zárt ajtó mögül próbált hallgatózni. De mi történik mikor a leader váratlanul segítséget két a legkisebbtől? A hőség, a rejtett érzelmek, s a hormonok dolgozni kezdenek. Tettek mennek végbe, sorsok fonódnak egybe, s a szoba csak forróbb lesz. De az agy sem áll le, s a végén elkészül majd a sok erőfeszítésbe kerülő dal?

*Pyo JiHoon*

Fülem a kis stúdiónk ajtajának nyomom. Bent hyung éppen az egyik dalát veszi fel. A jó szokásához híven, szerelmes szám. Vajon tényleg van barátnőd hyung? Ez az egyik kérdés amire senki sem tudja a választ, hiszen hyungnak mindig vannak egyéjszakás kalandjai, soha nem tud leragadni egy valakinél. Felsóhajtok.

Eltávolodok az ajtótól, a szobámba veszem az irányt. Betettem magam után az ajtót, s letelepedtem az ágyamra. Kezeimet a tarkómra teszem, a plafont bámultam. Hirtelen a Weekly Idolos szereplés jutott az eszembe. Arcomra mosoly kúszott amint eszembe jutottak az emlékek. Akkor... Akkor először mondtam neki hogy szeretem, igaz az csak poén volt, de... Bárcsak tudnád, hogy én nem poénból mondtam neked.

- Pyo tudnál nekem segíteni?

A hangról megugrottam.

- Bocsi, nem akartalak megijeszteni. - mosolyog rám.

- Mi... Miben segítsek? - kérdezem a torkomat megköszörülve.

- A dalhoz kellene a hangod. - mondta.

Bólintok, majd felálltam s követtem őt a kis stúdiós részünkbe. Belépve betette az ajtót, s hallottam a zár kattanását. Nem lepődök meg. Hyung mindig is utálja ha munka közben megzavarják, mindig bezárja maga után az ajtót.

*Woo JiHo*

Ahogy bezártam utána az ajtót, egyáltalán nem lepődött meg. Gondolom megszokta... Utálom ha megzavarnak, vagy ha mégis általában elkap az idegbaj, s a hajt is leordítom az illetőről, legyen bárki is. Kikerültem őt, s az asztalról felkapartam a lapot, amit alig két perce kapartam tele az írásommal.

- Erről lenne szó. - mondtam.

Elvette a lapot, s láttam szemeivel végig olvassa.

- Indítod az alapot? - kérdezte.

Bólintok. Beültem a székbe, majd már ment is az alap amit összehoztam. Rá pillantottam, de csak a lapot kémlelete. Csak bámultam gyönyörű arcát, a szőkére festett haja egy hajgumival volt hátra tűrve. A Weekly Idol műsor óta valami nagyon megváltozott kettőnk között. Sokkal távolságtartóbb lett, én pedig nem tudom mit higgyek.

- Mehet? - kérdeztem a szám végén.

- Persze. - vágta rá.

Odalépett a mikrofonhoz. A fülest feltette a fejére, majd a lapot a kezében tartva intett, hogy mehet. Én csak elindítottam, előre fordultam, s vártam.

*Pyo JiHoon*

Amikor énekelni kezdtem, ő megfordult, előre meredt a gépre. Miben is reménykedtem, hogy majd pont rám fog nézni? Belül már kínomban kellett nevetnem. Ennyire idióta sem lehetek, de erre kiderül, hogy igen. Pyo JiHoon egy 20 éves idióta, aki néha egy tizenéves rajongót megszégyenítő módon képes hisztit levágni, csak hogy a szerelme közelében lehessen. Igen, ez vagyok én. Egy szerencsétlen idióta.

Amikor felénekeltem amit kell, csak leültem a bent lévő kis kanapéra, majd a szöveget néztem.

- Azt hiszem pár helyen rontottam. - mondtam.

- Nem gáz, de ez így tetszett. - mondta.

A szemeimmel csak a sorokat bújtam, s belül átkoztam magamat. Soha nem szoktam dalt rontani, még ha elsőre is csinálom, az nem az én kenyerem.

Felpillantottam a lapomból, de csak annyit láttam, hogy Zico éppen a pulcsijától szabadul meg. Ahogy a fejét az anyag eltakarta lejjebb vándorolt a szemem, de csak a kockás hasával találtam szembe magamat. Egy nagyot nyeltem, de a tekintetemet egyszerűen nem bírtam levenni róla. Amint kiszabadította magát, én csak elpirultam, de éreztem, hogy ott lent kezdek egyre szűkebb lenni. Megköszörültem a torkomat, majd keresztbe téve a lábamat próbáltam úrrá lenni magamon, s inkább csak a lapomat bámultam. Remélem nem vette észre...

*Woo JiHo*

Amint leküszködtem a felsőmet, csak P.O-ra pillantottam. A feje inkább egy paradicsomra hasonlított mintsem a kis maeknera. 

Felhúztam a szemöldököm, s csak figyeltem mi baja lehet. A nadrágjára tévedt a tekintetem, ő pedig éppen ekkor tette keresztbe a lábait, de mindent tisztán láttam akármennyire is próbálta takargatni. A nadrágján tisztán kivehető volt a dudor. Ez most komoly? Most tényleg rám izgult fel ennyire?

A szám kiszáradt ezért végignyaltam rajta, majd csak elfordultam tőle. Rohadtul megnézném mekkora is van neki, és igazából elég szépen ki is elégíteném őt. De nem, egyenlőre nem adom meg neki ezt az örömöt, had húzzam még az agyát neki egy kicsit.

- Neked nincs meleged? - érdeklődtem teljesen normális hangnemben.

- De, hiszen nyár van hyung. - kuncogott rajtam.

- Ne röhögj. Csak azért kérdeztem mert úgy be vagy csomagolva mint egy szendvics.

- Baj? - köhögött egyet.

- Te tudod. - rántom meg a vállam.

Egy apró mosoly kúszott a számra. De jó hogy háttal vagyok neki, így semmit sem vesz észre, s remélem nem is fog rájönni semmire sem. El fogom érni, hogy azt mond, hogy szeretsz, kerüljön bármibe is Pyo JiHoon

- Na akkor újra? - kérdeztem.

- Igen.

Felállt, majd újra csak a mikrofonhoz lépett. Én megfordulok, s csak figyelem őt. Egy kis mosoly kúszik az arcomra amikor a nadrágjára tévedt a tekintetem. A dudor ott ékeskedett, csak arra várt, hogy bekaphassam, s vadul leszopjam. Nem Zico... Az még odébb van!

- Mi az hyung? - nézett rám.

- Semmi, kezd csak. - mondtam.

Megnyomtam egy gombot, majd már indult is a zene. Ő a pólóját próbálta úgy tenni, hogy ne vegyem észre, de ezzel még jobban elérte, hogy azt a pontot nézzem csak. A lapot a kezében fogta, s amikor kellett neki is kezdett. A hangja most más volt. Olyan bizonytalan.

Oké Zico, elég a játékból!

*Pyo JiHoon*

Képtelen voltam normálisan viselkedni. A farkam áll, s csak is miatta, ő meg mosolyog. Teljesen biztosra veszem, hogy észrevette, mert nem mosolyogna így, s abban is biztos vagyok, hogy valamit tervez. JiHoon nyugodj már le. Ne legyél öt éves. Úgy is éppen valamilyen csajon jár az agya akit ma este fog megrakni!

A szövegre alig bírtam odafigyelni. Folyamatosan éreztem Zico tekintetét magamon, ami rettenetesen irritált. Ha képes lennék kitépni a szemeidet hidd el már megtettem volna. De azokat a gyönyörű barna szemeket... Soha nem lennék képes.

Ekkor csak annyit észleltem, hogy felkel a székéből. Én pedig csak a szemeibe néztem, de a zenét nem nyomta le.

- Tedd le a fejhallgatót. - szólt rám.

Én megremegtem a rekedt hangja hallatán, majd letettem a mikrofonállványra.

- Ez sem kell.

Kitépte a füzetet a kezemből, majd megfogta a pulcsimat, s nekilökött a kanapénak, amire nehezen zuhantam rá.

- Hyung.. Mi... Mit csinálsz? - kérdeztem mikor az ölembe ült le.

- Felizgultál, rám. - mondta s odahajolva hozzám a nyakamba harapott.

Egy kéjes nyögés hagyta el a számat.

*Woo JiHo*

- Felizgultál, rám. - nyögtem a fülébe, majd a nyakába haraptam.

Ettől olyan nyögés hagyta el a száját, hogy én is kezdtem egyre keményebb lenni. A harapásomat szívni kezdtem.

- Ne... - nyögött fel, s kezeivel a vállamba markolt.

Próbált eltolni magától, de nem hagytam magamat.

- Ha nem hagyod abba az ellenkezést, nagyon meg fogod bánni. - morogtam.

Egy pillanat alatt elernyedt a keze, s a lábamra hullt. Egy apró mosollyal nyugtáztam a nyereményt, majd a kiszívott bőrfelületre egy apró puszit nyomtam.

- Legalább van valami, ami hozzám láncol.

Az ujjaimat végighúztam rajta. Felemeltem a fejem, hogy arcába nézhessek. Arca sokkal vörösebb volt mint eddig. Ujjaimat felfutattam a hajába, amit a másik kezem is követett, majd egy jól megcélzott mozdulattal kiszedtem belőle a hajgumit, s odébb dobtam. Kicsit megborzoltam, majd csak oda hajoltam. Alig egy lehelet választott el ajkaitól. Alig bírtam megállni, hogy ne tapadjak rá kívánatos ajkaira.

- Mond ki. Hallani akarom. - mondtam.

A szemeit ő már lehunyta.

- Szereltek hyung. Nem is, őrülten beléd zúgtam. - mondta határozottan.

Arcomra egy apró mosoly kúszott, majd mohón ajkai után kaptam. Amint felfogta mi is történik fele, kéjesen nyögött a számba. Kihasználtam az alkalmat. Az elnyílt szájába átdugtam a nyelvemet, s vadul hívtam az övét, s készségesen viszonozta is. Kezeit a nyakam köré kulcsolt, s csak szorosan vont magához. Kezeimet a feje mellett, a falon támasztottam meg.

Percekig csak így voltunk. Csókoltam őt amennyire csak lehetett, ő pedig olyan erősen vont magához, hogy nem is tudtam ilyen közel tudok lenni bárkihez is. Megragadtam a pulcsiját, s végig döntöttem a kanapén. Amikor tekintetünk találkozott, meglepődtem. JiHoon tekintete csak vágyat, s örömöt tükrözött. Megnyaltam az ajkaimat, majd finoman fölé hajoltam, s most sokkal óvatosabban csókoltam meg mint eddig.

- Miért finomkodsz? - tolt el magától.

- Baj? - húztam fel a szemöldökömet.

Istenem de egy kedvrontó gyerek vagy te. Erre megrázta a fejét. Elmosolyodtam, majd a nyakát kezdtem el újra csókolgatni, amiket halk nyögésekkel bírált. Lehúztam a felsője cipzárját, s kibújtattam karjait belőle.

- Nem itt kellene... - szólalt meg halkan.

- De itt. Nem bírnám ki a szobáig. - duruzsoltam a fülébe, majd finoman ráharaptam amit egy jóleső nyögéssel díjazott.

- De...

- Ne ellenkezz már, élvezd. - mondtam egy kis mosollyal az arcomon.

*Pyo JiHoon*

Ahogy ajkai a nyakamat marták, csak a pólóját próbáltam meg leszedni róla. Hamar megtaláltam az alját, majd lerántottam róla, de őt ez nem zavarta. Kezem a hátán legeltettem, s csak nyögni tudtam. Főleg akkor amikor ajkait a mellbimbóm körül éreztem. Fogalmam sincsen hogyan varázsolta el a felsőmet, de nem érdekel, csak csináld...

Hangosan nyögtem fel, s a hajába túrtam.

- Ha így nyögsz én komolyan nagyon durván foglak megdugni, amit nem akarok. - morogta, majd ráharapott a merev bimbómra.

Ettől még jobban felnyögtem. Egyik kezem a szám elé tettem. Talán még sem kellene, hogy Zico a szomszéd szobába döngessen át, nagyon nem kéne.

- De... Megkíméllek, hidd el, mert imádom a hangodat.

Egy kis féloldalas mosollyal leszedte a kezeimet a számról. Istenem esküszöm már attól áll a farkam ha így néz rá. Ujjai végigfutottak az oldalamon, s a melegítőnadrágom szélénél megállt. Egy nagyot nyeltem. Volt már barátnőm, szóval nem félek, de megrémiszt, hogy ő most bennem lesz. Soha nem voltam még pasival.

- Ijedtnek látszol. Fejezzük be? - nézett rám, de kezét nem vettem el a nadrágom szélétől.

- Ne, fojtasd. - kaptam a vállába. - Csak még soha...

- Vigyázni fogok rád. Pyo. - mosolyog, s fölém hajolt.

Ahogy újra olyan lágyan kezdte el az ajkaimat ízlelgetni, minden félelmen elszállt. Kezeimet átkulcsoltam a nyakán, s megéreztem a kezét merev tagomon is. Hatalmasat nyögtem a szájába, s csípőmet megemelve még jobban akartam a kezét érezni.

- Nyugalom. - kuncogott. - Ígérem nem foglak elhanyagolni.

Erre csak kacsintott, én meg újra csak elpirultam. Istenem P.O elég legyen már ebből, nem vagy óvodás! Adott egy puszit az arcomra, majd lejjebb vándorolt. Vagyis lejjebb kúszott, de minden egyes négyzetmétert végig csókolt a testemen. Minden egyes csókhelye égetett, nagyon égetett. Csak nyögni tudtam, semmi másra nem voltam képes. Hogy is lehettem volna... A srác akiért bomlok a megalakulásunk óta most engem akar. Engem csókol, s nem egy szaros kis kurvát.

Már a gondolattól is mosoly kúszott az arcomra. Ez azonnal le is fagyott amikor éreztem lehúzza a nadrágomat. Egy száll bokszerben feküdtem alatta. Zavart, hogy a farkamat nézi? Nem, inkább csak beindultam tőle. Kissé megemeltem a csípőmet, jelezve, hogy igazán hozzá is érhetne már. Azonnal vette a lapot, s a kezeivel már simogatni is kezdett. Fejem hátravetve nyögtem csak. Szemeimet lehunytam, élveztem csak amit csinál. Ajakai újra a mellbimbómat harapta, amitől csak a hajába túrtam.

*Woo JiHo*

Ahogy a kezem belecsúsztattam a bokszerébe, ő elveszetten nyöszörgött. Mosolyogni tudtam csak a viselkedésén. Hiába mutatja magát vadnak, s menőnek, ő egy cuki kisfiú, az én cukiságom, s senkinek sem fogom odaadni, az biztos.

A köldökébe csókoltam. Az én kis pufóka rapperem. Még akkor is édes volt, de tényleg.

A gatyája eléggé útban volt így gyorsan leszedtem, róla. Széttártam a lábait, majd befészkeltem magamat. Ujjaimat finoman húzogattam rajta, majd végignyaltam, s minden egyéb nélkül bekaptam, s szopni kezdtem őt. Háta ívbe feszült, s hatalmasat nyögött fel. Belül csak mosolyogni tudtam rajta. Annyira szeretlek Pyo JiHoon... Bárcsak szavakba tudnám ezt önteni neked!

- JiHo, én mi... - nyögött.

Azonnal abba is hagytam. Ohh nem, nem engedtem meg. Majd akkor ha engem is leszopsz, s végre beléd nyomhatom magam!

Minta csak a gondolatom hallotta volna. Felhúzott magához, majd ajkait az enyémre nyomta, úgy csókolt mint eddig sosem.

- Képes lennél? - néztem rá.

Bólintott csak. Leszálltam róla s nagyon gyorsan kiszedtem magam a nadrágból és az alsómból. Farkam már eléggé ágaskodott. Mellkasa két oldalára támaszkodtam, majd csak feljebb hajolt, s bevette a szájába, s mozgatni kezdte a fejét, de én is rásegítettem a csípőmmel. Csak nagyokat nyögtem. Néha fogával felkarcolt, de ez még izgatóbb volt.

Nem sokáig bírtam ki. Hátrább csúsztam, hogy ne legye a farka a számban. Odahajoltam, s csak megcsókoltam. Nem engedve őt, újra befészkeltem magam a lábai közé.

- Nyald... - dugtam három ujjamat a szájába.

Ő tette is amire kértem. Nyelve vadul körözött az ujjaim között, ami beindított, nem is kicsit. Amikor késznek ítéltem, kihúztam a szájából, majd a lába közé tettem. Oda hajoltam, s csókolni kezdtem. Az egyik lábát feltettem a vállamra, majd finoman benyomtam az első ujjaimat. Kéjesen nyögött a számba, majd csak nyöszörgött végig. Újabb ujjamat dugtam belé amire már fájdalmasan nyögött, s szorosan kapaszkodott a hátamra. Csak csókoltam, nem akartam hogy fájjon, de sajnos ennyit muszáj lesz kibírnia. Behajlítottam az ujjamat amitől már nem fájdalmasan hanem már újra vággyal teli hangon nyögött fel.

Még egy ujjam követte, s újra fájdalmasan nyögött fel.

- Állj, csak egy kicsit. - szorított magához.

Megálltam. Tényleg nem tudom miért, de nagyon nem akartam hogy fájjon neki, pedig én általában ilyenekkel nem is törődök. Csak megdugom a csajokat s megyek tovább, de őt nem, nem lennék képes bántani. Én tényleg beleszerettem.

- Mehet... - mondta.

Óvatosan kezdtem el mozgatni benne az ujjaimat. Erősen kapaszkodott belém.

- Kérlek Zico... Téged akarlak és nem az ujjaidat. - morogta.

- De kis erőszakod lett valaki. - nevettem rajta.

- Kussolj és csináld már.

Ettől csak nevetni tudtam.  Kihúztam az ujjaimat, felegyenesedtem, majd a térdét fogva feljebb húztam a lábait. Óvatosan kezdtem el belé tolni a merev farkamat, mire csak fájdalmasan feljajdult. Kezeivel az enyém után kapott, s húzni kezdett. Fölé hajoltam, s engedtem had karmolja szét a hátamat, miközben teljesen hosszomat belé nyomtam. Amikor bele nyomtam csak ajkaira hajoltam, s finoman megcsókoltam, amit nehezen de viszonzott is. Csak voltam, nem akartam mozogni, majd ha már elviselte akkor jelezni fog nekem. Egyik kezem a farkára markoltam, s mozgatni kezdtem rajta az ujjaimat.

Hirtelen megemelte a csípőjét amitől mind a ketten felnyögtünk. Értettem a célzását. Mozogni kezdtem, szépen lassan, óvatosan. Mind a ketten csak hangosan nyögtünk. Most már tényleg nem érdekel, hogy a srácok meghalnak minket, tudják meg hogy mennyire boldog vagyok!

Megragadtam a kezét, s felrántottam. Megilletődve nézett rám. Elmosolyodtam, majd letettem a lábamat, s a támlának dőltem. Ő pedig elhelyezkedett az ölemben, s mozogni kezdett. A fejem fölött a falnak támaszkodott, s mozgott rajtam. Én csak a csípőjét markoltam s evvel késztettem gyorsabb mozgásra.

- Zico... - nyöszörgött.

Én csak egy morgással tudtam díjazni. Olyan kéjesen ejtette ki a  nevemet, hogy kezdtem a józan eszemet is elveszteni. Erősen markoltam a csípőjére. Fejét a nyakamba fúrtam s próbáltam nem arra összpontosítana, hogy ne lássak feketén a bódító illatától.

Megállt, majd pedig óvatosan ledöntött az kanapéra. Tetszett, nagyon tetszett, hogy ennyire kezd bevadulni. Kezeit mellkasomon támasztotta meg, s újra mozogni kezdett. Én csak az ujjaimmal mellbimbóját kezdtem el izgatni, amitől nagyot nyögött fel.

- Imádlak hallgatni. - mosolyogtam rá.

Mintha meg sem hallotta volna mozgott tovább rajtam.

Kezdtem magam egyre közelebb érezni a végéhez. Egy jól meghatározott mozdulattal át akartam fordítani, de végül egy koppanással érkeztünk meg a földre.

- Jól vagy JiHoon? - aggódva néztem rá.

- Folytasd.. - nyögte.

Kis vadmacskám! Mozogni kezdtem rajta, míg a kezemmel a merev tagját kezdem el izgatni. Éreztem, hogy mindjárt végem lesz, ezért gyorsabbra kapcsoltam. Ő egyre hangosabban nyögött fel.

- JiHo... - kiáltotta, s azonnal megéreztem nedvét a kezemen.

Amint elélvezett fala összeszűkült amitől én is azonnal elélveztem. Morogva élveztem belé, majd csak mellkasára dőltem. Eszeveszettül vert a szíve, de az enyém sem volt valami jobb állapotban, ráadásul csillagokat láttam az évezettől.

- Zico.... - szólalt meg percekkel később.

- Hmm? - emelkedtem fel róla.

- Szeretlek. - mondta elpirulva.

- Ne kérj meg hogy mondjam ki. Nekem idő kell még. - mondtam.

*Pyo JiHoon*

Két nap telt el az eset óta. A srácok szemébe nem merek nézni, viszont Zico azóta mindig nálam alszik. Persze... Nagyon jól esik, mert végre mellettem van, az ő csókjával alszok el, s van hogy néha énekel is nekem. Én mindig mondom neki, hogy szeretem, de ő még nem mondta ki. Nem várom el tőle... De jól esne, nagyon jól esne.

- P.O gyere már, lekéssük leader fellépését. - püfölte az ajtómat B-Bomb.

- Megyek már.

Nyöszörögve felkeltem, s már mentem is kifelé. Kilépve csak megborzolta a hajamat.

- Fejezd már be, nem vagyok gyerek. - morogtam.

Ő erre csak felnevetett, de én pufogtam.

A kocsiban csend volt. Senki nem szólt egy szót sem, s én sem erőltettem meg magamat. Odaérve egyből lerohantak minket a riporterek, de mi kikerülve őket, egyből bementünk ahol Zico már felöltözve várta, hogy a színpadra mehessen.

- Na végre, azt hittem ide sem értek. - mondta.

- Bocsi haver, JiHoon nem nagyon akart jönni. - röhögött Taeil hyung.

Zico rám nézett csak elmosolyodott.

- JiHo öt perc. - szólt be az egyik emberke.

- Még egy perc és ott vagyok. - intett vissza.

Az srác csak bólintott majd el is tűnt. Mellém lépett, s a fülemhez hajolt.

- Az első számot neked fogom küldeni. Hallgasd figyelmesen, lesz benne sok mondanivaló. - mondta.

Én csak bólintottam, ő pedig egy kis puszit nyomott a fülemre, s már ment is. Egy kicsit elmosolyodtam, majd lehajtottam a fejemet. A srácok odaléptek, majd mentünk is beljebb, hogy láthassuk őt. A dal felcsendült, ő pedig már reppelt is, a közönség pedig megőrült ezért. Volt egy rész.... Ami azonnal szembe tűnt nekem.

"Töltsd meg a történelmet a múlttal, jelennel
Állítsd a feje tetejére ezt az unalmas fejlődést
Az első szerelmem még mindig teljesen megtölti a szívemet, mélyen lélegezve
Senki sem tökéletes, emlékszem arra az időre mélyen a szívemben" Zico - No Limit

Istenem Zico... Persze... Te nem tudod beszédben kifejezni magadat, csak is a zenén keresztül. Az arcomon hatalmas vigyorog kerekedett ki. Szeretlek te idióta Zico!